Behyna Miklós – Balin-fogás a téli kikötőben – 1926
A múlt év nyarán sokat foglalkoztam a téli kikötőben levő meleg víz befolyás előtt csapkodó balinokkal. Könnyű botra keszegező selyem zsinórra szerelt, kis horgon lévő gilisztával, vagy fényes kis blinkerrel sokszor értem el sikereket. Tapasztalatom szerint ezekkel az eszközöket dobálni is lehet, de eredményesebbnek tartom az egész eszközt ólomsúly nélkül nagyobb dugóval, jó messze beleereszteni a gyorsan folyó vízbe. Különösen izgatott az a nagy balin – ragadozó őn – amelyik kis terület ennél órákig csapkodott csak úgy fröcskölte ki a vízből az apró halakat.
Már szinte személy szerint ismertem az öreget akit legalább 4 kg-ra becsültem. Egy szép augusztusi napon azzal a kemény elhatározással álltam föl a „cement csatornára”, hogy ma végzek az öreggel. Külön szerszámot konstruáltam a részére. Lágy drótra kis drillinget szereltem, melyet a csalihal farkánál szúrtam be, ez elé pedig „ajakhorogul” egy kis keszegező horgot tettem fel.
A csali forgását testének görbe állása a zsineg végén lévő forgó idézte elő. Az ólomsúly nélküli szerszámot a horgok után egy és fél méterre szerelve nagyobb dugó segítségével beúsztattam vagy 20 méterre. Aztán botomat mindig másik oldalra helyezve elértem azt, hogy az eszköz a gyors vízben 10-15 méteres nyolcasokat írt le. Nem tartott sokáig a dolog és egy erős rántás adta hírül hogy a nagy balin megvan. Menekült a másik oldal felé s nekem közbe a kontaktust megtartva zsinórt kellett adnom, egyúttal hátrálva a csatornából leszállni és sekély partot keresni. Elég hosszú küzdelem után – hiszen szerszámom gyönge volt – fogtam meg a 71 cm hosszú 4 és fél kilogramm súlyú balint, amelynek kemény száj szélébe ült a kis keszegező horog, a drilling ellenben szabadon lógott nagy szájában.
Sporthorgászat 1926
