Zákonyi Botond – A szivárvány bűvöletében Az idei karácsonyt jégeső vezette be, hóvihar teljesítette ki, az újévet már napsütés és majd húsz fok körüli meleg fogadta. Nem átlagos évzárás és évkezdet, én sem ehhez vagyok szokva. Mindez persze nem itthon, hanem Málta második szigetén, Gozon történt, ahol az ünnepeket töltöttük. ... Tovább »
Hát ez meg mi a k.. anyja, csapta ki a móló betonjára a csomókban tekergőző halat a falu ismert horgásza, főállásban helyettes állomásfőnök. Ami fontos pozíció még akkor is, ha igazán a nyári szezonban teljesedik ki munkássága. 1966 augusztusának végén jártunk, a nagy meleget kisöprő, a forróságtól megszabadító viharok idején. ... Tovább »
Halfilozófiák Ki mint él, úgy ítél – tartja a közmondás nagyon okosan. A népi megfigyelések bölcsessége ebben az öt szóban többnyire rejtve marad beszélgetőpartnerünk előtt, különösen, ha nemleges vagy éppen csak felületes az ismertség. Legtöbbször a közmondás tanítása is elvész, hiszen könnyen átsiklunk a finom részletek felett. Néha azonban „kibújik ... Tovább »
Szalay László – Ólmos eső Apám, nagy karosszékében, az ablaknál ült és pipázott. Künn, a dísztelen határban, ólmos eső esett, jégpáncélba vonva a mezőt s a feketetörzsű, lombtalan fákat. Március eleje volt. A nagy természet még szunyókált, s erdő-mező tavaszról álmodott. Szuhay – a kivénhedt béresgazda – bejött a szobába, ... Tovább »
Zabos Géza – Vízparti találkozások 1954 május elseje. A falu fölött még az éjszaka nyújtózkodik. Pannónia motorom hangtompító nélkül dübörög alattam. Néhány pislogó utcai lámpa mögöttem marad. Tiszagát. Vadnyúl rohan előttem, fékeznem kell, hogy kibújhasson a fényszóró sugarából. Hullámtéri ösvény a Hejő-patak mentén. A széles, folyóparti bozót megálljt parancsol. Leállítom ... Tovább »
Kedves olvasóim! Az egyik korábbi írásomban -mintegy véletlenül- említettem, hogy Pipi orsó nélküli bottal, saját készítésű úszóval horgászik a nádban, gyékényben. A mi környékünkön az idősebb horgászok mindmáig előnyben részesítik ezt a hagyományos nádi horgászatot, időnként -öszvér megoldásként- kombinálva a modern eljárásokkal. Tudom, ez a mai, magasan technologizált -árukapcsolásos, üzleti ... Tovább »
Horgász vagyok. Régóta vallom magam horgásznak, tulajdonképpen a kisiskolás éveim nyári szünetei már pecázással teltek. A horgot, zsinórt, ólmot, pecabotot valószínűleg előbb ismertem, mint a betűket. A falu – ahol születtem és felnőttem – kiváló lehetőségeket biztosított jómagamnak és néhány hasonszőrű pajtásomnak arra, hogy gyakorolhassuk kedvtelésünket. Utcánk mindkét végén egy-egy ... Tovább »
Az első pergetett harcsa Mint minden valamirevaló horgászt elkapott engem is a Harcsaláz! Természetesen mikor? Persze, hogy télen! Nagyon hosszú volt az a tél . Lázamat keszegezéssel, márnázással, Tass kősüllőivel enyhítettem. Manapság beérném egész évben a fenti fogások felével! Visszatérve a harcsára: esténként a szakirodalmat bújtam , a műhelyben villantókat ... Tovább »
A nagy harcsám története Az előzmények több évre is visszanyúlnak. A történet a Rapalával való megismerkedésemmel kezdődött, amely a pergetéssel való örök szerelemmel végződött, s ez a mai napig is tart. A fogás színhelye a Deseda egresi ágnak nevezett része. Itt egy valóságos erdő húzódott a Víz alatt a beledöntött ... Tovább »
Aranyszálak (Részlet Zabos Géza: A Kacagó Harcsa című könyvéből) Akkoriban már albérletben laktam. Békés, családias összetartozást építő albérletben, mert szegények voltunk valamennyien, és még nem torzította az életet elmagányosodássá a megszerzett vagyon. A főbérlő tanár volt. Latin-görög szakos tanár. Igaz, hogy akkor már az ókori nyelvek helyett történelmet tanított a ... Tovább »