Igali-Mészáros József

Hűvös őszi szél kavarja a földön a lehullott leveleket. A nagy művész, a Természet ecsetje álomszerű színeket fest a ritkuló fák lombjaira s mint valami mesebeli csodás aranylepke, úgy villan meg egy-egy szárnyra kapott falevél az őszi napsütésben. Szép, tiszta időben, jóleső napfényben taposom a víz melletti hepe-hupás gyalogutat. Az októberi gyenge nap sugarai vonnak be körülöttem mindent, bebújnak a fák repedéseibe; a pihenőre készülő növényzet közé és megsimogatják a sejtelmesen zizegő nádszálakat.

Együtt nőttünk fel mindketten a Balaton mellett egy kis városkában s egy ideig az iskola padját is egy épületben faragtuk. Jó pajtások voltunk, jóban-rosszban mindig kitartottunk egymás mellett. Barátságunkat a horgászás iránti rajongásunk még szorosabbra fűzte.
Hosszú évekig együtt jártuk a Balatont s nem volt nyáron egy hajnal, amelyen meg ne jelent volna Kelemen Pista a vízhez közel fekvő házunk ablaka alatt s horognyelének végével tudomásomra ne hozta volna, hogy ismét elérkezett egy reményekkel teli nap.