
A pákászatot, mint "foglalkozást" soha nem ismerték el a tiszántúli népe. Sőt a pákászt annak idején mindenki úgy ismerte, mint valami munkakerülő, tolvaj, csibész, bujkáló embert. Mondjuk, volt is benne valami - ezek az emberek, vagy egyedül, vagy családostúl, de remeteséget vállaltak. Sokszor a szegénység, sokszor a törvény elöli menekülés vitte rá ezeket az embereket arra, hogy beköltözzenek a rét belsejébe - a lápra, és táplálékszerzésüknek helyéül a szabad természetet válasszák.
(Ecsedi István - 1933)
A magyar nyelv szótára 1870-ben így írja le a pákászt :
Most mondták...
7 hét 6 nap
8 hét 2 nap
8 hét 2 nap
8 hét 2 nap
9 hét 6 nap
10 hét 2 nap
11 hét 4 nap
12 hét 1 nap
16 hét 1 óra
18 hét 6 nap