Az én helyemben



Füvet nyírni járunk. Havonta egy meccs, ledúrjuk a pályát Miklóssal. Miklós beül mellém a terepjáróba, elmeséli, ki kinek a kicsodája Szarvason. Tudod, Csabi, a Janurik Pali öccse volt az, aki ott dolgozott a Szirénben. Tudom, hogyne tudnám. Mindent tudok Janurik Pali öccséről, de már pont elfelejteném, mire Miklós emlékeztet. Ezért is jó kettesben kimenni a Nyúlzugba. Enyém a part. A tíz éve kiirtott akácok surjánjai már meredeznek. Metszőolló, fűrész. Nekiesem a „dzsumbelnek", ahogy Miklós mondja. Ő addig a régi ház körül tologatja a fűnyírót, ahol virágzik minden. Főleg a gyomok. Melegem van, Csabi, megállunk egy kicsit. Jó, álljunk meg egy kicsit.

Reggel fél kilenc, szemben morcos horgászok bámulnak ránk. Halkan anyáznak minket, mocorognak, nyújtózkodnak. Ingyen ébresztőt nyomunk nekik, igazán megköszönhetnék. Felkavarjuk a Holt-Körös állóvizét, ha már a halak erre nem képesek. Nincsenek halak, csak tavirózsa, hínár és béka. Négy éve nem horgászom. Egy gonddal kevesebb. Nem izgatja szívem 40 kapás, de egy sem. Jó így, nyugiban kijönni.

Hátul oké? Várjál, én is rátolom a gépemet. Lapulevelek Miklós körül, ketten letaroljuk mindet. Fröcsköl a zöld. A földön lepotyogott almák, körték. Némelyiket szétloccsantja a fűnyíró pengéje. Össze kéne szedni. Ja, össze kéne. Majd szólok apósnak, ugorjon ki egy műanyag hordóval, jó lesz az cefrének.

Csak füvet nyírni járok ki, tisztára eltatásodtam. Nem érdekel, kijövünk pénteken. Illetve érdekel. Csak ez a kipakolás, ez nem kéne, meg a bepakolás. Két pakolás közé szorul a nyúlzugi fröccsözés. De megéri, illetve nem, de utólag jó, hogy elmondhatjuk, idén is voltunk kint legalább egy éjszakát.

Csütörtök. Kiviszem a bort, szódát, benyomom a hűtőbe. Friss vizet is hozok a mosogatáshoz. Ne igyunk már műanyag pohárból, az olyan műanyag, nem? De. Elkap a hangulat. Nincs fűnyíró, nincs berregés, csak a tujákkal szegélyezett telek és a csend. És szemben az épp nem anyázó horgászok. Már most kint maradnék, ha holnap hajnalban nem kéne melózni menni. Akár egyedül is. Bár azt azért nem.

Péntek. Műszak vége, fél hat, egyesben alapjáraton kizötyögök a földúton. Emlékszem, a kilencvenes évek elején arról álmodoztunk, hogy milyen fasza lesz, ha végre megcsinálják az utat. Azóta csak rosszabb. Katasztrófa. Mindegy, legalább nem járnak ki lopni. Nem tudnak elszáguldani a szajréval.

Halló, igen, kint vagyok már, gyertek, persze. Sört hozhattok, az elfér. Mindent iszunk, mint Pelikán elvtárs. Bimbi és Boda érkezik. 10 perc különbséggel. Leülünk a teraszon, és jönnek a történetek, újabb töltések, rátöltések. Enni is kéne valamit. Boda hozott zsemlét, paprika, paradicsom, hagyma, még egy dobozban reszelt sajtot is, szórjuk a sajtot, nyomjuk befelé a Nyúlzug-burgereket.

Lemegyünk a partra. Röhögünk, hangosan. Szemben a horgászok nem örülnek. Anyáznak. Vissza a teraszra. Egyre hangosodik a zene, egyre hangosabbak vagyunk. Hogy mi volt régen, meg hogy mi van most. Irsai Olivér, meg Frittmann rozé. Melyiket? Mindegy? Oké. Van egy kis viszkim is. Gyömbérrel, oké? Elégelégelég, jó, köszi, sok lett, mindegy, megiszom.

Éjjel 11. Éjfél. Fél kettő. Kaput. Kaput bezárom. Belülről leoltom a kerti villanyokat. Nincs forgolódás. Még néhány mondat, röhögés, majd egyre halkabb „mhm". Alszol? „Mhm." Alszunk.

Reggel kilenckor lehet összepakolni szépen. Az asztalon poharak vert serege. Törött is, a statisztika kedvéért. 30%-os hatékonyságú mosogatás. Jó lesz az. Felseprés, felmosás. Hűtőből a megmaradt italok szortírozása. Bent hagyok egy üveg ásványvizet, meg egy kis szénsavtalan gyömbért. Ennyi maradt. Boda hamarabb hazahúz, Bimbivel még röhögünk, ő kint szedegeti a szemetet, én bent a házban topogok ide-oda takarítás címén. Mész még be? Nem? Mert akkor felmosok, zárok. Felnyaljuk a teraszt is. Maradék pia, szemét be a kocsiba. Kitolatok. Bezárom a kaput. Visszanézek. Mintha senki se járt volna itt. Én a helyedben itt laknék kint egész nyáron - mondja búcsúzóul Bimbi. Én is itt laknék, de valahogy mégsem. Kipakolni, bepakolni - csak egyszer kéne, de valahogy nem. Néha mintha nem én lennék a helyemben.

Hartay Csaba
http://www.barkaonline.hu/tarca/2216-hartay-csaba-tarcaja
Forrás:

Az én helyemben


Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......