holczer iván blogja

Az alant olvasható írás témáját a képzelet alkotta, ha mégis ismerős, az csak véletlen műve.

Hűha...már ilyen világos van, elaludtam volna? Gyerünk, gyerünk, ma különösen nem lehet késni,"verseny" van. Gyorsan felvenni ami a kezem ügyébe kerül, nem számít, a parton ki figyel oda. Miért is kellett nekem ebbe belemenni? Nem szoktam rivalizálni, de az Okoska ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy kisfiam, ( én volnék 65, ő 70 ) holnap hárman, én, te, meg Kibic (a harmadik horgász szomszéd ) versenyt rendezek és szeretném ill. muszáj ezen részt vennetek, mert az nem járja, hogy egyik nap te fogsz, másik nap Kibic fog és ez ismétlődik. MOST mutassátok meg, hogy egy napon, amit én kijelölök, ki a menő. Ja, és súlyra megyünk, nem "gyufaszál" számolásra, s ú l y r a.

Október volt, a csukázás ideje. Ilyenkor szoktam izgalomba jönni, (kedvenc horgász módszerem). Igaz, hogy aznap nagyon lehűlt a levegő (hirtelen mínusz tíz fokot), de engem ez sem tartott vissza. Irány a part. Itt már a szél is feltámadt, úgy, hogy a megszokott helyemen és környékén pár perc alatt "csontra" fagytam (pedig komolyan beöltöztem). "Akkor sem megyek haza", mondtam magamban (mert egy horgász, ha horgászni akar, ha kő-kővön nem marad, akkor is horgászik). Addig bóklásztam a parton, mígnem találtam egy aránylag "csendes" helyet. A víz itt nem hullámzott.

Június van,nejemmel lenn tartózkodunk a "tanyánkon", Angyali-szigeten. Hajnal 3 óra van,ilyenkor szoktam felkelni,és indulni horgászni. Nejem még javában alszik (nincs olyan esemény, amire ő feltudna ilyenkor ébredni). Összeszedem a tegnap este előkészített horgász "cejgot", és elindulok a megszokott horgász helyemre. Még sötét van,úgyhogy muszáj a fejlámpát bekapcsolni. Erősen párás a levegő,még jó, hogy a thermó cuccokat is magamra vettem.

Helyszín:Angyali-sziget,Ráckeve mellett
Bővebben: http://navi-szl.blogspot.com

További képek

Hát itt van megint előttem a kép, a bedőlt fa. Nézem és megelevenedik "az a nap". Minden úgy indult,mint máskor, csukázni készültem. Úgy volt,hogy a szomszéd horgász is velem jön, de elaludt és nem volt hajlandó felébredni a világ összes haláért sem . Kissé bosszankodtam , mert ha a reggel nem jól indul, általában az egész napra is rányomja bélyegét, nem beszélve arról,hogy magamra vállaltam két személy horgász felszerelését, mivel neki csukára , nem volt "becejgolva".

Balatonon,Szabadiban nyaralt a család. Fiam akkor volt hat éves. Ilyenkor,mint lenni szokott, a szülő igyekszik bepótolni a gyerekek felé az év közben hiányolt foglalkozást. Mivel otthon megígértem a gyereknek,hogy elmegyünk pecázni,nincs mese,ha tetszik,ha nem, menni kell. Persze,mindig akkor jön a nyaggatás,mikor nekem máshoz volna kedvem,de mivel a nejem "gyerekpárti",nem sok esélyem volt az ellenállásra.Hát akkor gyerünk.Velünk nyaralt az egy évvel fiatalabb fiú unoka testvére,Jancsika,aki természetesen ugyanezt a programot táblázta be magának.

A vízpart kihalt, egyedül Ugatós Jenő szundikál a bevetett horgász készség mellett, a rozzant horgász székén. Feje mellére csuklik, néha-néha halk röfögés szerű horkantással felriad, körül néz, hogy nem-e látta valaki az "éber" tekintetét. Felriadásának oka, hogy fél álmában megjelent a "zassszony", aki most már tényleg kikelve magából vonta kérdőre" a rohadt életbe....napokat itt döglesz, a kertet meg a vakondok ássák fel?" Hát nem csoda, hogy Jenő már többet nem merte lecsukni a szemét, inkább üveges szemmel maga elé meredt és hálát adott az Istennek, hogy mind ezt most csak álmodta.