Vígh József

Július negyedikén van az évfordulója annak, hogy jó sorsom összehozott Gazsival. Mindössze néhányszor találkoztunk, de emlékezetemben él ezeknek a találkozásoknak minden mozzanata. Nyilván azért, mert a kellemes eseményeket még sokkal több év távlatából is élesen vetíti vissza az emlékezet tükre. Ha bepillantok ebbe a tükörbe, rögtön elővarázsolódik az a nevezetes, tikkasztó júliusi délelőtt, amikor Gazsi először adott életjelt magáról. Persze, akkor még nem ismertem. Nem tudhattam, hogy megjelenésével ritka örömök forrása nyílik meg számomra, napokig tartó, izgalmas horgászkaland formájában.

Augusztus 3.
Éppen szembevág a napfény. A kavargó, gyors iramú víz fölött alig látom a horgászbotok végét. Jobbfelől, vagy ötszáz méterre, sebes zúgó morajlik, fehér tajték csillog a barna kavicsok fölött. Máskülönben csend van, sehol egy ember. .