Halászat és hálókötés
A hálókötés eszközei a hálókötő tű és a béce vagy börcfa. Maga a hálókötő tű 25-40 cm hosszú. A kötéshez általában a rövidebbet az állításhoz a hosszabbat használták. A hálótű anyaga többnyire bodza vagy kecskerágó fa volt, melyet a halász maga faragott. A választás azért esett e fafajtákra, mert ezek kifényesedve jobban csúsztak a szemek között. A béce vagy börcfa hosszúsága 20 cm körüli, vastagságát pedig a háló szemeinek mérete határozta meg.
A hálókötésben, országszerte két kötési típus volt, a parasztkötés és a netzkötés. Mig előbbit a paraszthalászok alkalmazták, a másikat a hivatásos halászok. A netzkötés jóval bonyolultabb, de biztosabb csomókat eredményez. A különböző halászszerszámok hálóanyagát összefoglalóan léhésnek nevezik, ennek kenderfonalból való megkötését rendszerint maguk a halászok és családtagjaik végezték a halfogásra kevéssé alkalmas téli hónapokban.
Napjainkban elfelejtett tudomány lett a hálókötés, mivel kereskedelmi forgalomban a műszálas anyagokból készült (ápolást nem igénylő) halászhálók olcsón beszerezhetőek. (Sajnos a rapsicok örömére is.)
