Dr. Pellech János – Horgászaton Szepes és Liptómegyékben
(Az alábbi érdekes sorok írója Sir John, kit a lapunkban megjelent ismertetései után a sport eme specialitásának oly méltó képviselőjeként ismernek t. olvasóink is, már körülbelül egy év óta tartós, időnkint aggasztóvá fajult szembajban szenved; e levelében, melyet F. Gy. barátjához, lapunk munkatársához intéz, végre a gyógyulás előrehaladott stádiumát említi meg, minek szívünkből örülünk s kétszeres örömmel közöljük t. barátunk szép élményeit annak tudatában, hogy a barátságos sorok némely részének közzétételével nem követünk el indiscretiót. Szerk.)
Feleségemmel július közepén jöttünk Új-Tátrafüredre; én elgyengülve s megtörve testben-lélekben egyaránt, szemem is kötve, valóságos koldus voltam. Mindamellett a Tátrában lenni és sportot nem gyakorolni előttem valami lehetetlen dolognak látszék. Így történt, hogy telivér természetem engem mindinkább közelebb vitt a patakhoz, melynek csábos zúgása rám nézve valóságos syreni dal, vonzó, ellenállhatlanul. Önkénytelenül követtem, míg azon vettem észre magamat, hogy széltiben horgászom be a Tátra, Szepes és Liptó gyönyörű vizeit, s csak úgy röpül az „Artificialfly” a kristály hullámok felett, mint bármikor. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a horogsport hatalmas hódításokat tesz napról-napra, s ami annál örvendetesebb, éppen a hivatottak között; de már a nagyközönség is élénk érdekeltséget tanúsít, s úgy látszik nekem, hogy mai nap már Magyarországon sem tartják „bolondnak”, ki egy hosszú hajlékony bottal indul a patakhoz, s naphosszat ostorozza a habokat. Most is gyönyörű élményeim voltak a horogsport mezején; sokat írhatnék e tátrai horgászatom kellemeiről. De nem említem a havasi patakok festői szépségét, vizeik csalóka tisztaságát, habjaik örökké változatos játékát, amint a magasból, a zergék honából sietve lefelé merész cascade-okban űzik-kergetik egymást le a mély völgyekbe, száz meg száz téres, mély zsombot alkotva; nem említem a vidék tündérszépségét, mely itt a havasvilág csodás alkotásaiban oly elbűvölőleg hat a kedélyre; nem szólok a tátrai vizek halbőségéről, s ama készségről, mellyel a tátrai pisztráng a horogra megy: csak ama kellemes, s rám nézve nagybecsű ismeretségekre utalok, melyeket itt a Tátrában kötöttem, s melyeknek alapját éppen a horogsport képezte.
Lám ez is egyik vonzó oldala minden sportnak! Itt időzött a többi közt az angol consul Mr. Andleg Gosling. Sokat horgásztunk együtt, s mondhatom, hogy oly flyfishert, minő a consul sohasem láttam. Amennyire mintaképe ő egy igazi angol főúrnak, annak minden kitűnőségével: épp oly kifogástalan fishing gentleman is. Amaz elegantia és biztosság, mellyel a műlegyet dobja, az a finom mód és routine, mellyel a horogra akadt halat kezeli, s általán ama chic és szívós pluck, mely sportja közben egész lényén nyilvánul, egy a maga nemében. Sokat tanultam tőle. Nagyon sajnálom azonban, hogy kirándulásaink nem voltak elég sikeresek; egyszer az idő nem kedvezett a horgászatnak, máskor nem jó vizet választottunk, szóval többnyire volt valami kellemetlen incidens. Bejártuk a Tarpatakot, a Poprádot s Liptó némely vizeit.
A consul rendesen két bottal halászott, egyiken légy, a másikon művi halacska (minow) volt alkalmazva. Legsikeresebb volt még a Poprádban való horgászatunk. Hárman rándultunk ide horgászni Tátrafüredről; a consul, br. Vay Dénes és magam, a consul kisfia, Cecil, e merész kis lovas hűségesen kisért minket mindenütt. Egy délután mintegy 40 db pisztrángot és pénzes szemlinget tettünk partra, volt közte sok csinos példány; másnap még kevésbé voltak disponálva a halak horogra menni, eső előtt volt az idő; én forceiroztam legtovább. Mintegy 25 db volt ekkor az eredmény, köztük egy közel fél méter hosszú. Sajátságainál fogva a nemes halak tenyészetének annyira alkalmatos, amennyire csak kívánni lehet; akár 8-10 font súlyú szemlingek lakhatnának benne, s mit találtunk itt mi? Egy-egy eltévedt, ujjnyi hosszú pénzes szemlinget (Aschforelle), vagy fehér halacskát, mely isten kegyelméből az orvhalászok fegyvereit eddig kikerülte. Igazán a megbotránkozásig megy itt amaz irtóháború, mely hazánkban általában a haltenyészet ellen van indítva; a hálóknak minden kigondolható alkalmatos neme, szigony, horog, kosár, maszlag, dynamit, a vizeknek elcsapása s a legvandálabb módjai a halfogásnak vannak itt divatban. Ívásidőt nem ismernek.
Az ember keble szinte elszorul, ha e felséges vizeket kipusztítva látja! Mily szép jövedelmi forrás volna ez a vízbirtokosoknak, s mily páratlan sportot találna a horgász; Svájcz, Tirol vagy Norvégia sokszor magasztalt vizei nem lehetnek szebbek, de mily különbség van a halállományban! Amazok igazi aranybányák, s drága nemzetgazdászati kincseket képeznek; a mi vizeink jövedelmei számításba sem jöhetnek. Tisztelet a kivételeknek, de így van az Liptó vizeinek legnagyobb részében; kivételt egyes ügybarátok, magánzó vízbirtokosok, de főleg passionatus horgászok revierjei képeznek; a községvizekben ritkán találni halat. Dicsérőleg kell megemlékeznem itt Szent-Iványi József úr halászati ügybuzgalmáról. Csak az egy Bistra-patakot említem, ez Szent-Iván falutól felfelé jó két óra járásig, hol a község tulajdonát képezi, absolut ki van irtva; onnan felfelé, hol a patak Szent-Iványi úr tulajdona, tele van szép pisztrángokkal. Én két óra alatt 36 db-ot fogtam, egész 1 font súlyúakig; kár, hogy itt fölül, hol az állomány gazdag, a patak annyira be van nőve, miszerint műlégyhorgászatra semmiképp sem alkalmas, s így magasabb sportot nem ad. Van Szent-Iványi úrnak haltenyészdéje is. Legszebb sportnapja talán egész életemnek az volt, melyet a Fekete-Vágban Adriány Antal erdőmester úr revierjeiben töltöttem. Ő maga is jeles horgász lévén tudtam, hogy vizeit gondozni fogja, de várakozásom feletti szép állományt találtam.
A Fekete-Vág kristálytiszta, nagy hegyi folyó, mely a legregényesebb alhavasi vidék völgyeiben kanyarog végig, a műlégyhorgászatnak egyik eldorádója. Én ez alkalommal „Alder fly, Marlow buzz, Soldier” s egy vörös testű, kék szárnyú légynek használata mellett mintegy 60 db pisztrángot és pénzes szemlinget fogtam, egész 2 font súlyúakig; de vannak itt 6-7 sőt 9 font súlyú pisztrángok is, melyek leginkább halacskával foghatók. Én egy 4 usque 5 font súlyút negyedórai izgalmas játék után elvesztettem horgomról, igazán oly erős az ily pisztráng, hogy szinte a botot csavarja ki az ember kezéből. Ziblikievics erdész úr horgászott velem s ő is szép eredménnyel tért meg; ha a consul ide követhetett volna, bizonnyal sokkal szebb emlékeket viendett vala magával Tátra vidéki horgászatából. Ezenkívül Szent-Iván és Liptó-Újvár körül a Vágban horgásztam; mindenütt van itt pénzes szemling, különösen Szt.-Ivántól lefelé szép példányokban jön elő; felfelé kevesebb van; a Szt.-iváni híd alatt rövid 3 óra alatt mintegy 32 darabot fogtam, ezekből csak a nagyokat, 16-ot tartottam meg, a többit visszabocsátottam szép elemébe; a fogott 16 darab 20 fontnál többet nyomott. Megjegyzem, hogy itt a szokottnál nagyobb legyeket jó használni; én legtöbb sikert láttam egy jókora fekete szárnyú, meggyszín testű fancy fly-tól, melyet a consultól kaptam, mint igen biztos csalétket pisztrángra. Egy szép doublettem is volt, midőn ugyancsak e fekete légy, s egy Black spidderrel (Steward-féle) két egy-egy font súlyú pénzes szemlinget húztam ki egy dobással. Pisztrángot a Vágban nem láttam, de fogtam pár kis fehér halat. Tátrai horgászataim közül megemlítek még egy kirándulást a menguszfalvi völgybe.
Hogy e festői völgy gyönyörű patakjaival mily kitűnő sportot nyújt a horgásznak, más helyen közöltem. („Vadász- és Versenylap” 1880 évi 26 szám. Szerk.) Ezúttal ifjabb Ragályi Gyula, feleségem s magam rándultunk ki oda. Gyula barátom, ki ezúttal először horgászott pisztrángra, némi aggályainak adott kifejezést, hogy nem fog boldogulni a műléggyel, mire én amaz axiómával nyugtattam meg, hogy a sport iránti képesség minden úriemberrel szükségképp vele születik, s így nincs mit félnie a kudarcztól, ha még nem tudnám is, hogy már a genfi tóból 4-5 fontos pontyokat húzott ki. Úgy is lett. Gyula barátom rövid útmutatás után egész műszabályosan hozta partra aznap 30-40 pisztrángját; mind a hárman pedig jóval többet fogtunk száznál, de legnagyobb részét visszabocsátottuk a szép Poprád-patakba. Ugyancsak e völgyben, de annak alsó részén volt egy kellemes sportnapom br. Vay Dénessel. Hágitól fölfelé, hol Máriássy Ferencz úrnak comme il faut nyaralója van, horgásztunk kizárólag műlegyet használva; 80 darabnál több volt az eredmény. Midőn legjobb legyeinkből, milyenek itt a középnagyságú Alder fly és Govenor kifogytunk, a máshol legproblematikusabb legyektől is jó sikert láttunk, például én egy lazaczra való nagy czitromsárga léggyel igen jól működtem.
A báró is sokat fogott, s naponkint gyors haladást mutatott a magasabb horogsportban, s ama szeretet és szenvedély, mellyel a botot kezeli, nem hagy kétséget az iránt, hogy épp oly jeles horgász lesz, mint amily elismert jó lövő, s hiszem, hogy ha a la Brittannia angling trial-jeink volnának, épp úgy elvinné nemsokára a díjakat, mint azt a galamblövészeti versenyeknél tenni szokta. Új-Tátrafüreden még Keczer Miklós úrral, s a hölgyek közül Radvánszky Ilonka úrhölggyel feleségem társaságában tettünk egy két kisebb horogpartiet, mely bár néhány csinos pisztránggal fizetett, s mindenki fogott néhányat, sokkal inkább egy kedves idyll, mint sportnak volna mondható; de bizonyosan egy lépés a sport felé. Hazai halászatunkra, mint hiszem, jobb napok várnak. Felső-Magyarországi Halász Egyletünk bár még egészen ifjú, a ténylegesség terére lépett, e nyáron több ezer lazacz és pisztráng ébrényt tétetett ki a szepesi vizekbe. Az egylet buzgó elnöke, gr. Migazzy úr ismert ügybuzgalmával s ichthyologiai ismereteivel mindig ott van, hol valamit tenni kell. A földmívelési miniszter úr ő excellentiája is meleg érdekeltséggel viseltetik halászatunk iránt, csak imént tekintette meg személyesen az iglói haltenyészdét is. Reméljük, hogy hazai halászatunk javulásának alapja, az országos halászati törvény megalkotása már nincs a „messze távol ködében”.
Úgy legyen! Dr. Pellech János
Megjelent: Vadász-Lap 1881. szeptember 3.
Ez a cikk is olvasható lesz a hamarosan megjelenő, nyomdában lévő „Tárczák a pisztrángászat köréből” c. könyvben, mely a Horgász örökség sorozat III. kötete.
