horgászat

Az a hasznos írás 1992-ből származik, és az akkori horgász lehetőségeket mutatja be a Dunán. Azóta, lett új hidunk, meg mégtöbb partvédő kövezésünk, és az említett kanálisok többnyire már megszűntek. Egyszóval, 25 év alatt már történtek változások , de azért sok aktualitása van még a leírásnak.

Dunai horgászkalauz - a főváros határai között

További képek

Ősz volt, vénasszonyok nyara. A sétány gesztenyéi újra virágoztak, a gyérülő lombok között idelátszott a tó, s a szemközti zamárdi part. Ilyenkor, a nyármúlás fényeiben a legszebb Tihany. Dekadens színek, enervált hangulatok lengik körül a Vén apátságot, melynek harangzúgása esténként olyan, akár egy Mendelssohn-szonáta.
Kedvenc témán ez a táj, sokszor megírtam, és sok képet festettem róla. Van egy eldugott, csöndes zugom közel a vízhez. Itt nem zavart senki, kivált nem a „műítészek”.

Egy délután aztán másként alakultak a dolgok. Épp alapoztam a vásznat, mikor valaki megszólított.

Horgászat közben sok minden megfordul az ember fejében. Például az, hogy fáznak-e a halak. Első hallásra butaságnak tűnik a kérdés, mert hát a hal mégse ember – és a víz sem levegő, ami sokszor lehet mínusz negyvenfokos is, míg a víz legfeljebb nulla. No jó, a tengervíz kicsit hidegebb is, mert annak az édesvíznél alacsonyabb a fagyáspontja, de akkor sem kevesebb mínusz két foknál. Ami annyira azért nem hideg, talán még az emlősvilág leggyámoltalanabbnak mondott tagja, az ember is elviseli. A szárazföldön persze – a nulla fok körüli vízben nagyon hamar feladja a harcot.

Michael Schlögl és barátja párosával fogja a Márnákat, valamelyik Német folyón.

Valamelyik régi bölcs mondta, hogy mindenki találkozik legalább egyszer életében a szerencséjével, de sokszor nem is tudja. Sokszor megragadja, sokszor meg elengedi. A vadász és horgásznak életében mindig akad ilyesmi. Hadd mondjam el az én esetemet. Persze nagy sora van ennek, de kezdjük az elején.