Egy frontos nap
Borongós – esős időjárás fogadott a parton , és áradó Duna !
Lesz itt hal bőven, gondoltam magamban!
A Duna eme mellékágában jeles az áradás , mert a vén folyó halnépe ide vonul be enni , pihenni , íváskor teljesíteni.
A kukorica málét otthon gondosan megfőztem már , most pedig nyomom is a kosárba . Az öreg Universal repíti egyenesen a legjobb (?) helyre . A túlparti bokrok között óriási pontyok ugranak . Az egyik akkora volt mint egy malac ! Darabos Őnök hajtják a Sneciket .
Ejj milyen nap lesz itt kérem ?!
A horgászbot spicce enyhén meghajlik , amelyre tüstént bevágok . Szép Dévér követi a kosarat , szájában az egyes horoggal. Elteszem a szákba .
Újra dobok , amelynek a víz tetején randalírozó Gardák nagyon örülnek. Az a pár lehulló etetőanyag darab egyenesen a kis ” bugyborékoló” szájukban landol . Az apró ivadékot hajtják sokan . Nem nagyok , olyan 15 – 20 centisek . Egy egy fárasztó kör után összeállnak és furcsán viribelnek.
Jó itt ! Itt mindig megnyugszik az … ,de hoppá ugrik a horognyél , én meg itt agyalok ! Jó későn vágok be . Halam vadul húzza a 30-as zsinórt, amely pattog . Persze hogy áthúrkolta egy jó nagy kövön . Kicsit lazábbra veszem a fárasztást , de a hal megy , megy . Jobban rátartok és ekkor elvágta a kagyló a zsineget . A kagylóval jóban vannak a Pontyok – Amurok. Előbbi eszi is , de mindkettő tudja , hogy, ha horogra akad , akkor irány egy kő . Szó szerint belefúrják a kövek közé a fejüket . Az Amur mondjuk utána feljön legalább a víztetőre.
Na sebaj , itt ez gyakori !
A halőr toppan mögém , majd köszön! Gyors ellenőrzés és megy is tovább.
Esik! Sebaj , bírom ! Ilyenkor jobban érezni a természet szagát.
Ismét Pontyugrásokban gyönyörködöm.
Botomon határozott kapás ! Bevágás sikeres, halam vadul harcol , de esélyek nélkül. Egy kettes cigányponty. Félig nyurga , de inkább az a P43 , vagy milyen fajta.
Megy a keszeg mellé.
Egy óra múlva jó kapás van . Kár , hogy arrébb mentem !
Odasietek , majd ” beverek ” neki ( a halnak ) .
A bot karikában , nem viccel a drága ! Egyre gyorsuló tempóban távolodik a nagy Ő .
Mindig elámulok , hogy mekkora óriások lakják a Dunát .
Fárasztom keményen , már látom a nagy burványokat , jó lesz . Megy , még egy kört , de jajj ! Valami sunyi akadó leúszott ide és elsüllyedt előttem . A hal megtalálta és a ” vékony” 30-as monofil elszakadt . Pont !
Régebben mindig szörnyülködtem a 35 – 40-es zsinegekkel horgászokon , de lassan belátom , hogy néha kell !
Elég is mára ! Nem panaszkodom , hal az van.
Megköszöntem magamban a szép élményeket és elindultam haza.
