Horgász „barátság”
A vízpart kihalt, egyedül Ugatós Jenő szundikál a bevetett horgász készség mellett, a rozzant horgász székén. Feje mellére csuklik, néha-néha halk röfögés szerű horkantással felriad, körül néz, hogy nem-e látta valaki az „éber” tekintetét. Felriadásának oka, hogy fél álmában megjelent a „zassszony”, aki most már tényleg kikelve magából vonta kérdőre” a rohadt életbe….napokat itt döglesz, a kertet meg a vakondok ássák fel?” Hát nem csoda, hogy Jenő már többet nem merte lecsukni a szemét, inkább üveges szemmel maga elé meredt és hálát adott az Istennek, hogy mind ezt most csak álmodta. Ebből a réveteg állapotából, bal kézről halk neszezés riassza fel, látja, hogy egy horgász pakolja le a horgász „cejgot”
„Na jól van”- gondolja Jenő-” remélem lesznek neki jó cuccai, kicsit „meglejmoljuk”a hapsikámat,”-azzal egy”jó napot sporikám”-mal köszön, a hangos bemondónak is szégyenére váló hang erővel.
Csendes Béla kezét a magasba emelve int, hogy vette a lapot és egy fej biccenéssel, valamint egy maga elé harsogott” jó napot”-tal jelezte, hogy Ő is itt van.
Innentől már beindult Jenő részéről a gépezet. Beindította a „valaki” által magába fojtott kérdés-felelet kvíz játékot.
Jenő: Mire megy? Pontyra nem érdemes, én már hetek óta itt horgászom, de pontyot a tavalyi fényképen láttam utoljára.
Béla: (magában : azt hiszed megeszem ezt a dumát.) „Nem érdekes, úgyis csak szórakozni jöttem ki, tudja nem tudok otthon mit csinálni, itt meg el vagyok.
Jenő: Mivel horgászik?
Béla: (magában: „A kis dörzsölt, azt hiszi, hogy megmondom.”) Horoggal!
Jenő: „Látom, ma humorosak vagyunk, he,he,he (magában:na várj csak, úgy megetetlek,hogy attól „kódulsz.”) Én nem faxnizok….ami jön. Most is például a csirke pörköltböl maradt szaftos cupákból tűztem fel egy darabot. (magában: remélem ezt a dumát beveszi.)
Béla: (magában: Piti vagy te ahhoz, hogy engem falhoz állíts.) És milyen rá a mozgás? A papptetű felveszi?
Jenő: ( magában: Nézd a kis szemét, még gúnyolódik.) Paptetűűűűűűű. Tudja mekkora pontyot fogtam vele, 29 kilósat, megmondja a „Szakállas”….igaz hogy az már meghalt.
Béla:” Aha. Na mindegy, én egy pár csontival próbálkozom, meg egy kis morzsalék beetetővel „-ezzel nagy suhintással repíti a csalit a tó közepére.
Jenő: „Na ott aztán várhat két hétig, ott olyan döglött a víz , hogy még dögöt se fog.(magában: a büdös életbe tudott ez az állat ekkorát dobni ?
Béla: „Hát nem is dögért jöttem „-azzal szétnyitja a horgász székét, kényelmesen elhelyezkedik.
Beáll a mosoly szünet. Mind a két fél most dolgozza fel az elhangzottakat és készülőben az új stratégia. Tíz perc sem telik el, Bélának kapása van. Bevágás és egy 25 cm-es dévérkeszeg kerül horogra.
Jenő: De jó hogy ide jött cejgolni, legalább megritkítja ezeket a „szemét” halakat .( magában: Istenem, miért van minden hülyének szerencséje? Majd nyalizok egy kicsit, hátha nekem adja.)
Béla: „Hát az a helyzet, hogy én az ilyeneket vissza szoktam dobni”-és azzal a nagy lendülettel már repült is a hal vissza. Jenő: (elsápadva) „Mit csinál jó ember, hát ezek miatt nincs ponty, felzabálják az összes kaját.”
Újra csend, mind két fél emészti az előbbi jelenetet. Jenő fütyörészve (mint akit nem érdekel a halfogás) bogarászik a cuccai között, Béla atlétára vetkőzik és átadja magát a napozásnak.
Nem sokáig marad meg a nyugalom, ugyan is Jenő kapás jelzője olyan frekvenciával kezdett remegni, mintha bele vezették volna 220 V-os áramot. Jenő ugrik, kemény férfias bevágás, orsó tekerés és a hal a víz tetején szánkózva, mint valami szörföző, rohamos gyorsasággal kerül ki a partra, ami nem üti meg a 15 centimétert.
Jenő: „Látja sporikám, nem tökölök úgy mint maga, azt a kis vacakot fél óráig cibálta. Látta….látta hogy, hogy kell ezt csinálni,” és azzal egy szákot vesz elő, aminek a mérete a csali hal tartására van szabványosítva és lezser mozdulattal beledobja.(magában: Most les az ürge…les,….nézzél csak…fogsz te még nézni.)
Béla:”Arra azért vigyázzon, hogy el ne menjen!”
Jenő: „Miért menne el?”
Béla: „Kitépi magát a szákból”.
Jenő: „Ebből nem tépi ki, ne féljen, mielőtt bele tettem, egy kicsit „adtam a fejének”-tudja, biztos ami biztos.
Újra a nyugalom vette át a terepet, Jenő a hal fogástól még izgatottabb állapotba kerül. Jenő: „Mondtam, hogy oda ne dobja, látja a part közelben vannak, itt meg lehet „szedni”.
Béla előveszi az elemózsiás zsákot, ölébe akkurátosan terít és mintha róla mintázták volna a „nyugalom” szobrát, neki áll falatozni, közben a szék lábához állít egy doboz sört.
Jenő: ” maga azt a sört issza,meg nem innám semmi pénzért.(magában:ide jön zabálni,früstüköl,ez tényleg nem horgász,ez „pancser”.)
Béla a legnagyobb falatozás közepette észre vette, hogy kapás jelzője kileng, mint az inga óra. Felugrik ,(„kaja nuku,csajka csöng” kínai mondást idézve) szokásos bevágás, sikít az orsó, megy a zsinór mint a gyors vonat és 20 perc múlva egy 3 kiló körüli ponty landol a merítő hálóba.
Jenő: (magában: Mondtam , hogy a hülyének van „malaca.”) „Szép…szép……szép , de sovány, lapos, ez még nyurgának sem felel meg, de ahogy elnézem kicsi, retur, nincs ez még 28 centi se. Ne azzal mérje, annak a centinek biztos le van szakadva az eleje, különben is, a szabó centi 20 cm-nél 10 centit csal, p l u s z b a !!! Mindegy, maga tudja. Béla: „Különben igaza van,(de most foglak „placcra” vágni, te köcsög) ez tényleg kicsi” és óvatosan megfogva a halat szép lassan bele teszi a vízbe, kissé megsimogatva, elengedi.
Továbbiakban nincs említésre való esemény, hacsak az nem, hogy Jenő amikor halló távolságon kívül esett, a mobilján valami olyat motyogott, hogy „igen, fehér atléta trikóban….nagyon szereti fogdosni a méreten aluliakat, nem árt ha oda figyelnek.”
Holczer Iván írása
