Metzler Béla, a Nagybudapesti Horgászegyesület elnöke így emlékezik első nagydunai kirándulására: Vasárnap reggel öt órakor indultam a pesti téli kikötőből. A kék égbolt felhőtlenül ragyogott, a víz tükörsimára nyugodott, és a folyó lassú, de erőteljes sodra könnyedén vitte csónakom. Figyeltem
Lipták Elek nyugalmazott orvos-ezredes különc, magának való ember hírében állt Balatonkenesén. Még a közvetlen szomszédjai is csak annyit tudtak róla, hogy aktív éveiben orvos volt, Pesten van állandó lakhelye, családi állapotát tekintve pedig megrögzött agglegény. Azt, hogy a seregben szolgált,
Sok horgász fejében még ma is úgy él az élővizek világa, mintha egy tó vagy folyó egyszerűen újratölthető lenne hallal. Ha kevés a fogás, telepítsünk többet. Ha gyenge az állomány, hozzunk újabb kamionnyi pontyot. A logika elsőre teljesen észszerűnek tűnik,
Egy ponty története, ami több lett egyszerű fogásnál A magánkalendáriumomban 1966. július 12-e piros betűs ünnepként szerepel. Ez a nap nálam nem más, mint a „pontyok napja”. Nem véletlenül: ezen a nevezetes napon – és erre tanúim is vannak! –
– Meglátod, egyszer majd összetöröm ezeket az átkozott botokat! Borbála fenyeget, inkább sziszegve, mint hangosan, szeme sötéten villog, de keze kókadtan pihen a szoknya ráncain. Borbála a feleségem. A kemény mondatra az ajtóból visszafordulok, a nagy lendülettől hátizsákom csatja a
Horgászbörzék országosan
A ponty évszázadokon át a Kárpát-medence királya volt. A történeti feljegyzések szerint a Duna és a Tisza mentén olyan hatalmas állományok éltek, hogy áradáskor szinte „kézzel” lehetett fogni a halat a kiöntésekben. Ma viszont különös paradoxon tanúi vagyunk: bár a
Khin Antal: A magyar vizák története – 1957 Kiadás éve: 1957 Oldalszám: 24 oldal Mezőgazdasági Múzeum füzetei A magyar folyó egykori óriása: a viza (Acipenser huso) ma már ritka zsákmánya a magyar halásznak. Pedig hajdan százával fogták még mázsás példányait
Ártéri halászat Kopácson Kopács ősi, kora Árpádkori magyar halászfalu a Dráva Dunába torkollásánál. Írott forrásokban először 1212-ben említik Kopach néven. Valószínűleg személynévi eredetű, magyar névadású. Az egykori római út mentén települt falu határait évente akár többször is elöntötték az árvizek,
Bevett szokás volt a vállalatunknál, hogy a megüresedő vezető beosztásokba nem kívülről vettek fel utódot, hanem azok közül választottak, akiket a gyár iskoláztatott ki közép- és felsőfokon. Az öreg Miklósi helyére ketten pályáztunk, mindketten azelőtt végeztünk a technikumban. Én lettem