Halljunk valamit a málé főzés művészetéről
Ismeretlen szerző – 1947 – MAHOR
A pontyhorgászat úgynevezett klasszikus csalija a kukorica málé, mely valóban egyike a legkitűnőbb pontycsemegéknek, feltéve, hogy megfelelő módon készül és megfelel a követelményeknek. Milyen a jó málé? Először is, nem túl puha és nem túl kemény, amellett gumiszerűen rugalmas, a horgon jól megmarad és hosszabb áztatás után sem ázik le. Látjuk tehát, hogy olyan málét főzni, mely mindezeknek a követelményeknek megfelel, nem a legegyszerűbb feladat. Sokan „üzemi” titokként, kezelik a máléfőzést és azt képzelik, hogy csakis és kizárólag a saját receptjük szerint főtt málé a tökéletes és hogy annak eredményességét emeljék, paprikát, sáfrányt és egyéb ízesítő vagy színező anyagokat vegyítenek belé.
A máléfőzésnek két módszere vált be. Az egyik eljárás szerint a kukoricalisztet és a ragadós rozslisztet egyenlő arányban elkeverjük és az egyenletes lisztkeveréket lobogva forró vízbe szitáljuk, állandó kevergetés közben. Hogy mennyi vízbe mennyi málét öntünk, azt kísérlettel kell megállapítanunk, fontos azonban, hogy ne legyünk lusták a kevergetésben és a máléfőzetét abban a pillanatban , amikor már vastag ragadós gyurmává vált, levegyük a tűzről. Az ezzel a módszerrel készült málé aránylag lágy, tehát fenékólommal való távdobáshoz csak kevésbé alkalmas, mert lágysága következtében könnyen lerepül a horogról.
Viszont nagyszerűen válik be nád melletti úszós pontyozásnál, a kemény máléval szemben óriási előnye, hogy horgászás közben a belőle leoldódó apró részecskéket a víz á ramlása tovaviszi és így a csalitól sok m éterre legelésző pontyokat is oda csalja a horoghoz. Lágyság a következtében azonban a keszegek és egyéb apróságok igen hamar lecsipegetik, a lágy málét tehát olyan vizen, ahol sok a keszeg, gyakran kell cserélgetni, illetve új gombóccal pótolni. A kemény málé úgy készül, hogy fele-fele mennyiségű finomra őrölt kukorica és rozslisztet keverünk össze és megfelelő mennyiségű vízzel kajszibarack nagyságú gombócokká gyúrjuk.
Az alaposan átgyúrt gombócokat forró vízben főzzük addig, amíg a gombócok fel nem szállnak a víz színére. Főzés után nem árt újra átgyúrni a gombócokat. Az így készített málé keménysége, rugalmasság a gumissága attól függ, hogy mennyi vízzel gyúrtuk át a tésztáját, ha kevés vizet használtunk, úgy a málé kemény, ellenkező esetben lágy lesz. Ha csak kevés rozslisztet használtunk, úgy a málé törékeny, ha túl sokat — ragacsos lesz. Ebben is, mint mindenben a gyakorlat teszi a mestert.
A kész málét módunkban van javítani. Nagyszerűen beválik például a mézeskaláccsal kevert málé, a megnedvesített mézeskalácsot belegyúrjuk a máléba a méz rugalmasabbá, a horgon tartósabbá teszi a málét és vannak, akik szerint az édes ízű málé jobban! is ízlik a ponty társadalomnak. Ennél is egyszerűbb eljárás mézeskalács helyett egyszerűen mézet gyúrni a máléba, a méz is nagyszerűen fokozza a málé jó tulajdonságait.
Vannak, akik egészen kemény málét használnak. Ennek kétségtelenül vannak előnyei, a kemény málé sokáig marad meg a horgon és az apró keszeg szájak rágcsálásának is kitűnően áll ellen. Viszont: keménysége miatt csak igen erős bevágással tudjuk a horgot beakasztani a ponty szájáb a, mert a horog csak nehezen tudja átütni a kemény máiét. A nagy távolságra dobott fenékólmos kézségnél tapasztalt üres bevágások egy része bizony ennek a túlkemény málénak írható a rovására, a bevágásnál ugyan is a horog – főleg a vastag húsú pontyhorog – nem képes átütni a kemény málét és a bevágás ereje egyszerűen horgostól rántja ki a málét a ponty szájából.
Vannak nagyon bölcs és előrelátó horgászok, akik kombinálják a kétféle málét, a horogra aránylag kemény málét tűznek, a horog fölé pedig kis gombócnyi egészen lágy málét helyeznek. A lágy máléé gyorsan oldódik, a víz elmossa a málé ízanyagait és apró részecskéit a távoli pontyok tanyájára , de attrakció a keszegeknek is. A távoli pontyok így mondhatni odasereglenek a horoghoz, hiszen érzik az oldódó málé ízét, sőt ami ennél is érdekesebb a számukra, látják a falatozó keszegeket és szép komótosan odaeveznek, hogy kivegyék részüket a kínálkozó lakomából.
Vannak bizonyos anyagok, melyek a máléhoz keverve, annak ízét javítják, így például jószolgálatokat tesz a máléhoz kevert dafniapor. Száraz dafniát (ezzel a szárított vizibolhával) etetik az akváriumi halakat — minden akvarista boltban kapni lehet, egyszerűen mozsárban megtörjük és ezt a port keverjük a máléhoz. A dafnia természetes pontytáplálék és így aliha legenda, hogy a ponty szívesebben harap erre a csalira. Vannak, akik húslisztet, vérlisztet is kevernek a máléba (mindez a mezőgazdasági boltokban kapható), azonban még nem sikerült eldönteni, hogy ezek a máléjavítók valóban emelik a kapások számát. Kétségtelen, hogy ezek az anyagok közelebb vannak a természetes haltáplálékhoz és ízük talán kedves a pontyoknak. Eldönteni a kérdést csak akkor sikerül majd kétségek kizárásával, ha majd sikerül nyilatkozatra bírni az egyik derék és bő beszédes pikkelyest.
