Sulyom, a szegény ember gesztenyéje

Sulyom, a szegény ember gesztenyéje
Csemege sulyom, jezsuitadió, szamártövis, vízidió vagy gesztenye ( Trapa natans ). Sulyomfélék ( Hydrocaryaceae ). 60-120 cm. Szára kezdetben a terméshéj szarvaival, később a kúszó gyökereivel kapaszkodik meg az iszapban. Kétféle levele van: vízbe merülő, és vízben úszó. Vízbeli levele ágas, lehulló, keskeny szálas., mindegyik vízbeli levél tövén két szárnyasan elágazó gyökér van. A víz színén úszó, rózsában álló bőrneműek, egyenetlenül fogazottak, nyelük pedig a virágzás után középtájon felfúvódott. Apró virágai a levelek hónaljában fejlődnek., fehérek.

Az alföldi kisvizeken és a tiszai morotvák hasznos növénye.
Úszólevelei a vízszínén rózsaalakot képeznek. Mikor virágzik, gyönyörű színt ad a tó vizének. A halászok nagyon haragudtak rá, mert tüskés termése folyton beleakadt hálójukba.A Hortobágy melletti marhapásztorok sem szívesen vitték a csordát itatni, fürdetni a sulyommal benőtt vízhez, mert utána napokig vakarhatták ki az állatokból a szúros terméseket. Egykori elterjedését számtalan alföldi helynév őrzi (Sulymos ér, Sulymos tó). A sulyom gyümölcsét kora tavasszal szedik, a belseje olyan mint a gesztenye., nyersen és főve is fogyasztották. A sulyom fogyasztásáról gyakran szólnak a régi magyar botanikai munkák. 1648-ban a réti halászok a sárospataki várnak sulymot is szolgáltattak be. A sulymot úgy gyűjtik, hogy 2–3 m hosszú bot végére bunda- vagy gubadarabot szegeznek és ezzel kavargatják a vizet. A sulyom tüskés termése beleragad a bunda-, gubadarabba, amelyről fakéssel lekaparják. Szokásos, hogy a víz fenekére rossz subát eresztenek s kötélen csónakról húzzák, úgyhogy a termés szarvaival a subába ragad.

Régebben a debreceni piacon a sulyomárusok a termés tüskéit erre a célra készített asztalon vágták le az asztallapba illesztett horgok alá helyezett kés segítségével. A sulymot nyersen, főzve, sütve eszik. Az alföldi falvakban a gesztenyét helyettesíti. A nagyobb mennyiségben szedett sulymot télen a padláson elteregetve tartják. A Bodrog-közben meghámozzák, megszárítják s a téli fonás idején az asszonyok egy-egy marék sulyommal eltudják a vacsorát. A főtt sulyomból kevés rozsliszttel és zsírral pogácsát is sütöttek. Európai fogyasztása már a neolitikumtól és a bronzkortól kimutatható. Védett növény.

Jellemzők:
Az úszólevél lemeze rombusz alakú, nyele úszóhólyagos, bőrnemű, elöl durván fogas. Az alámerült levelek fésűsen szeldeltek. A virágok a levélrózsa leveleinek hónaljában képződnek, rövid nyelűek, magánosak, fehér szirmúak. A termés 2-4 cm hosszú, 2-4 szarvú, csúcsán koronával vagy anélkül.

Virágzás:
Július-augusztus.

Méret:
2-10cm

Élőhely:
Morotvák, tavak, hínárnövényzetében.