A pangasius-átverés



Mintha két malomban őrölnénk. A pangasiushívők szerint a vietnami cápaharcsa húsa "tömör, omlós és hófehér", szinte szálkamentes, és "nincs az a kellemetlen halszaga, mint általában a hazai halaknak". A Mindmegette.hu receptportál "mesterszakácsai" szerint a pangasius "fehérhúsú csodahal", ami "gyerekeknek is ideális".

Szerintem meg büdös, vizenyős ragacs. Nem hal, hanem halipari termék. Annak pedig, aki gyerekeknek ajánlja, büntetésből százszor végig kellene néznie a két hamburgi újságíró (Michael Höft és Christian Jentzsch) A pangasiushazugság (Die Pangasius-Lüge) című horrorfilmjét.

A Mekong-delta partvidékén folyó "tenyésztés" minden képzeletet felülmúl. A szűk halketrecekben (állati és emberi ürülékek között) hatvan-nyolcvan cápaharcsa vergődik egy négyzetméteren. Az állatokat döghússal, dél-amerikai csontliszttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, szerves szeméttel etetik. Egy pangasiushoz képest a tápos csirke fejedelmi ínyenc. A halakat antibiotikummal tömik, nehogy elpusztuljanak a fertőzött vízben, és kínai injekciókkal kezelik.

Felfedezték, hogy ha az ivarérett példányokat terhes nők vizeletéből kivont hormonnal oltják be, akkor a hal négyszer gyorsabban növekszik, mint természetes környezetében. Az olcsó hal mohó vámszedőinek ez sem elég: a feldolgozás előtt foszfáttal etetik az állatokat, a foszfát ugyanis megköti a vizet, így húszszázalékos súlynövekedés is elérhető fagyasztáskor. Nem árt tehát észben tartani, hogy olcsó halnak híg a leve: ha 1200 forintért vesszük a fagyasztott filé kilóját, akkor 240 forintért vizet vettünk.

Igaz, vietnami vizet. A délkelet-ázsiaiország 2010-ben másfél millió tonna pangasiust exportált. (A kivitel tíz év alatt a hetvenszeresére növekedett.) Mivel a hal az Egyesült Államokban már 2003-ban tiltólistára került - igaz, azonnal elkezdték catfish néven exportálni -, s 2007-ben a WWF, vagyis a Természetvédelmi Világalap is bojkottálta, az új csapásirány Közép-Európa lett. Három éve még azt sem tudtuk, mi az, ma már a balatoni hekksütők is ezt árulják, hiszen olcsóbb, mint a csacsihal.

Ráadásul a pangasius "ásványi-anyag-"és baktériumtartalma sokkal magasabb, mint gondolnánk. Gyerekeknek nem, de kalandvágyóknak melegen ajánljuk. Míg egy balatoni fogas legfeljebb omega-3 zsírsavat, zsírban és vízben oldódó vitaminokat tartalmaz, addig a vietnami cápaharcsában jó eséllyel találhatunk arzént, nehézfémeket, klórvegyületeket, hexaklórbenzolt, poliklórozott bifenileket és más csemegéket.

Aki allergiára vágyik, megkaphatja a trifluralin nevű vegyszert vagy a klóramfenikol antibiotikumot, aki liszteriózisra (bár ez halálos is lehet), annak javasolhatjuk a jól csengő listeria monocytogenes baktériumot. Elvégre a Mekong mégiscsak a bolygó legfertőzöttebb folyója volna, károsanyag-tartalma senkiben sem hagyhat hiányérzetet. Én az ivermectin nevű rovarölő szerrel tálalt pangasiusfilét választanám, praktikusnak tűnik, hiszen nemcsak "hófehér, szálkamentes és olcsó", de egyből kiirtaná a tetveimet is.

Akinek ez a választék sem meggyőző, kattintson rá a Kétes Áruk.hu nevű honlapra, ott 165, pangasiusra vonatkozó élelmiszer-riasztást talál (többnyire laboratóriumi vizsgálatokkal alátámasztva). Aki pedig ezek után is fagyasztott vietnami cápaharcsát vesz, annak csak annyit mondhatunk: jó étvágyat! Bátorsága előtt megemeljük a kalapunkat.

Forrás: hetivalasz.hu - Vinkó József

A pangasius-átverés


És egy másik megközelítés a

És egy másik megközelítés a magyarszo.org szerkesztőjének tollából.

A cápaharcsa már évek óta a figyelem középpontjában áll. Legelőször 2003-ban az amerikai haltenyésztők tiltakozása miatt tiltólistára került és más név alatt kezdték importálni az USA-ba (swai, stripe catfish). A WWF (Természetvédelmi Világalap) bojkottlistájára is felkerült 2007-ben, mert amellett, hogy a tenyésztési módszerek környezetkárosodást idéztek elő, a hal forgalmazása illegálisan történt. Ugyanez tavaly novemberben is megismétlődött, ezért az illetékesek azt tanácsolták a fogyasztóknak, hogy másfajta halat vegyenek. A figyelmeztetés Németországra, Ausztriára, Svájcra, Belgiumra, Norvégiára és Dániára vonatkozott.Közben a pangasius a tiltó, piros listáról átkerült a sárgára, ami azt jelenti, hogy fogyasztható ugyan, de ajánlatosabbak a zöld listán lévőket vásárolni, mert egészségesebbek, és tenyésztésük sem káros a környezetre.

A pangasius agresszív kereskedelmi térhódítása jelentős nemzetközi ellenérdekeltséggel találkozik a globális élelmiszerpiacon, így a megkülönböztetett élelmiszebiztonsági figyelem mértéke sem véletlen. Az bizonyos, hogy a szennyezett környezetben élő intenzív módszerekkel tenyésztett hal húsa toxikus anyagokat tartalmazhat! A tenyésztett pangasiusban magas a mérgek és baktériumok szintje. Mi ömlik a Mekong folyóba minden korlátozás nélkül? Arzén, nehézfém, a poliklórozott bifenilek (PCB-k), DDT és metabolitjai (DDTs), fémszennyeződések, klórvegyületek (CHLs), hexaklór-ciklohexán izomerek (HCHs) és hexaklórbenzol (HCB).

A Mekong folyó az egyik legszennyezettebb folyó a bolygón, ezért az itt tenyésztett pangasius szennyezettsége nem kérdés. Francia források szerint a laboratóriumi mérések eredményeit nem veszik figyelembe a piaci szereplők, a szupermarketek ugyanúgy eladják, pedig már a lakosság is tud a pangasius szennyezettségéről. E hal tenyésztése környezetvédelmi szempontból nem nevezhető fenntarthatónak még annak ellenére sem, hogy végletesen olcsón: hulladékhasznosítással tenyésztik. A pangasiust import perui táppal etetik, valamint Kínából származó női hormonokkal kezelik. Nincs semmi természetes a pangasiusban! Elpusztult halak maradványaival, dél-amerikai szárított csontliszt, maniókával és szójahulladékkal etetik. Ez a hal természetes táplálékától teljességgel eltérő. A takarmányozáson túl teljesen természetellenes a halak hormonkezelése is. A pangasius mindenesetre a fény sebességével növekszik a Mekong folyó tenyésztelepein: 4-szer gyorsabb, mint a természetben! A halakat nőivizeletből dehidratált hormonokkal oltják! Felfedezték, hogy ha a pangasius nőivarú egyedeit terhes nőkvizeletéből elkülönített hormonokkal kezelik, akkor növekedése és ivarérése felgyorsul! Több ikrát rak (kb. 500 000-ret egyszerre.) Lényegében kínai gyógyszeripari vállalatoktól vásárolt hormonokkal kezelik őket. Apangasius más élelmiszerek adalékanyagaként is hódító útra indult! Halpaszták, préselt halrudacskák rák ízesítéssel, és valószínűleg néhány állateledelben szintén felhasználják már.

A fentiek ismeretében felmerült a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a WWF egyazon termékre eltérő ajánlásokat ad a különböző piacokra vonatkozóan. Azt megelőzően, hogy egy rövid időre felkerült a tiltólistára, Németországban a zöld, Belgiumban pedig egyidejűleg a sárga és a piros listán szerepelt. Vietnam 1995-ben 10 000 tonna halat állított elő, tavaly 1,1 milliót. A múlt év 10 hónapjában több mint félmillió tonna pangasiust szállított a világ 120 országába, köztük az USA-ba és az EU-ba, amely a legnagyobb vásárlónak számít. A brit fogyasztók nemrégiben azzal a panasszal fordultak a felügyelőséghez, hogy egyre gyanúsabb minőségű halat vásárolnak.

Ellenőrzés során kiderült, hogy a TESCO üzletláncba a megvizsgált 63 mintából 4 nem felet meg a követelményeknek, vagyis nem abból a fajta halból készült a halrudacska, amely az áru címkéjén fel volt tüntetve. Hasonló eset történt a a LIDL-ben is. Miközben a nyugat-európai sajtó visszhangzik a fogyasztók elégedetlenségétől, Szerbiában egy szót sem hallani, hogy valami esetleg nincs rendben. Ez azt jelenti-e, hogy nálunk a behozatali vállalatok felelősségteljesebben viszonyulnak a munkájukhoz (?!) Esetleg Szerbiában eddig senki sem tartotta érdemesnek, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel? A mezőgazdasági minisztérium állategészségügyi felügyelőségének adatai szerint hozzánk Kínából, Koreából, Thaiföldről, Vietnamból, Oroszországból és Esztóniából származó hal érkezik. Az illetékes felügyelőségen azt mondják, hogy hozzánk kizárólag jó minőségű hal kerülhet, és azzal érvelnek, hogy tavaly a határról visszaküldtek egy szállítmányt, mert a halrudacskákban csontot (!) találtak.

A közelmúltban azonban arról is olvashattunk, hogy egyes üzletekben a fagyasztott halat miután felolvasztották, frissként árusították. Nehéz ugyan köztük különbséget tenni, de annál nagyobb az eltérés a minőségben. Tehát legyünk óvatosak!

Az írás itt jelent meg: magyarszo.org

Valami borzalmas íze van, még

Valami borzalmas íze van, még a macskámnak sem kell. Sajnos a tógazdasági pontyaink ízvilága sem jobb, ezért, ha valaki iszapízű halat akar enni, akkor inkább már a hazai potyeszokat egye.

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......