Kiss Ferenc – Így horgászom amurra a Velencei-tavon
Feszül a zsinór, karikára hajlik a bot, fogcsikorgatva erőlködik a horgász. Hirtelen hangos csattanás és remegő térdekkel, szitkozódva rogy le az ülésre a vesztes fél. Amur, mondja, majd lemondóan legyint. Úgy sem lehet ezeket a nagy dögöket kifogni, nincs az a zsinór, ami kibírná ezt a rohamot. Sokszor így zajlik le a horgász találkozása, a már legendás nagyságú Velencei-tavi amurok valamelyikével. Önkéntelenül felvetődik a ,kérdé s , jogos-e pórul járt barátunk pesszimizmusa, válóban reménytelen-e a nádasok miatt a küzdelem ezekkel az idegenből honosított óriásokkal?
A válasz egyértelműen nem. Mert meg lehet fogni őket, persze okkal-móddal, ügyesen. Ennek bizonyítására néhány adat: Jómagam augusztus-szeptember hónapban 5 db-ot fogtam , 17,410, 12,600, 9500, 7800 és 7300 g-osokat. Augusztus közepétől kezdtem el ugyanis rendszeresen „amurozni”. A helyem környékén horgászó sporttársak együttesen kb. 25-30 db -ot fogtak, 6-12 kilósig.
Azt hiszem ez meggyőzően alátámasztja állításomat, hogy nem legyőzhetetlenek akkor sem, ha közel is a nádas. Van ugyanis nagy testű, nagy erejű barátunknak egy, a horgászok számára kedvező szokása, nevezetesen az, hogy esze ágában sincs a nádasban keresni menedéket. Megakasztás után rendszerint valamelyik oldalra kitör és a nyílt víz mélyedései felé törekszik. A többi ekkor m ár csak rutin és a helyesen beállított fék dolga. Felfogásbeli változás kell tehát. Nem kell félni, hogy felcsavarja magát a nád ra, nem kell tépni a zsinórt.
Barátom , aki 6 db-ot fogott 0,35-ös zsinórral amurozik, mégsem szakít neki a hal, pedig 10 kiló felettit is fogott nádas közelében.Nekem is mindössze egy szakításom volt. 0,30-as zsinórral horgásztam és a hal már teljesen vert helyzetben volt. Már nyúltam érte a szákkal, de még egyszer megfutott, a túl lazára állított fékcsillag a gyors fogástól a dobbal együtt leesett, mondanom sem kell, hogy a vízbe. A többi már magától ment. Csattanás, szitkozódás. Pedig nem is volt nagy, kb. 8 kilós lehetett.
Az amur elárulja tartózkodási helyét. Néha azzal, hogy óriási loccsanással feldobja magát, gyakrabban azonban malom keréknyi túrásai vezetnek nyomra. Ezekbe a túrásokba, amelyeknek a buborékai általában a nyílt vízen, a nádtól 20-30 méterre jönnek fel, belefaragok néhány cső nyers kukoricát.
Ezután kiválasztok egy olyan csövet, amelyik alámerül, erre vékony damylt kötök, a damyl másik végét pedig egy, a víz színére fektetett nádszálra erősítem, amely így jelző bolyaként működik. Az így elkészített bolyától 10-15 m -re karózom le a csónakot, a karókat lazán leszúrva, hogy szükség esetén azonnal és könnyen felhúzhatok legyenek. Erre az óvintézkedésre azért van szükség, mert a pikkelyes „torpedónk” eleinte igen jámboran viselkedik és viszonylag könnyen jön a csónakig. Itt azonban, valószínű a csónaktól megijedvén, elementáris erővel kitör, gyakran a csónak alá és, ha feltekeri magát a leszúrókaróra, menthetetlenül eltépi a legerősebb zsinórt is. Térjünk még vissza egy pillanatra a megakasztás, illetve a fárasztás első perceire. Mint az előbbiekben említettem az amur általában a megakasztás után könnyűszerrel a csónakhoz vezethető. Sok horgász ekkor követi el a végzetes hibát.
Azt hiszi ugyanis, hogy a hal kifáradt, keményre állítja a féket és próbálja megszákolni a legyőzöttnek vélt zsákmányt. A hal azonban korántsem fáradt, a mozdulattól, illetve a merítőtői megijed, megiramodik és a keményre állított fékkel már lehetetlen ezt az „övön aluli” ütést parírozni. Jöhet a szitkozódás, sóhajtozás, lemondó legyintés. Szinte hihetetlen, hogy némelyik példány milyen erőtartalékokkal rendelkezik. Egy 9,5 kilós ellenfelem igen kisportolt egyed volt. Azzal tréfált meg ugyanis, hogy miután negyedszer feküdt ár fel és teljes megadást színlelt, a merítővel megérintvén olyan erővel ugrott meg, hogy üvegbotom sok próbát megállt rézhüvelyét eltörte, a spiccet a vízbe rántván elvitt még kb. 15 m zsinórt. Nem szakított, csak ilyen távolságra iramodott el. A szerencse segített abban, hogy mégis szákba került.
Mivel horgászunk amurra? Nos, a választék óriási, a trágyagilisztától kezdve a főttkrumpliig. Tapasztalatom szerint azonban kukoricával és főtt krumplival van legnagyobb esélyünk arra, hogy amurt fogjunk. A legtöbb kapásra, hasonlóan a pontyhoz, fenéken számíthatunk. Néhány szót még a felszerelésről. A bot rugalmas legyen, lehetőleg üvegbot. Ha csónakból horgászunk kisebb átmérőjű öbölben, minimum 0,40—0,50-es zsinórt használjunk. Az amur tapasztalataim szerint nem túlzottan kényes a zsinór vastagságára, tehát felesleges kockázatot ne vállaljunk. Szép és sportszerű dolog a vékony zsinórral való fárasztás, de egy esetleges víz alatti nádcsonk, vagy gyökér igen kellemetlen lehet, életünk legnagyobb halába kerülhet a túlzott sportszerűség. Ha partról horgászunk és nagy terület áll rendelkezésünkre a fárasztáshoz, akár 0,25-ös zsinórral is foghatunk rekordpéldányt.
A Velencei-tóban igen sokan horgásznak tárolóorsóval. El kell mondanom , hogy a perem futó orsó nagymértékben növeli esélyeinket, mivel az amur fárasztása a pontyénál jóval hosszadalmasabb. Kapásideje úgyszólván megegyezik a pontyéval. Néhány szót még a tartózkodási helyéről. Tapasztalataim szerint igen szívesen tartózkodik a tiszta vizű, 1 méternél mélyebb öblökben. Szereti a kemény talajt. Tehát ilyen helyeken keressük.
Kiss Ferenc – Magyar Horgász
