Írások

40 évvel ezelőtt a tatabányai szénbányák az Öreg-tó védelme miatt építtették ezt a biológiai szűrőmezőt. Az elsődleges szempont az volt, hogy az Által-ér itt tegye le a hordalékát. Megépítették a ma „magaspart” néven ismert gátat és elárasztották a területet. Akkoriban még nem sokan gondolták volna, hogy ez a tó ilyen sok élményt fog nyújtani a horgászoknak, hiszen ez sokad rangú szempont volt. Szerencsére a fák kivágása nélkül hozták létre, így megmaradt a mederben minden olyan természetes búvóhely, ami kedvelt élőhelye a halaknak.

A viza (Acipenser Huso L.) a zománcpikkelyes vagy vérteshalak alosztályának egyik faja. Orra rövid, bajuszai laposak; pajzsai elöl és hátul laposabbak; oldalpaizsai kicsinyek, egymástól távol állanak. Háta sötét-szürke, hasa fehér fehér. A magyar folyók egykori óriásai a viza - vizeikből szint teljesen eltűnt. Pedíg hajdan százával fogták, még mázsás példányit is a Dunában. A viza a földkerekség folyóinak legnagyobb hala, hazája a tenger : Fekete-tenger, Kaszpi-tenger. Itt elérheti az 1500 kg. súlyt is és 8-9 méteres hosszúságot. Akár a 100 éves kort is megélheti.

Kötve hiszem, hogy Leordina és Ruszkovo között a Visón sok magyar horgászott volna mostanában. Azt pedig még nehezebben hiszem, hogy halat is fogott, legfeljebb küszt, domolykót, paducot.

Augusztus 20-a körül Máramarosban voltam, s miután az ember körbejárta a szigeti meg a nagybányai festő- és szobrászcimborákat, és megkóstolta méregerős szilvapálinkájukat, már nem is nagyon vágyott másra, csak egy kis csendre. A Visó a rossz emlékű Borsabánya környékén ered – nyolc éve az itteni bányákból került nagy mennyiségű cián a folyóba, majd a Tiszába –, és a völgye az egyik legszebb Romániában.