emlék

Augusztus 3.
Éppen szembevág a napfény. A kavargó, gyors iramú víz fölött alig látom a horgászbotok végét. Jobbfelől, vagy ötszáz méterre, sebes zúgó morajlik, fehér tajték csillog a barna kavicsok fölött. Máskülönben csend van, sehol egy ember. .

Néha agyad képernyőjén leperegnek régi történetek - idegrendszered húrjai megfeszülnek elfelejtett izgalmak újra átélt emlékeitől - szemedbe csillan elhervadt virágok szirmán a hajnali harmat - orrodat csiklandozza elporladt szénaboglyák illata, mintha most kaszáltak volna - csizmád alatt halkan ropog a hó, ami vízzé olvadva elpárolgott és köddé vált egykoron - karodban érzed a horgászbot és zsinór közvetítette eleven mozgást és erőt, mely ugyan elcsendesedett már, de nem szűnt meg, mert örökkévaló.

Füvet nyírni járunk. Havonta egy meccs, ledúrjuk a pályát Miklóssal. Miklós beül mellém a terepjáróba, elmeséli, ki kinek a kicsodája Szarvason. Tudod, Csabi, a Janurik Pali öccse volt az, aki ott dolgozott a Szirénben. Tudom, hogyne tudnám. Mindent tudok Janurik Pali öccséről, de már pont elfelejteném, mire Miklós emlékeztet. Ezért is jó kettesben kimenni a Nyúlzugba. Enyém a part. A tíz éve kiirtott akácok surjánjai már meredeznek. Metszőolló, fűrész. Nekiesem a „dzsumbelnek", ahogy Miklós mondja. Ő addig a régi ház körül tologatja a fűnyírót, ahol virágzik minden. Főleg a gyomok.

Ezeket a képeket főleg " Sanyibá" nak szeretném küldeni emlékeztetőül milyen halakra gondoltam egy-két hozzászólásomban, és hogy akkor még miket adott a "folyó"
Bocs a minőségért, de régi fotókról lettek szkennelve.

További képek