tél

Téli csendélet

Horgászat közben sok minden megfordul az ember fejében. Például az, hogy fáznak-e a halak. Első hallásra butaságnak tűnik a kérdés, mert hát a hal mégse ember – és a víz sem levegő, ami sokszor lehet mínusz negyvenfokos is, míg a víz legfeljebb nulla. No jó, a tengervíz kicsit hidegebb is, mert annak az édesvíznél alacsonyabb a fagyáspontja, de akkor sem kevesebb mínusz két foknál. Ami annyira azért nem hideg, talán még az emlősvilág leggyámoltalanabbnak mondott tagja, az ember is elviseli. A szárazföldön persze – a nulla fok körüli vízben nagyon hamar feladja a harcot.

Michael Schlögl és barátja párosával fogja a Márnákat, valamelyik Német folyón.

Azt hinnénk, a horgászat csupa szórakozás. Pedig dehogy – sokszor igazi kínszenvedés. Nem annak indul persze. De aztán valahogy mégis egészen elképesztő kalamajkába keveredhet az ember. És csoda, hogy megússza. Néha a szó szoros értelmében.

Vajon télen is horogra csábíthatók a pontyok, a videó szerint nagy tömegben gyűlnek össze a jég alatt - de esznek is ?

Filmen láttam már lékről pontyozni embereket, de szerintem nagyon "halas" vízen csábulnak csak el a potyeszok a vermelő helyről.

„Van már kenyerem, borom is van”, mondja az érett, befutott Kosztolányi Dezső egy gyönyörű versében, a fiatalság szegénységére és lázára visszagondolva, s így fejezi be.... "itthon vagyok itt e világban s már nem vagyok otthon az égben”.