Pötréte, egy kicsit másképp 1. rész



Egy hosszú, fárasztó autóút után érkeztünk meg csütörtök éjjel, Zala megye egy kicsiny falujába, a Nagyszülőkhöz. Az apropót a Nagypapa 80. születésnapja adta. Mivel a család nagyja és a Papi is nagy pecás, természetesen horog nem maradhatott szárazon, ezért horgászat is szerepelt a programban. De melyik vízre is látogattunk el?

Pötrétére!

Mit érdemes tudni a tóról?

E csodálatos táj, Zala megye középső részén, a Szévíz völgyében fekszik. Zalaegerszegtől 29, Nagykanizsától 28, Lentitől 40, Keszthelytől pedig 28 km-re található.
Az egyes és kettes tavak az 1970-ig tartó tőzegkitermelés következtében jöttek létre, majd a bányászat befejeztével a talajvíz gyorsan feltöltötte a gödröket. Így alakult ki az I- es tó, amely inkább nádasos, nyílt vizekkel rendelkezik, és egy afféle pontyos, intenzíven telepített állóvíz, ahol nem érvényes az általános ponty tilalom. Ezért is oly kedvelt hely, mert ugye, pontyra – majdnem - minden családnál szükség van (legalább egyszer az évben, Karácsonykor).
A II - es tavon is találunk nádas részeket, de ez a víz vadregényesebb: tele van száraz fákkal és bokrokkal, a torzsák, gyökerek, törzsek, ágak horogmarasztaló rengetege kiváló búvóhely az itteni halak apraja-nagyjának.
Mindkét tóban fogható vörösszárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg, dévérkeszeg, compó, kárász, ponty és csuka is. Én még sehol nem láttam olyan szép vörösszárnyú keszegeket, mint itt, Pötrétén.
Ezek (illetve más fehérhalak) állománya biztosítja a ragadozó halak bőséges táplálékát és egyben nyújt kiváló szórakozási lehetőséget a horgászni vágyóknak. Mindkét tó medre jellemzően puha iszapos, ami nagyban megnehezíti a horgászok lehetőségeit.

Tavaly az egyes tavon megálltunk egy nádfal előtt, ahol a csónak leszúró karóját (akaratunkon kívül) egy könnyed mozdulattal, szinte az egész rudat a vízbe toltuk. Van, ahol 2-3 méter mély a víz, de akad olyan rész, ahol a 30 centit se éri el a vízmélység. Akik nem szeretnek korán kelni, azok figyelmébe ajánlom a csónakbérlési lehetőségeket (horgászbolt, kocsma), mert a „kevés” parti horgászhelyet hétvégenként nagyon hamar elfoglalják.

Mindkét tóban fogható vörösszárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg, dévérkeszeg, compó, kárász, ponty és csuka is. Én még sehol nem láttam olyan szép vörösszárnyú keszegeket, mint itt, Pötrétén.
Ezek (illetve más fehérhalak) állománya biztosítja a ragadozó halak bőséges táplálékát és egyben nyújt kiváló szórakozási lehetőséget a horgászni vágyóknak. Mindkét tó medre jellemzően puha iszapos, ami nagyban megnehezíti a horgászok lehetőségeit.

A hajnali egy utáni lefekvés miatt tudtuk, hogy pénteken a kakas kukorékolásakor mi még bőven az ágyban leszünk.

Mire e napon sikerült mindent elrendezni, már a Nap is jobban közeledett Nyugat felé, azaz már jócskán kettő órára járt az idő. Fél napra már nem akartunk napijegyet venni, ezért a II-es tó és a mellette csordogáló patakok ritkábban látogatott részeire igyekeztünk a földeken, a vadász mezőkön, az erdőn át, hogy minél több természetképet és videofelvételt készíthessünk, ha már így alakult. Gondolom, most páran a fejükhöz kaptak, hogy nem vagyok normális. Azokat szeretném megnyugtatni, hogy minden rendben van velem, de tény, hogy mivel az utóbbi időben egyre több horgászattal kapcsolatos oldalon látható Bernard és Martin már-már álomba illő horgász kalandjaikról szóló filmjeinek rövid, vágott epizódjai, bennük szebbnél-szebb tájakkal, halakkal és hihetetlenül jó felvételekkel víz alatt és felett, azóta egy gondolat motoszkált a fejemben.

Tavaly az egyik horgászversenyünkön elég sok videofelvételt készítettünk, amiből Tibi hosszú munkával egy jó kis filmet vágott. Ennek az apropóján, és Martinék filmjeit látván jutottam el arra az elhatározásra, hogy néhány alkalommal én is készítek felvételeket a horgászatok alatt, ha időm engedi. Mivel több napra érkeztünk a Nagyszülőkhöz, de csak egy napot terveztünk pecázni, ezért tudtam, hogy sok fénykép és videó anyag lesz.

Nem sokkal az érkezésünk előtt vettem egy melles csízmát, amit itt szerettem volna felavatni, és ha már kamera is van, akkor jó lenne egy vízálló tok, doboz hozzá. Persze tudtam, hogy a közel hét éves, körülbelül nyolc órát használt gépnek nem fogok venni egy gyári tokot, mert értelmetlen lett volna, ha még lehetne kapni, ezért maradt a házi készítésű eljárás. Én nem vagyok egy barkácsolós típus, ezért segítséget kértem Cukitól és a Szittyentől. Még ők se csináltak ilyet, de érdeklődésük garancia volt arra, hogy megoldják a problémám.

A legtöbb horgász ezekre a területekre nem jár, mert nem ismeri, hogy hol, mikor és merre kell menni ahhoz, hogy leérjen a vízpartra. A helyi pecások általában bringával tekernek ki, ameddig lehet, aztán lepattannak a nyeregről és a gödröket kerülgetve, maguk mellett tolva sétálnak ki a vízig. Normál személyautóval szinte senki nem próbálkozik, mert itt az is előfordult már, hogy terepjárók is elakadtak.

Erre a túrára szinte az egész család kedvet kapott, ezért sokan indultunk el az erdő felé. Idegenvezetőnk Papa és Szittyen volt, igaz, hogy Cuki, Nidzsi, Méry, Tibi, Pali és én is jártam már ezen a szakaszon, de talán nyugodtan mondhatom azt, hogy kettejüknek van a legtöbb tapasztalatuk ezen a szakaszon. Természetesen mindenki hozott magával egy kis botot, hogy menet közben, itt-ott belógasson az érintetlen, néhol nyakig érő csalán és a száraz nádszálak között a patakokba.

A talajra pillantva jól látni, hogy a földekre járó traktorok olyan mélyedéseket is csinálnak, hogy némelyik gödörben akár vaddisznók is fürödhetnének. A tőzeg tulajdonságai között szerepel, hogy egy kis esőzéstől akár napokig elzárhatja előlünk a legjobb horgász helyeket is. Időközönként egy-egy nagy mélyedést betemetnek darabolt téglával, tört tetőcserepekkel, de idővel ezeket is elnyeli a tőzeg. A Nagypapa rengeteget tudna erről mesélni, mivel nyugdíjazása előtt erdész volt. A környező dombokról és völgyekről nála több információt szinte senki nem tud többet, vagy ha mégis, akkor festi magát. A legutolsó egyik története szerint, amikor tavaly a szomszéddal kiment horgászni, az eső miatt már nem tudta haza hozni a kicsi traktort. Ezért egyszerűen kint hagyta az erdőben, és csak napok múlva ment vissza érte, amikor már járhatóvá váltak az utak.

A szombati napra is csak sétálós, tapasztalatgyűjtős programot terveztünk, mert nem tudtuk, hogy merre mozognak a halak, és milyen új helyek vannak idén, ahol talán eredményesebbek lehetünk majd vasárnap. Korábban már megfigyeltük (majd szerencsénkre most ismét láthattuk is), ahogy a pontyok ívnak a sűrű fák között, de azt soha nem gondoltam volna, hogy az akár 8-10 kilós példányok is ki-kiugranak a vízből, forognak a szemünk előtt. Akik aznap próbáltak szerencsét, dévért, karikát fogtak, és az éhesebb pontyok közül is horogra keríthettek egy-egy darabot.

Nosza, irány a horgászbolt, hogy vasárnap hajnalban mehessünk majd horgászni. Hoppá! Zárva! Igen, feltüntették a nyitva tartási időpontokat, miszerint majd csak délután fog kinyitni. Akkor beugrok a kocsmába, mert ott is lehet venni. Lehetne, ha ez is nyitva lenne, de zárva. Még ilyet! Az van kiírva, hogy fél háromkor nyit. Rendben. Illetve nincs rendben, de azért várunk egy kicsit. Az órámra nézve szembesültem azzal, hogy lassan ¼ 4 van, tehát már nyitva kéne lennie.

Kettőből kettő. Semmi baj, csörögjünk rá a halőrre, majd ő megmondja a tutit. A rövid beszélgetés lényege a következő volt: a kocsma tulajdonosa valószínűleg kint van a földeken és szánt valahol, ezért nem nyitottak még ki. Megoldást ő se tudott, ezért a horgászboltos hölgyet hívtam fel, mert vasárnap már lógatni szerettem volna. Kedvesen felajánlotta, hogy az ünnep miatt nincs nyitva délután, ráadásul elutaztak, de ha este nyolcra átgurulunk hozzájuk, akkor szívesen ad másnapra napijegyet és csónakot is. Oh, fény az alagútban! Már csak az előttünk álló közel négy órát kéne elütnünk valahogy.

A kettes tó egyik oldalában, és egy új bányató között sétáltam be, hogy készítsek pár fotót, így ennek köszönhetően be tudom mutatni, hogyan lesz a szántóföldből horgásztó, és milyen gépeket használnak hozzá. Sajnos nem mindenről tudtam fényképet készítenem, de lássuk a menetét.

Tételezzük fel, hogy nyomja a zsebünket némi pénz, amit már nem tudunk másra költeni, mint földterület vásárlására. Vegyünk, vetessünk talajmintát, majd ha minden rendben, akkor a bányászati engedélyt kell beszereznünk. Jelöljük körbe a bányaterületet úgy, hogy hagyunk szorgalmi utat. Húzzuk le gépekkel az akár 2-3 méteres termőföldet, mert erre már nem lesz szükségünk. Ezt követően körbe kell árkolni a területet. Az árkok 1,5-4 méter mélyek is lehetnek, bár általában olyan mélyet csinálnak, amennyire a munkagép le tud nyúlni. A csatornában összegyűlt talajvizet kiszivattyúzzák, majd elkezdik a fákat és bokrokat kivágni. Persze ez nem teljesen sikerül mindig, lásd a kettes tavat, ahol a vízben jól láthatóak a régi erdőknél szinte csak a koronát vágták le, és „véletlenül” ott maradtak a törzsek és a gyökerek is. Na, de ugorjunk tovább, mert ha ez is megvan, akkor nyomjunk a gázt, és indulhat a tőzeg bányászata.
Természetesen nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogy én leírtam, és nyilván további eszközök, gépek, szakemberek is kellenek hozzá, de ez mind megoldható, ha van elég pénz, pénz és pénz ehhez a munkához.
Sajnos a kitartásunk alábbhagyott egy idő után, ezért haza mentünk, hogy megnézzük a képeket.

Napijegyet ugyan nem vettünk, de tudtuk, hogy másnap reggel, nem fogunk otthon ülni, egy ilyen csodálatos helyen, mint Pötréte és környezete.

A következő részben vasárnap hajnaltól folytatom a kalandozást, és nyugodtan mondhatom, hogy aki akkor is velem tart, további szép képek láthat a zalai tájakról, állatokról és természetesen szebbnél-szebb halakról. Nem utolsó sorban - nagy küzdelem árán- , sikerült megfognom első Pötrétei nemes halamat is, melyre több mint 4 éve vártam.

Pötréte, egy kicsit másképp 1. részPötréte, egy kicsit másképp 1. részPötréte, egy kicsit másképp 1. részPötréte, egy kicsit másképp 1. részPötréte, egy kicsit másképp 1. részPötréte, egy kicsit másképp 1. rész


Köszönjük, és várjuk a

Köszönjük, és várjuk a folytatást.

Én ott horgászon

Én ott horgászon többnyire.Kiváló hely.

Sziasztok! Már kész a

Sziasztok!

Már kész a folytatás, csak fel kéne töltenem. Egyenlőre még csak a saját blogomon van fent (amit a blog keresőben megtalálhattok), de természetesen itt is fent lesz, rövidesen.
A második rész egy kicsit izgalmasabb lesz.

További szép estét,

Figura

Köszi! VÁRJUK!!!!!

Köszi!
VÁRJUK!!!!!

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......