Márna horgászat – 1937 – Schwarcz József
Ahogy minden egyes halfajnak, úgy a márnának is megvan a maga kapási ideje, amikor is, hogy úgy mondjam – legkönnyebben jön horogra. Ezen időszak a márnánál este 9 óra és éjfél közé esik s ez oknál fogva a márnahorgászok táborát legnagyobbrészt azon horgásztársak alkotják, kik napközi elfoglaltságuk miatt kedves sportjuknak csak késő esti, vagy éjjeli órákban hódolhatnak.
Hogy a márnahorgászat mily nagyszerű és izgalmas sportot nyújt, csak az tudja igazán, aki már érezte vaksötétben ülve a márnakapás okoz váratlan, szakításszerű erőteljes rántásokat – és sikerült bevágás után eredményesen kifárasztania egy 3-7 kilós példányt pusztán érzékszerveire hagyatkozva. A márna acélos erejű, jól és bátran küzdő hal, a folyó sodra és sötétség nyújtotta előnyöket ügyesen kihasználja, kemény próba elé állítja még a legkitanultabb horgászt is.
Márnára minden élénkebb folyású vízben horgászhatunk, tavasszal és nyáron a sodrókon, ősszel a mélyben. Legjobb helyek a sarkantyúk utáni örvényesek, itt azonban nemcsak a kőből vagy cölöpökhől épített terelőket értem, hanem minden a vízbenyúló oly akadályt, legyen az bokor, bedőlt fa vagy kavicspadra, stb. mely a folyó árját eredeti irányából kitérítve, a szemközti part felé tereli.
Felszerelésünk legyen kemény bot, úszón nélküli fenékhorog, és legalább 10 kg. teherbírású zsinór, mert egyáltalán nem sportszerű a halat egy silány készséggel — melyről biztosan leszakad — tönkre nyomorítani. Az ólomnehezék tetemesen nagyobb legyen a rendesnél, mert erős vízben és fenéken horgászunk. Hogy e súlytöbblet felszerelésünk érzékenységét ne befolyásolja károsan, az ólomnehezék egy 30 cm-es külön patonyon lesz 25 cm-nyire a horog felett a főzsinórra erősítve. Ezen elrendezéssel horgunk kb. fél méteres, úgynevezett holtjátékot kap és szerszámunknak oly érzékenységet ad, hogy a csali legcsekélyebb megmozdítását az állandóan kézben tartott horognyélen tisztán érezve, az arra alkalmas pillanatban bevághatunk.
A horogra akadt márnával packázni nem lehet, ha lehetséges, (súlyától függően) azonnal fogjuk rövidre és tartsuk vízszínen, ha ugyanis sikerül őkelmének csök, gyökér vagy kő alá surrannia, felszerelésünk jó részétől rendszerint búcsút vehetünk. Márnára sajttal, jól fejlett földi gilisztával és piócával horgászhatunk legeredményesebben. Ez utóbbi csali használata különösen nagyon ajánlatos, mivel nem ritkán kellemes meglepetés ér, minket amennyiben menyhal és harcsa is kerülhet a horogra. A fogott halakat még a horog kiszabadítása előtt üssük le, ne pedig orv halász módra lelketlenül, élve rakjuk hátizsákba, kitéve őket a fulladás borzalmas gyötrelmeinek, ami sajnos, még ma is nagyon elterjedt szokás.
Mint minden fenékjáró halra, Úgy a márnára is előetethetünk. E célra egy pohár friss, vérből, agyagadagolással lágy sarat gyúrunk, mely korpahozzátevéssel tovább gyúrva, szívós masszát ad. Ez az eredményesebb. Vagy 10 dkg. reszelt sajtot, 10 dkg. korpát és egy marék agyagot gyúrunk vízadagolással szívós masszává. Ez a kellemesebb összetétel. E masszából – a sebes vízre való tekintettel diónyi lapos pogácsákat formálva, helyünket megszórjuk.
