Vígh József

Július negyedikén van az évfordulója annak, hogy jó sorsom összehozott Gazsival. Mindössze néhányszor találkoztunk, de emlékezetemben él ezeknek a találkozásoknak minden mozzanata. Nyilván azért, mert a kellemes eseményeket még sokkal több év távlatából is élesen vetíti vissza az emlékezet tükre. Ha bepillantok ebbe a tükörbe, rögtön elővarázsolódik az a nevezetes, tikkasztó júliusi délelőtt, amikor Gazsi először adott életjelt magáról. Persze, akkor még nem ismertem.

Augusztus 3.
Éppen szembevág a napfény. A kavargó, gyors iramú víz fölött alig látom a horgászbotok végét. Jobbfelől, vagy ötszáz méterre, sebes zúgó morajlik, fehér tajték csillog a barna kavicsok fölött. Máskülönben csend van, sehol egy ember. .