A kacagó harcsa Keserves nap lett, pedig szépen indult. Tiszta fénnyel ébredt az égbolt, és a hajnali vörös sugárzásban finom pára lebegett az augusztusi folyó felett. Szeretek horgászni a kövezéseken. Igaz, sokszor elakadok, de a szeszélyesen szórt kőtömbök mögött szép halak élnek. Ha meg horogra akadtak, fárasztás közben nincs már ... Tovább »

Zabos Géza – Ponty Kezdő horgász koromban e hal volt nekem a kedves ismeretlen, később évtizedeken át a nagy ellenfél. És ma? Nem tudom. Megismertem és megsze­rettem, talán szégyellem is, hogy most betűimmel elárulom. A ponty számomra már annyi személyes örömöt hozott, hogy elfogulat­lanul nem vizsgálhatom. Igaz, közben értékítéletemben számottevő ... Tovább »

Macska, nők, halak Az egyszínűen fekete macska puha lépésekkel indul el egy bokor alól, és – mint egy baljós intelem – megáll az úttest közepén. Kíváncsian nézi a közeledő Trabantot. Lassítva kerülöm, hogy előttem át ne menjen, de nem veszi figyelembe sóhajtásomat. Átmegy. Kecsesen, asszonyosan, győzelme biztos tudatában. – Vége! ... Tovább »

Kedves játékot adtál – Édesapám emlékére – Öreg János becsukta a nagykaput, és a hágcsón felkapaszkodott a régi bútorokkal tornyosra rakott teherautó farába. Elhelyezkedett az előre elkészített széken, aztán visszanézett a becsukott kapura, a kerítés mögött üresen maradt házra, az összesereglett szomszédokra, és nagyon gyengének, nagyon elesettnek érezte magát. Tudta, ... Tovább »

Zabos Géza – Mister Úgyse (Szász Imrének, szeretettel) Mister Úgyse délben érkezett. Igaz, akkor még jó csengésű magyar neve volt, ezt az újat én ragasztottam rá, amikor jobban megismertem. Óvatos kíváncsisággal lépett szobámba, ahol feleségemnek hetenként csak egyszer szabad takarítani. Limlomos férfibordély. A széles íróasztalon ezernyi cetli, hivatalosak és hívatlanok, ... Tovább »

Szalay László – Ólmos eső Apám, nagy karosszékében, az ablaknál ült és pipázott. Künn, a dísztelen határban, ólmos eső esett, jégpáncélba vonva a mezőt s a feketetörzsű, lombtalan fákat. Március eleje volt. A nagy természet még szunyókált, s erdő-mező tavaszról álmodott. Szuhay – a kivénhedt béresgazda – bejött a szobába, ... Tovább »

Zabos Géza – Vízparti találkozások 1954 május elseje. A falu fölött még az éjszaka nyújtózkodik. Pannónia motorom hangtompító nélkül dübörög alattam. Néhány pislogó utcai lámpa mögöttem marad. Tiszagát. Vadnyúl rohan előttem, fékeznem kell, hogy kibújhasson a fényszóró sugarából. Hullámtéri ösvény a Hejő-patak mentén. A széles, folyóparti bozót megálljt parancsol. Leállítom ... Tovább »

Aranyszálak (Részlet Zabos Géza: A Kacagó Harcsa című könyvéből) Akkoriban már albérletben laktam. Békés, családias összetartozást építő albérletben, mert szegények voltunk valamennyien, és még nem torzította az életet elmagányosodássá a megszerzett vagyon. A főbérlő tanár volt. Latin-görög szakos tanár. Igaz, hogy akkor már az ókori nyelvek helyett történelmet tanított a ... Tovább »