Keszegezés vadvizeken

Keszegezés vadvizeken
Ha egyszer rendesen utánanéznénk, merre fogják hazánkban a legtöbb vadvízi halat, nagyon meglepődnénk. Nem a Dunában vagy a Tiszában, hanem az országot keresztül kasul behálózó patakokban, árkokban és a sokszor lesajnált csatornákban. Igaz, azokban nemigen jönnek rekordlistás harcsák, pontyok, süllők, nekik nagyobb élettérre van szükségük. Ám aki keszegezni, kárászozni vagy, mondjuk, törpeharcsázni akar, annak érdemes az ilyen helyeket választania.

Van még egy szempont, ami e vizek mellett szól. Sokkal könnyebb elfogadható horgászhelyet találni rajtuk, mint a nagy folyók mellett. Ott sokszor kilométereket kell gyalogolni, hogy biztató szakaszra leljünk, a csatornák táján viszont legtöbbször elég egy könnyű séta. Ha kevés az időm, vagy ha már nagyon unom a Tiszát – bár ez elég ritkán fordul elő -, én is szívesen csatangolok a kisebb vizek partján. Főleg a Nyugati-főcsatorna mentén.
Ez a kis, első látásra semminek tűnő víz elképesztően gazdag halban. A tiszalöki erőmű szomszédságában, a Keleti-főcsatornából ágazik ki Tiszavasvárinál, s végigkóborolja a fél Tiszántúlt, majd végül a hortobágyi halastavak után belesimul a nagy alföldi vízrendszerbe. Átlagban tíz-tizenöt méter széles, 180 centiméter mély, de vannak részei, ahol száz méternél is szélesebb, s két és fél méternél is mélyebb.
Ilyen például Hajdúnánás és Polgár között. Igazi vadvízország ez a tározónak is nevezett, jó három kilométer hosszú szakasz. Nyáron azonban nagyon nehezen horgászható.

A medret övező ötven-ötven méter széles – néhol szélesebb, néhol keskenyebb -, méternyi, kötésig érő „gallért” májusban már felnövi a sulyom, a hínár, a békaszőlő, partközelben pedig a sás, a nád, a gyékény – ez persze a halat nemigen zavarja. Ha csónakunk van, minket se. Keresünk egy kemény fenekű részt, leereszkedünk a vízbe, kihúzgáljuk a gazt, s a kitisztított vizet megszórjuk jól táppal, főtt búzával és kukoricával. (Sokkal egyszerűbb ugyan az üzletben megvenni az etetőanyagot, ám az roppant drága.)
Tavaly egyszer sem kerestük fel kedves vizünket, és ez az idén sem akart sikerülni. Az állandó áradások, a Tisza ingadozó vízjárása lehetetlenné tette a horgászatot, de hiába próbálkoztunk volna a Bodroggal vagy a Körösökkel: a Tiszánál is bolondabbul viselkedtek. A halászok viszont arattak. Nyolcvankilós harcsákról, húszkilós pontyokról érkeztek a hírek, törpeharcsa pedig annyi volt, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni vele.
Mi beértük volna két-három kiló keszeggel is, de erre egészen június derekáig kellett várnunk. A Túr-bukónál, Szatmárcseke fölött a Tiszában emelőhálóval fogtunk ugyan pár öt-hat kilós busát, de ezt aligha nevezhetjük horgászteljesítménynek. No de majd a Nyugatin!

Gyönyörű napsütésben siklott velünk a csónak, a nádirigók is vidáman üdvözöltek bennünket – mégsem volt felhőtlen a boldogságunk. A víz ugyanis meglehetősen zavaros volt. Nem is láttunk horgászt egyet sem. Előbb körbejártuk a nagy, sík vizet, aztán kikötöttük magunkat a sásfalhoz. Beszórtunk félvödörnyi főtt tengerit, aztán nekiálltunk horgászni. Barátom egy hatméteres spiccbottal, tizenkettes zsinórral, én egy ötméteres gyűrűs bottal, tizenhatos zsinórral. Sokáig nem fogtunk semmit; aztán a barátom egy tenyeres bodorkát, majd én egy fél tenyérnyi veres szárnyút. Jó ideig megint nem volt kapás, másfél óra múlva is csupán egy aprócska sügér akadt horogra.

Közben befutott egy polgári férfi, és leült tőlünk vagy kétszáz méterre. Beetetett, s egy óra alatt fogott vagy két kiló halat. Amikor mi már nagyon untuk a keszegezést, nekiálltunk villantózni. Vagy másfél órát kóboroltunk, de még csak rávágásunk se volt. Hazafelé tartva megálltunk a polgári kolléga mellett. Panaszkodott, hogy a zavaros víz miatt egész tavaszon nem fogott semmit, ez a kétkilónyi keszeg a legnagyobb zsákmánya az idén. De szívesen nekünk adja, mert ő ki nem állhatja a halat. Még a harcsát sem eszi meg, pedig abból tavaly nyáron rengeteget zsákmányolt.
Mi is jobban örültünk volna a harcsának, de azért a keszeget sem utasítottuk vissza. S megegyeztünk: legközelebb, ha találkozunk, harcsa nélkül el se válunk. Feltéve, ha egyáltalán horgászhatóvá szelídülnek az idén a vizek.

Balogh Géza írása