Lapátorrú tok?

Lapátorrú tok?
Lehet, hogy nemsokára óriás csontorrukkal kaszáló, őslényre emlékeztető, bizarr halak lepik el a magyarországi Dunát? Az Index birtokába került fotók, illetve egy szemtanú beszámolója alapján egy halász jókora lapátorrú tokot fogott ki Budapest fölött a folyóból. A lények Románia felől érkeznek.

“Egy ismerős halász hozta ki a Dunáról, a kocsija hátuljában mutatta meg a halat” – mesélte Kollár Károly, a sződligeti Viking yachtkikötő munkatársa az első látásra megdöbbentő hal történetét. Ő készítette az alant látható fotókat is az állatról. A fogás még december elején esett, amikor igen hideg volt: mire a halász – aki keszeget szerett volna fogni a kerítőhálójával – kikötött, a hal jéggé fagyott, ez magyarázza a testén látható fehér foltokat.

Kollár szerint a hal 3-4 kiló körüli lehetett.
A szokatlan küsejű, hatalmas csontorrot viselő állat valójában egy lapátorrú tök, ami a Mississippiben és vízrendszerében él. Eredeti lakhelyén 220 centiméteresre és 100 kilósra is megnőhet, plusz a gigantikus orr, vagyis ideális esetben kajak méretű példányok is elképzelhetők.

A csontorron látható, félköríves sérülést hajócsavar okozhatta, a tok ugyanis a középső és felső vízrétegekben szokott úszkálni. A túlhangsúlyozottan férfias férfiakhoz hasonlóan a lapátorrú tok sem veszélyes, ugyanis a busa módjára zooplantktonnal táplálkozik. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy hatalmas száját szélesre tárva úszik, közben jobbra-balra rázza a fejét, a beáramló, apró szervezeteket pedig a kopoltyívein található fogacskák kiszűrik.

A lapátorrú tok faunaidegen faj, Magyarországon természetes vizekbe nem telepítik, az utóbbi évek nagy dunai árvizei viszont jó pár példányt mostak bele a Dunába Szerbiában és Romániában – magyarázta az első blikkre misztikusnak tűnő fogást Rónyai András kutató, aki a szarvasi intézetben, zárt rendszerben, maga is nevel tokokat. A románok és szerben halastavakban tenyésztik a lapátorrút, az ugyanis rendkívül gyorsan nő, a húsa finom, az ikrája pedig kinézetre és minőségre gyakorlatilag azonos a nála nagyobbra növő óriás tokfélék kaviárjával. A nemzetközi szabályozás szerint a lapátorrú-ikrát ugyanakkor nem szabad kaviárnak nevezni.

A hal elvileg elterjedhet a hazai Dunán is, mivel kiválóan bírja a klímát. Az ijedezésre hajlamosak azon ijedeznek, hogy kivételes szaporasága (évente háromszor is ikrázhat) és gyors növekedése miatt kiszoríthatja az őshonos tokokat. Ez azonban az eltérő életmód és táplálék miatt nem valószínű.

A hal sajnos nem vívásra vagy ártatlan fürdőzők feldarabolására használja a névadó szervét (ami elcsontosodott porcból van). Azt a kutatók sem tudják egész pontosan, hogy mire való az extrém orr, de Rónyai – illetve amerikai tudományos források – azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a kanál tele van íz-, szag- és áramlásérzékelő idegvégződésekkel, és áramvonalasságánál fogva esetleg az úszásban is segíti a halat. Ami, eltérően az európai tokféléktől, nem visel öt sor látványos csontpajzs-sort a testén, csak apró, bőrbe nőtt csontlemezkéket. A lapátorrú tokot szabályos horgászmódszerrel nem lehet kifogni, ugyanis csak apró lényeket szűröget – mondta Rónyai.

Meg nem erősített, sőt a műfajnál fogva erős fenntartásokkal kezelendő horgászbeszámolók szerint évekkel ezelőtt Százhalombatta térségében, az akkor még üzemelő Temperáltvízű Halgazdaságtól nem messze több ilyen, a gazdaságban tenyésztett, majd kiszabadult tokot is kihalásztak a Dunából.

Forrás: index.hu


Romániai és bulgáriai halastavakban tömegesen tenyésztik (Romániában 1992 óta). Kiszabadulva a Duna Vaskapu-szoros alatti szakaszán is megjelent. Mivel az ívási időszak alatt többször is szaporodik, míg az őshonos dunai tokfélék csak egyszer (a viza pedig csak minden harmadik évben), a környezetvédők aggódnak, hogy a betelepült új faj kiszoríthatja a régieket. A 2000-es évek második felében már a Duna Vaskapu fölötti szakaszán is megjelent. Oroszországban most tervezik tömeges telepítését halastavakba.

Néhány magyar horgásztóba is betelepítették (pl. Százhalombatta mellett). Hivatalos magyar rekordját nem tartják nyilván; a nem hivatalos rekord 25 kg (2006).

Forrás Wikipedia