Zákonyi Botond – A Balaton tündére Mostanában gyakran járok a hegyen romos présházak között. Amolyan egészségügyi séta ez, koromnak kijáró, meg felfedezés is. Jön velem a múló idő, relikviáit mutogatva. Kevesen vannak, ami maradt, az is megvételre vár. Épülnek majd helyettük bizonyára tágasak, teraszosak, fürdőmedencések, egymástól elkerítettek, magas sövényesek. Recseg ... Tovább »
A kertben, novemberben (Novella) A tornácra felkapaszkodott a szőlő. Termés még nem mutatkozott rajta, a szomszéd szerint későn tépkedtem le róla a kacsokat. Nem értek hozzá, csak gyönyörködöm a felfelé kúszó indákban, ahogy birtokba veszik a zöldre festett oszlopokat, a keresztbe húzott drótokat. A tornác sarkában pók serénykedik, szólok a ... Tovább »
Macska, nők, halak Az egyszínűen fekete macska puha lépésekkel indul el egy bokor alól, és – mint egy baljós intelem – megáll az úttest közepén. Kíváncsian nézi a közeledő Trabantot. Lassítva kerülöm, hogy előttem át ne menjen, de nem veszi figyelembe sóhajtásomat. Átmegy. Kecsesen, asszonyosan, győzelme biztos tudatában. – Vége! ... Tovább »
A Fátra alján Messze voltam még a Fátrától, keskeny fahídon vezetett az út, alatta a pisztrángos patak locsogott. Felhők jártak a völgyben, néhány kisebb hegyvonulat látszott, de a bércek még ködbe vesztek. Szerettem volna megmászni őket néhány évvel ezelőtt, de félúton visszafordultam. A menedékházban, ahol erőt gyűjtöttünk, felengedtük a spéci ... Tovább »
Egy frontos nap Borongós – esős időjárás fogadott a parton , és áradó Duna ! Lesz itt hal bőven, gondoltam magamban! A Duna eme mellékágában jeles az áradás , mert a vén folyó halnépe ide vonul be enni , pihenni , íváskor teljesíteni. A kukorica málét otthon gondosan megfőztem már ... Tovább »
Domolykó és ürge – Tóth Zoltán írása Már kicsi gyerekemberként vonzott, húzott magához a fűzek, bokrok között megbúvó rejtélyes ősi elem a víz. Bár a Mecsek vadregényes dombjai között nőttem fel, a folyami ősök nyughatatlan vére ütközött ki rajtam. Anyám szeretete a folyó iránt, meséi hajdani kislánykori emlékeiről csak fokozták ... Tovább »
Esik. Konstatálom. Amivel nem lenne gond. Mindaddig, amíg az emberfia nem tudja hová készül. De a Tisza vagy a csatornák gátja nem csak egy földhányás. A gáton két lehetséges verzió van. Egy: kirepedezett felszín, a szél a szemcséket az ember szemébe fújja. Kemény, mint a satupad széle. Kettő: esőben, és ... Tovább »
Kedves játékot adtál – Édesapám emlékére – Öreg János becsukta a nagykaput, és a hágcsón felkapaszkodott a régi bútorokkal tornyosra rakott teherautó farába. Elhelyezkedett az előre elkészített széken, aztán visszanézett a becsukott kapura, a kerítés mögött üresen maradt házra, az összesereglett szomszédokra, és nagyon gyengének, nagyon elesettnek érezte magát. Tudta, ... Tovább »
Zabos Géza – Mister Úgyse (Szász Imrének, szeretettel) Mister Úgyse délben érkezett. Igaz, akkor még jó csengésű magyar neve volt, ezt az újat én ragasztottam rá, amikor jobban megismertem. Óvatos kíváncsisággal lépett szobámba, ahol feleségemnek hetenként csak egyszer szabad takarítani. Limlomos férfibordély. A széles íróasztalon ezernyi cetli, hivatalosak és hívatlanok, ... Tovább »
Zákonyi Botond – A szivárvány bűvöletében Az idei karácsonyt jégeső vezette be, hóvihar teljesítette ki, az újévet már napsütés és majd húsz fok körüli meleg fogadta. Nem átlagos évzárás és évkezdet, én sem ehhez vagyok szokva. Mindez persze nem itthon, hanem Málta második szigetén, Gozon történt, ahol az ünnepeket töltöttük. ... Tovább »