Írások



A moszat csodái

A moszat csodái

Először a hatvanas években olvastam arról, hogy Párizsban a keszegezők Új csodacsalit használnak: a parti kövekről tépnek a hosszú szálú zöld moszatból, és bodorkákat fognak vele. (Szabó Tamás, a méltatlanul agyonhallgatott kitűnő horgászíró írta le, személyes tapasztalai alapján.) Később néha láttam például

Százhalombattán, a Bentán, hogy a parti kövekről a moszatot reggel cuppogva eszika paducok. De még mindig nem jutott eszembe, hogy kipróbáljam a módszert.





Halűzés erdőzúgással

Halűzés erdőzúgással

Széchenyi Zsigmond, a híres vadász írta, hogy a vadászat vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás. Valahogy így van ez a horgászattal is. Sokkal több az üres szák, mint a tele, de azért alig múlik el horgászat „erdőzúgás” nélkül. És nekünk az is megteszi. Mert az ember nemcsak halakra, hanem élményekre is vadászik.





Kapásra várva

Kapásra várva

Az ember úgy van a jó horgászvizekkel, mint a jó borral. El-elkalandozik más pincékbe is, de a legkedvesebbekhez mindig visszatér. Így vagyok én már vagy tíz éve a Nyugati-főcsatornával, annak is a Polgár és Hajdúnánás közötti tározójával. Még mielőtt fanyalogva elhúznánk a szánkat, hogy ugyan mit lehet fogni egy alig pár méter széles, s legfeljebb két-két és fél méter mély mesterséges vájásban, jó, ha tudjuk, hogy a "Nyugati" szóban forgó szakasza egyáltalán nem olyan, mint egy ember ásta csatorna.





A horgászás dicsérete

A horgászás dicsérete

Egy közkeletű latin mondás szerint: "poeta non fit sed nascitur" - vagyis: a költő nem lesz, hanem születik. A horgászással fordítva áll a dolog: a horgász nem születik, hanem lesz. Bár ki tudja, az én gyanúm szerint a szíve mélyén minden ember vonzódik a horgászáshoz. Ha másként nem, hát úgy, hogy miközben elnézően megmosolyogja, még ki is neveti a vízparton tanyázó horgászt — a csendes őrültet —‚ a halászlét, a rántott halat, netán a roston sült fogast azért nemcsak szereti, de rá gondolva még a nyál is összefut a szájában.





Édesszájú keszegek

Édesszájú keszegek

Olyan horgász nincs, aki keszeget ne fogott volna. A hazai vizek legismertebb hala gyakorlatilag mindenütt előfordul. Az ipari szennyezést ugyan ő sem bírja, de nagyon is életrevaló, és hál’ istennek, remek étvággyal megáldott jószág. Ezért is akad talán a leggyakrabban horogra. A kezdő pecások is szinte mindig ezt fogják. Vagy küszt, de hát azt nemigen lehet halszámba venni – legalábbis horgászszempontból. A küsz olyan, mint a madarak közt a veréb vagy az emlősök közt az egér. Hihetetlenül szapora, a ragadozók legnagyobb örömére.





A nagy harcsám története

A nagy harcsám története

Az előzmények több évre is visszanyúlnak. A történet a Rapalával való megismerkedésemmel kezdődött, amely a pergetéssel való örök szerelemmel végződött, s ez a mai napig is tart. A fogás színhelye a Deseda egresi ágnak nevezett része. Itt egy valóságos erdő húzódott a Víz alatt a beledöntött fákból, remek tanyát nyújtva a termetes fogasoknak, harcsáknak. Sajnos, ezt nem tudták más elvetemült pontyhorgászok elnézni, és a kétszeri vízleeresztéskor - melyre Keszei főtitkár „elvtársunk” érdekvédelmének jóvoltából került sor - nagyrészt kihordták a partra, ezzel megszüntették a jó tartást, melyről pedig egypár szép pontynagyapót is átsegítettem az örök horgászvizekre. Tehát ezen a színtéren pergettem rendszeresen, és fogtam a Szép fogásokat, kisebb harcsákat olyan 15 kg-ig.





Húsvéti márnák - Matula Gy. Oszkár

Húsvéti márnák - Matula Gy. Oszkár

Ünnep előtti menü-vita folyik a konyhában, nejem és menyem a sonka pácolásának módozatait vitatják. Félfüllel kagylózom. Mindenről szó esik, egy dolog kivételével. Úgy látszik, a „tojásföstés” az idén is elmarad — állapítom meg csöpp szomorúsággal, s a húsvéti hímes tojások kapcsán eszembe jut egy régi történet.

Istenem, milyen szépek is voltak azok a régi, hajdani húsvétok! A maguk nárcisz illatú várakozásaival, melyhez az eget kémlelő aggódás is hozzátartozott. Flaszteron és beatzenén felnőtt fiaim flegmán kérdik: miért, nem mindegy volt, hogy esőben vagy napfényben mentetek tarhálni? Elfajzott népség! Nekik a locsolkodás és az ezért kijáró hímes tojás tarhálásnak minősül.