Horgászat három, esetleg négy bottal
Érdekes régi dokumentum akadt a kezembe a napokba, egy „PÓTENGEDÉLY” – melyet külön kellett megvásárolni az illető horgásznak (+5 Pengő) amennyiben második bottal is szeretett volna horgászni.
1944-et írunk és a Balatonon vagyunk. Miért is volt szükség az alap horgász engedély mellé egy pót engedélyre, esetleg már akkor fogyatkozóban voltak a halak vizeinkben ?
Egyébként a „PÓTENGEDÉLY” kiváltása is tartalmazott némi korlátozásokat : csak egy horog lehet a második készségen is, nem pontyozhat vele, amennyiben már a másik horgászbotja pontyra van szerelve és akkor csak „silány halra mehet” vagy ragadozóra.
Több okból is érdekes ez a viszonylag szigorú horgászrend, mely a későbbiekben jelentősen meg lett reformálva az 50-70 években (3 bot x 3 horog). Vélelmezem a régi időkben (háború előtt) a horgászat úri passzió volt, nem a nép sportja, tehát nem táplálék szerzésről szólt + rengeteg hal volt vizeinkben – ezért elég volt egy horgászkészség is a halfogáshoz, azután ahogy apadt a halbőség nem volt más út >> csak újabb botok bevetése !
Sok a hal = sok a kapás = elég egy bot.
Kevés hal = kevés kapás = sok boton sem fog történni semmi.
Az utóbbi 10 ében egyre többen szeretnék visszaállítania a 3 botos horgászrendet, sőt – bojlis berkekben a 4 botost is támogatnák. Véleményem szerint, nem lehet ennyi felszerelésre figyelni egyszerre és a sok elektromos kiegészítő cucc, pont a szépségét veszi el a horgászatnak. A 3-4 botos horgászat lehetősége fel sem merülhet a legyező, pergető, úszózók körében – hiszen kézben tartott felszerelésükkel, feszülten a kapásra koncentrálnak. Vizeink halbőségét 3 dologgal lehetne visszaállítani a hajdani állapotokra.
1. Tudatos és észszerű halgazdálkodás
2. Kiváló élettér megteremtése a halszaporodásra.
3. Catch and release szemlélet meghonosodása.
