Lipták Elek nyugalmazott orvos-ezredes különc, magának való ember hírében állt Balatonkenesén. Még a közvetlen szomszédjai is csak annyit tudtak róla, hogy aktív éveiben orvos volt, Pesten van állandó lakhelye, családi állapotát tekintve pedig megrögzött agglegény. Azt, hogy a seregben szolgált,
Egy ponty története, ami több lett egyszerű fogásnál A magánkalendáriumomban 1966. július 12-e piros betűs ünnepként szerepel. Ez a nap nálam nem más, mint a „pontyok napja”. Nem véletlenül: ezen a nevezetes napon – és erre tanúim is vannak! –
Bevett szokás volt a vállalatunknál, hogy a megüresedő vezető beosztásokba nem kívülről vettek fel utódot, hanem azok közül választottak, akiket a gyár iskoláztatott ki közép- és felsőfokon. Az öreg Miklósi helyére ketten pályáztunk, mindketten azelőtt végeztünk a technikumban. Én lettem
Éjfélre elcsendesednek a kikötők, a nyílt vízen csak egy-két kósza vitorlás tart hazafelé. A víz felszíne alatt megélénkül az élet: süllők riogatják a küszöket, angolnák siklanak a parti kövezés tövében, harcsák forognak, keszegek, pontyok fürdenek. Eljött a mi időnk. Lámpások
Tizenöt-tizenhat éves gyerekek voltunk, és négyen-öten összeverődve rendszeresen jártunk a Csikotára. Minden horgászt jól ismertünk, de valamennyi között talán a legjobban az öreg Petőcz Pista bácsit. Idős, ősz hajú, nagy bajuszú ember volt, de még jó erőben. Valamikor vasutas korában
Egyszínűen szürke égbolt, hideget sziszegő északi szél, felborzolt tükrű folyó. Búcsúzni jöttem, holnap partra emeljük a csónakot. Ismerős vizeken sétál velem a hajó: 41 évem öröme, bánata ül ezeken a partokon. Köztük ez az 1992-es, legutolsó év az egyik legszomorúbb.
Május közepén indult útnak az a héttagú magyar horgászexpedíció, mely célul tűzte ki, hogy a vizáiról híres Ural folyó deltájában a Kaszpi-tenger közelében megpróbáljon horogvégre kapni néhányat a legendás belugákból.(A beluga magyarul vizát jelent). A csapatból korábban már hárman szerencsét
Tavaly tavasszal villám csapott az öreg fűzbe, aki évekkel ezelőtt fejébe vette, hogy neki nem árthat az idő. Tisztességgel állta a szeleket, minél erősebben rohamozták, annál bátrabban magasodott. Pedig száműzöttként telt az utóbbi húsz éve, elhaltak mellőle a jegenyék, a
Február közepén megbetegedett a tél. Azon az estén hazafelé sétálva Halásszy arcát szinte melengette a dél felől támadó szél. A légmozgásnak azonban nem volt illata, mint tavasszal szokott; nem hozta a berek kissé kesernyés tőzegillatát. Halásszy azonban úgy érezte: a
Hogyan fogom én a Balatonon a pontyot? Nem úgy van az, hogy „hamm, bekaplak Döncike”. Így kell pontyozni, és az mindig és mindenütt az egyedül üdvözítő módszer: A titok nyitja meggyőződésem szerint éppen abban van, hogy nekem akkor és ott