Körös

Jó régen, még a múlt század végén, útra kelt egy tót legény szerencsét próbálni. A Poprád mellól indult, s meg sem állt Biharig. Akkoriban nem volt ez ritkaság, sok vigéc, vándoriparos rótta a Monarchia útjait, nem kellett hozzá útlevél. Madranek Janó szegényebb volt a templom egerénél, de értett egy mesterséghez, a vízimolnársághoz. Húsz év múlva a "hé Janó!"-ból Madranek úr lett. Három malma alá folydogált a Fekete-Körös csendes vize, Tenkén, Rippán és Gyantán nála őrölték a legjobb lisztet az aranyszínű bihari búzából.

Körösök vidéke néhány évtizeddel ezelőtt még csaknem teljesen érintetlen természeti környezetet nyújtott az ott élő embereknek. Az idegen, mint például az üdülő turista, csak kakukktojás volt számukra. De hogy annyi hal legyen ott, és akkor, amennyi valójában volt, azt még a legboldogabb horgászálmaimban sem gondoltam volna. Persze, amikor nagy unszolásra "beutaltattuk" magunkat a szarvasi tanács üdülőjébe csereüdültetés jogcímen, mindebből még semmit nem sejtettünk. Az időpont: 1965. augusztus közepe.

Ezeket a képeket főleg " Sanyibá" nak szeretném küldeni emlékeztetőül milyen halakra gondoltam egy-két hozzászólásomban, és hogy akkor még miket adott a "folyó"
Bocs a minőségért, de régi fotókról lettek szkennelve.

További képek

Egy kis őszi hangulat a Körösök menti tájról.
Tegnap fényképeztem.

További képek

Csongrád - Horgászok és halászok együtt mentik a Tisza árterének tocsogóiban rekedt halivadékok milliárdjait. Az önkéntes munka Csongrádon kezdődött. Az elhúzódó árhullám miatt nagyon jól sikerült az ívás: a keszegfélék mellett apró pontyok, ujjnyi süllők, kisharcsák is akadnak a hálóba, régen látott tömegben.

(Erkel Ferenc Múzeum
kiadványai 14.szám)