Duna

Azt mondja a Pásztor Pisti:
.........nem mondom meg, hogy mi folyik be a vízbe ?

A Duna partján sétálok melles csizmában, miközben a nap sugarai visszatükröződnek a vén folyó hullámain a szemembe, de ez egy cseppet sem zavar, hisz a polarizált lencsés napszemüvegem ezt nagyon jól megszűri. Persze mindenre ez se jó, mert a sok sétának köszönhetően hamar kimelegedek. Ilyenkor combig vagy derékig gázolok a vízben, hogy hűsítsem magam, illetve a meder alját térképezzem (ha már ennyire magas a vízszint), és ennek köszönhetően egyre több információt gyűjthetek a későbbi horgászatokhoz.

További képek

Este kilenc óra múlt, mikor a fővárosi tömegközlekedés egyik csodálatos szerelvényén zötyögtem a Corvin plázába, hátamon az ólmokkal, horgokkal és csalival pakolt táskámmal, kezemben két feeder bottal. Elég abszurdnak tűnhet így elsőre a történetem, hol és mit akarok fogni egy bevásárlóközpontban az éj leple alatt? Na, lássuk a csavart a sztoriban!

További képek

A Karaszi fok.
Az 1920-as években Budapest környékén a Dunában már erősen érezhető volt a halállomány apadása. Ezért én is vándorlásra kényszerültem. Először felfelé próbálkoztam, később lefelé. Szob, Visegrád, Kismaros, Tétény, Háros, Batla, Ercsi, Adony, Apostag. Földvár, Harta — gyönyörű emlékek. Lassan—lassan azonban itt is mindinkább érezhető volt a halfogyatkozás.

Finom, könnyű szerszám kell a sporthorgászáshoz. könnyű hajlékony bot, jól működő, gyorsan és könnyen perdülő orsó, telített vékony angol zsinór, érzékeny sastollpedző, japán féregbélre gondosan felkötött éles horgok. Dorongra kötött s hajlított kampóval, vagy kenderrostra kötött, görbe vasszeggel is lehetett valamikor horgászni. Ilyen durva szerszámmal fogott halat az ősember. Ma már halat fogni, ilyen őskori szerszámokkal nem lehet. A halak az elmúlt sokszáz, sőt ezer esztendő óta civilizálódtak intelligensebbek, óvatosabbak lettek.

Kedden, munka után hazafelé a dugóban várakozva, arra gondoltam, hogy megcsörgetem Mátét, miket fogott az elmúlt pár napban a Dunán. A tőle már megszokott precíz beszámolót meghallgatva, irigykedve „csorogtam” tovább az úton, mikor is a cimbora egy hajnali kenyérzsákos pecára invitált, hogy menjek vele. Rögtön igent mondtam, bár tudtam, nem lesz egy sétagalopp a napom, ha 3.40-kor kéne kelni és 8.40-re már a munkahelyen szeretnék lenni, majd fáradságot nem ismerve ötig dolgozni.

További képek

Érződik a válság: hiába volt hatalmas, 5 milliárd forintos beruházás, hiába tisztít meg naponta négyszer annyi szennyvizet, mint amennyit Debrecen termel, az újpesti szennyvíztelep új, óriási blokkjának átadása minimális felhajtással zajlott. Ha nincs a büféasztalnál kasztanyettázó Wintermantel Zsolt polgármester, az egész unalomba fullad.