Cikkek

Ahogy minden egyes halfajnak, úgy a márnának is megvan a maga kapási ideje, amikor is, hogy úgy mondjam - legkönnyebben jön horogra. Ezen időszak a márnánál este 9 óra és éjfél közé esik s ez oknál fogva a márnahorgászok táborát legnagyobbrészt azon horgásztársak alkotják, kik napközi elfoglaltságuk miatt kedves sportjuknak csak késő esti, vagy éjjeli órákban hódolhatnak.

Gondoltam, megnézem az én nagy pontyomat. Az ember legyen gondos, törődjön ügyeivel, mert a Balaton szeszélyes. Holnapra délnyugatira fordulhat a szél, idever a hullám, s az öreg, „békés természetű”-nek osztályozott ismerősöm akár örökre is eltűnhet erről a környékről. Egyébként is, amit ma megfoghatok, minek halasszam holnapra? Így társalogván önmagammal, leakasztottam az eresz alól a viharvert nádi szerszámot, kukoricát tettem a halaskannába és leballagtam a szerpentinen.

Fiatalabb éveimben én voltam hivatalnoktársaim „kommencziós” halásza: én láttam el Őket karácsony, húsvét és újév napjain hallal. Halászbérlőnktől ebbéli nemes hivatásom betőltesére korlátlan engedélyem volt. 1881 deczember 30-án mondom halászbokrom embereinek: Emberek, gyerünk halat fogni Szilveszter-estére! Az ilyen dologra Ők mindig örömmel vállalkoztak. Állt pedig halászbokrom irnokomból, kit a rövidség okáért Istókovits Sztipanidecznek hívtunk, noha volt még rövidebb neve is. Ő volt a kormányos.

Kétféle horgász van a természetben, de rokonságban nem állanak egymással. Az egyik, aki azt hiszi, hogy kitűnő sportoló, de sohase fog semmit, a másik, aki keveset beszél, de annál több saját fogta halat eszik. Olvastam egy könyvet, ugyancsak sporthorgászat volt a címe. Ebben a horgásznak a következő dolgokkal kell bírnia: Zöld ruha, hogy a hal észre ne vegye, zöld kalap, combig érő gumicsizma, esőköpeny, - magával kell vinnie 1 drb. reszelőt, 1 drb.

A Karaszi fok.
Az 1920-as években Budapest környékén a Dunában már erősen érezhető volt a halállomány apadása. Ezért én is vándorlásra kényszerültem. Először felfelé próbálkoztam, később lefelé. Szob, Visegrád, Kismaros, Tétény, Háros, Batla, Ercsi, Adony, Apostag. Földvár, Harta — gyönyörű emlékek. Lassan—lassan azonban itt is mindinkább érezhető volt a halfogyatkozás.

A csupán Budapesten vagy környékén horgászó sporttársak el sem tudják képzelni, mi a tiszai horgászás. A szőke Tisza középszakasza kanyargós, szeszélyes folyásával magában véve nem szép, de kettészelt kanyarulataiból már vadregényes, haldús mellékágak, ú.n. „Dögtiszák” alakultak, amelyek részben közvetlenül, részben zsilipek révén érintkeznek a szabályozott „Új Tiszával”.

Finom, könnyű szerszám kell a sporthorgászáshoz. könnyű hajlékony bot, jól működő, gyorsan és könnyen perdülő orsó, telített vékony angol zsinór, érzékeny sastollpedző, japán féregbélre gondosan felkötött éles horgok. Dorongra kötött s hajlított kampóval, vagy kenderrostra kötött, görbe vasszeggel is lehetett valamikor horgászni. Ilyen durva szerszámmal fogott halat az ősember. Ma már halat fogni, ilyen őskori szerszámokkal nem lehet. A halak az elmúlt sokszáz, sőt ezer esztendő óta civilizálódtak intelligensebbek, óvatosabbak lettek.