Folyóvízi amurok
Az idei horgászévad sajnos nem úgy indult kedves vizemen, mint korábban. Igaz, jóval kevesebb időt tölthettem a vízparton. Régebben hetente 2-3 alkalommal jutottam le, 2009-ben ez két három hetente egy alkalom (délutánra, estére) csökkent. Mindez azzal járt, hogy hiába lestem a neten a vízállási adatokat, nem voltam képben. Megjegyzem, a keszegezés azért rendszerint bejött, jó kajával, könnyű cuccal (picker, feeder) fehér halat lehetett fogni. Viszont a korábbi évekhez hasonlóan az esti márnák, szürkületi harcsák elmaradtak. Gyakorlatilag méretes halat szinte alig fogtam. Augusztusra rájöttem, ez így nem mehet tovább: ha rendes halat akarok fogni, akkor időt, energiát kell rászánni.
1 lépés: 2 hét szabadság kivétele (augusztus 20-a miatt + 4 napot nyertem!)
2 lépés: helykeresés (a lakóhelyhez közel, hogy naponta ki tudjak járni etetni, de azért ne legyen annyira frekventált, mert kiszúrják és ráülnek).
3. lépés: a hely megtisztítása (beúsztam, egy bedőlt fa mögött nyakig érő langó, homokos aljzatú vizet találtam, csak egész a parthoz közel kezdett iszaposodni, az akadókat kitakarítottam)
4. lépés: a parti hely elkészítése (nem csónakos peca lesz, az sajnos nincs)
5. lépés: etetés (naponta két kiló áztatott szemes, fele-fele arányban búza és kukorica)
20-án kezdtem el a szórást. A vízállás nagyjából stagnált. 24-én hétfőn hajnalban volt az első próbálkozás. Egy könnyű feeder konzervkukoricával, és egy közepesen erős fenekező cucc (kétrészes pálca) nagyobb halakra várva) volt a fegyverzet. Pár éve etettem már, akkor kisebb pontyok jöttek, 3 kilóig. Hajnalban kezdtem, és 6-kor már megvolt az első halam, egy 1,7 kg-os tőponty. Nem nyurga, hanem telepített fajta. Délelőtt aztán csak az apróbb keszegek szórakoztattak. A délután ismét a parton talált. A gyerek edzése 6-ig tartott, így fél hét után értem ki. Etettem, majd horgászni kezdtem. Otthon napközben előkerült egy csalizó puliszkás doboz, még a nyár elején vettem ezt az újítást, de ki sem bontottam. A keményebb felszerelést (25-ös minőségi monofíl zsinór, 2-es pontyozó horog) azzal csaliztam fel. Etettem, csaliztam, elhelyezkedtem. Szerintem 10 perc sem telt el, mikor a puliszkával csalizott cuccos a vízbe akart repülni. A bevágásra egy óriási burvány volt a válasz, majd egy 20 méteres kirohanás… Aztán a szokásos amur csel, engedte magát a partig hozni, majd ismét kitört. Ezt még párszor eljátszotta, de 20 perc után szákban volt a tettes. Összepakoltam, hazamentem, hisz előttem van még szinte két teljes hét. Egy ilyen első nap után… Az amur egyébként 76 cm hosszú és 9,53 kg volt, mint a képen.
Másnap délután újra ott voltam. És újra csak el kellett kapnom a botot, ha nem akartam hogy a vízbe repüljön. Viszont ezúttal közöm sem volt a halhoz. A 25-ös zsinórral nem tudtam megállítani, s mikor már 40-50 métert lehúzott, egy általam ismert mederbeli tuskó előtt keményítettem, szakított is. Természetesen nem a tenapi szerelékkel horgásztam, a fárasztás miatt az utolsó 10 métert levágtam, újrakötöttem. A hal (feltehetően nagyobb amur) a horogkötés fölött valószínűleg a garatfogaival végeztek ki a kanócot. Újraszereltem, de aznap sajnos nem volt több kapás.
Ennek fele sem tréfa, itt keményíteni kell. Egy bottal fogok horgászni, 20-as fonottal, harcsázó kétrészes, 3 méteres bottal, masszív orsóval. A horogban még egy napig bíztam…
A következő alkalommal ismét lejátszódott az előző napi jelenet: brutális kapás, kirohanás, majd megkönnyebbülés. Az ok: a fonott zsinór ill. kökemény felszerelésnek a leggyengébb pontja a horog lett, egyszerűen kihajlott. Míg a mono zsinór nyúlt, ez nem volt probléma. a fonottal már az volt. Újra horgászbolt, szuper acél horgokat vettem.
A következő alkalommal egy lemaradásom volt, vélhetően rossz akadás miatt. Kezdtem aggódni, hogy nem lesz több hal, de szerencsére nem így történt. A legközelebbi két este (30-án és 31-én) 1-1 hal jött: 8,85 és kerek 8 kg-osak.Más halat egyszerűen nem hagytak érvényesülni az amurok, mindenkit elhajtottak onnan. Volt, amelyiket sötétben, éjjel fárasztottam, élvezet volt. Már az is izgalommal töltött, mikor megérkezett a csapat. Olyan fürdéseket műveltek a helyen (8 méterre a parttól, azaz tőlem), hogy szinte ijesztő volt.
Sajnos az ezt követő napokban rendkívüli apadás állt be, -70 centis vízállás is volt, ami azt jelentette, hogy a helyen 60 centis víz maradt. Az amurok ekkora vízbe már nem jöttek ki. Érdekes peca volt, vártam a halat a sötétben, totális csendben, magamat a lesen ülő vadászhoz hasonlítottam.
A vízállás azóta is rendkívül alacsony. Azt gondoltam, amikor tudom, szórom a helyet, hátha az őszi esőkkel emelkedik egy kicsit a víz, és beállnak beállhatnak a pontyok. Megmérkőznék egy nyurgával is…
