Tisza - A magyarok folyója

A Tisza a Kárpátokból kis patakként indul, majd keresztül szeli az Alföldet, hogy 962 kilométernyi rombolás és építés után Titelnél belefolyjon a Dunába. A változatos tájakon kanyargó hosszú úton nyomot hagy a folyó két partján élők mindennapjaiban, hol emberi életeket veszélyeztet áradásaival, hol pedig az életet biztosítja vizével, annak hordalékával, a benne élő változatos halállománnyal.





Sporthorgászok - retro - Latabár Kálmánnal

Sporthorgászok - retro - Latabár Kálmánnal





Didergő halak

Didergő halak

Horgászat közben sok minden megfordul az ember fejében. Például az, hogy fáznak-e a halak. Első hallásra butaságnak tűnik a kérdés, mert hát a hal mégse ember – és a víz sem levegő, ami sokszor lehet mínusz negyvenfokos is, míg a víz legfeljebb nulla. No jó, a tengervíz kicsit hidegebb is, mert annak az édesvíznél alacsonyabb a fagyáspontja, de akkor sem kevesebb mínusz két foknál. Ami annyira azért nem hideg, talán még az emlősvilág leggyámoltalanabbnak mondott tagja, az ember is elviseli. A szárazföldön persze – a nulla fok körüli vízben nagyon hamar feladja a harcot.





A kukoricacsősz esete - Vigh József

A kukoricacsősz esete - Vigh József

Justin Pali bácsi kukoricacsősz volt, a Tisza árterületéi őrizte a tengeri táblákat, amelyeknek földjét évről évre elragadták a parasztok a tavaszi áradás után megszelídült folyótól. Pali bácsi hivatalánál fogva a vízparton járt-kelt, ismerte a Tiszát, a halászokat, a horgászokat. Különösen az utóbbiakra fordított kellő figyelmet, mert már abban az időben is köztudomású volt, hogy a horgászok olykor-olykor törvénybeütköző jelleggel érdeklődtek a tejtől duzzadó, még alig barnuló bajszú tengeri csövek iránt. Hanem azért a barátkozásnak is megvolt az ideje-módja.





A sporthorgász morálja

A sporthorgász morálja

Még a háború előtti boldog időkben egy Angol sporthorgász eljött vagy 3 hétre Felső-Magyarország egyik kitűnő pisztrángos patakjához csak azért, hogy sportjának élhessen. Első dolga volt természetesen az, hogy az állami halászjegyet és a halászat tulajdonosától a horgászengedélyt megszerezze.





Kullancs, jaj ne !

Kullancs, jaj ne !

A kullancs - a közhiedelemmel ellentétben - nem a fák lombozatán él. A talaj közeli növényzet az igazi életközege. Amíg nem jut vérhez, addig a bokrok és füvek harmatnedvein tengődik. Ugyanakkor ezek kitűnő leshelyek is! Az erdőn-mezőn közlekedő állatokra és emberekre "rásodródnak", az éppen pihenőkre pedig "rámásznak". Életkörülményeikről tudni kell még, hogy nem kedvelik a fényt, a meleget és a szárazságot - azaz az árnyékos, hűvös és nedves csalitos cserjések, főleg vadcsapások a kedvenc tartózkodási helyeik. A telet a kullancs az avar alatt vészeli át.

További képek





Tapasztalatok a Lillafüredi Hámori-tavon (Antos Zoltán - 1962)

Tapasztalatok a Lillafüredi Hámori-tavon (Antos Zoltán - 1962)

A ponty félénk, óvatos, gyanakvó természetű, és különböző olyan tulajdonsága van, amelyet a lillafüredi Hámori-tavon közvetlenül is megfigyelhettem. Ismeretes, hogy hálóval nem könnyű megfogni. A nagyobb ponty a varsát csodálatos biztonsággal elkerüli, inkább csak a kisebbek esnek zsákmányul. Ha észreveszi a kerítőhálót, ijedten menekül a hálóval alig megközelíthető búvóhelyekre, a víz legmélyén levő tuskók, kövek és egyéb akadályok alá, vagy csapatostól beveszi magát legsűrűbb part menti növényzet közé, ahol a kerítőháló nem éri el.



Tartalom átvétel