Tudnivalók, tanácsok és babonák a horgászatban (Ungár István. 1928)
Ha a horgásznak módjában van csónakon járni a vizet, s egy kissé látni tud, majd mindennap s a napnak is majdnem minden szakában másként látja megnyilatkozni a hal életét. Legcsendesebb a víz a tűző déli órákban, s legélénkebb estefelé s kora reggel. Ha jól figyel, egy nap azt veszi észre, hogy a ponty, vagy egyáltalában a hal csak az orrát dugja ki a vízből s újból elmerül. Mintha csak kiszagolna egy pillanatra a szabad levegőre. Ilyenkor legjobb ha haza megy a horgász. A víz se nem apad, se nem árad, a hal nem kap. Ki lehet ugyan egy jó helyet próbálni, de ha egy óra leforgása alatt nem fog, sőt a horgát mégsem érinti, csomagoljon össze, s keressen egyéb szórakozást. Van azután idő, amikor a hal fölugrik a vízből. Egyik loccsanás a másikat követi. Ilyenkor már árad a víz, friss vizet kap a hal, tehát jó kedve van, de nem igen kap. Máskor megint itt ott ugrik fel egy-egy sárga ponty, egyébként csendes a víz, – a hal tehát keres. Van remény, hogy fogni lehet. Este felé, mikor már megnyúlik a füz árnyéka, – hatalmasakat csobban az őn (Aspius Rapax) s rémülten menekül ezer felé a „schneider” (szélhajtó küsz, gaukIer ) (Alburius Lucidus) leengedjük a horgunkat a mélybe keszeggel és süllőzünk. A fönt kapkodó halat is megfoghatjuk, de nem érdemli a fáradságot, mert nem egyéb szálka tömegnél és iztelen, mint a szecska. Aki sokat horgászott rájön, hogy legjobban lehet fogni reggel 4-11 óráig és délután 3-tól szürkületig. Aközben eltelő időt legjobb végig pihenni. Ha gilisztával horgászunk és a fenéken fekvő horgainkra pár „paptetü” (dörgincs, dürgincs) utána egy fekete tarka foltos baráthal akad, meg tompa orru paduc, mehetünk haza, jó hal nem kap.
Ha a bedobott horogra pár perc alatt rájön a ponty, s azután egy órahosszáig hozzá sem nyúl egy másik a horoghoz, ne igen reménykedjünk, hogy hátha majd akad valami. Ha szabályos időközökben pl. félóránként jön egy-egy ponty, (Cyprinus Carpio) akkor tartsunk ki s nem bánjuk meg, ha közbe két órás szünet is következnék a halfogásban. Ha az apró hal túlságosan bántja a horgot, ne legyünk türelmetlenek, jön nagyobb is. Ha egy ponton fogtunk valamit, igyekezzünk a horgot ugyanoda és ugyanúgy bedobni, s ha nem sikerült, inkább húzzuk ki a horgot és dobjuk újra. Ha szeles az idő és a víz hullámos a hal a fenéken jár, de nem nagyon mozog, – halat azért lehet fogni, de kétszeres éberség kell, hogy idejében rántsuk. Ilyenkor fele lemarad a horogról. Ha nem kap a ponty, ne erőlködjünk a fogással, térjünk át aznapra a süllőre, csukára. Ha a pontynak felső ajkába akad a horog, jó fogásra lehet számítani. A horgászó helyet ne váltogassuk, mint a ruhát. Ha jó mély, csendes vizű helyen megtelepedtünk, tartsunk ki, mert ha ott nem kap a hal, kár tovább menni, mert szóbeszéd az, hogy ennyit máshol is fogok. Ne akarjunk mindig csak öreg halat fogni, mert aki tisztességes keszeggel meg nem elégszik, öreg halat nem érdemel. Ha láthatatlan magasságban szól a madár, pár nap múlva megárad, ilyenkor szorgalmasan horgásszunk. Ha virágzik a folyó (tiszavirág), csalétekül ezt tegyük a horogra, de ilyenkor ne túl mélyen keressük a halat.
Aki halat akar fogni, az ne olvasson könyvet és énekeljen a fölötti örömében, hogy a szabad természetben van. Akinek a biccét állandóan egy béka akarja bekapkodni, amikor egy hal azt megmozgatja, az ne dobálja meg a szegényt mázsányi kövekkel, mert a halat is elkergeti, hanem igyekezzék apró horoggal giliszta csalival azt a béka orra előtt táncoltatva megfogni és megölni. Ha jól kap a béka, kap a hal is. Ha pár méterre tőlünk felugrik egy ponty, ne szaladjunk oda horgunkkal, úgy sem fogjuk meg, de lehet, hogy az alatt a többi horgunkra ráakad egy másik s lekésünk a húzással. Ha elakadt a horgod ne rángasd, mert úgysem jön ki, hanem várj, míg egy csónak jön arra az majd kiszedi. Ha pedig te magadnak van csónakod, úgy szállj belé és a horognyelet a csónakra téve épen ellenkező irányba, tehát ha a partról akasztottad el, akkor a víznek menye biztosan és kár nélkül kiakaszthatod. Ha minden horgod elakad, akkor szed ki őket és keress más helyet. Ha egy halat elszalasztasz, ne hidd, hogy az volt aznap a legnagyobb, mert lehet, hogy csak keszeg volt. Ha pedig érzed, hogy nagy volt, ne káromkodj, hanem morgás nélkül dobd ujra be a horgot, majd jön másik. Ha nincs haltartó hálód és zsinórra fűzöd a halat, amit rendes horgász sohasem tesz, akkor vigyázz és ne a kopoltyú lemezek között menjen át a füzér, hanem a kopoltyúfedő és a kopoltyú között s ne a szájon dugd be a fűzértüt, hanem a kopoltyu fedő alatt és a szájon jöjjön ki. A csukát (Esox Lucius) és süllőt (Luciopera Sandra) ne fűzd zsinórra, mert negyedóra alatt csak egy darab madzag marad a kezedben. Ne hidd, hogy a hal épen ugy tud lélegzeni a levegőn, mint te, tehát igyekezz vízbe juttatni, mert ha reggel megdöglik, estére ki nem állod a szagát. Ha egy halat sikerült partra húznod és visszaugrik a vízbe, ne kapj utána, mert úgysem fogod meg, legfeljebb fejest bukol utána.
Ha a horog nadrágodba akad, türelmesen igyekezz kiszabadítani, s ha nem megy, vágd le a patonyról és húzd teljesen keresztül a horgot a ruhán. Ha pedig a hátadon akad meg, ne akard a karodat kicsavarni, ha nem vesd le a kabátod. Ha véletlenül saját magad fogod meg, ne lassan húzd a horgot, mert akkor fáj ránts egyet rajta és künn van. S ha ezen művelethez gyengének érzed magad, rántasd ki más valakivel. Ha süllőt fogsz, ne igen kapkodj a feje körül, mert a kopoltyú fedelén levő késével úgy megvág, hogy egy liter árnika sem állítja el a vérzést. De fogaival se igyekezz ismeretséget kötni, inkább vágd el a patonyt és otthon szedd ki a horgot, ha már nem él. Ha meg paptetűvel vesződöl, vigyázz meg ne szúrjon, meri a fájdalomtól könnyed is kicsordul. A csukát ne úgy fogd meg, hogy kezed a kopoltyú fedél alá kerüljön, mert lehámozza a bőröd. A pontyot sem pont a hátúszójánál tapogasd, mert kihasítja a bőröd. Ha a halnak gyomrában a horog, ne rángass ki belőle, hanem, vágd el a zsinórt. Otthon majd megkapod a horgot. Ha pedig valamely kemény halkoponyába beletörött a horog, meg ne edd, míg ki nem szedted belőle. Horgodat, ha giliszta van rajta, és a hal nagyokat ránt rajta, negyedóránként feltétlen nézd meg, mer az üres horgot általában nem szereti a hal. Ha élő nádba akad horgod és sem kezeddel nem éred, sem eveződ nincs, melynek lapjával vissza tolhatod, búcsúzz el tőle. A hal farka síkos, tehát ne hidd, hogy te oly ügyesen tudod fogni, hogy nem megy el tőled, ezért is a nagy halat a vízparttól pár méterre tedd a haltartóba és csak azután térj vissza a vízhez.
Áradáskor a legkisebb kubikot se vesd meg, ha legalább 1 és fél méter mély s pontyot akarsz fogni. De ne csuszát hanem gilisztát tégy a horogra. Mielőtt leülsz horgászni, azt is nézd meg, ki tudod-e húzni a halat, mert ne hidd, hogy a kilós pontyot két méter magas partra felhúzhatod. A horognyelet ne tartsd állandóan a kezedben, mert kifáradsz. Tűzd a partba, az nem olyan fáradós, mint te. Ha közeledben egy halász varsája van ne számíts halfogásra. Ha babonás vagy, csalétket ne adj senkinek kölcsön, mert rosszabb ez, mint kártyában pénzt adni az ellenfélnek. Ha valaki már horgászik a te jó helyeden, amikor megérkezel, ne dobd horgodat az övére, mert összekuszálódik azzal, s általában a horgászok jobban szeretnek száz méterre lenni egymástól, mint egyre. Ha valaki egy helyen szépen fogott s helyét elhagyja, ne iparkodj oda jutni, mert, ha tehetett volna még fogni, nem ment volna el onnan. Ha azonban magad rátalálsz egy helyre, ahol kellő fogásod volt s a víz nem változik, ott tarts ki, mert mindennap fogsz. Ilyen helyen „forog” a hal. Ha egész napra mégy, necsak – sót, paprikát meg kenyeret vigyél azon címen, hogy ma nyárson sültet eszel, mert bár jó a nyárson sült hal, de mint mondják „csak a finánc a biztos”.A jó horgász sohasem dicsekszik azzal, amit fog, mert kilesik a helyét és előbb ott vannak, mint ő.
Ahhoz pedig, hogy igen jó helyet találjon valaki, egy két kirándulás kevés, jobban meg kell azt szolgálni, mint a falat kenyeret.
