Az etetés és az etetőanyag színe

Az etetés és az etetőanyag színe
A horgászat egyik alapvető szabálya, hogy a horgásznak ismernie kell az etetés technikáját. A legjobb etetőanyag önmagában kevés a sikeres horgászáshoz. A halak életük jelentős részét, a táplálékuk felkutatásával töltik, általában mindenevők. A vízben lévő, természetes táplálékok nyújtják számukra a fő eledelt.

Különböző tapasztalatok bizonyítják, hogy a természetes táplálékot, mesterséges táplálékkal kiegészítve egészen kedvező eredményeket érhetünk el. Továbbá az is bizonyított, hogy a rendszerességnek köszönhetően a halak helyhez szoktathatóak, úgynevezett feltételes reflex alakulhat ki. Ha a takarmány a nap meghatározott órájában, rendszeresen kerül a vízbe, a halak már szinte az etetőhelyen várják a. A magvakat érdemes főzni, előáztatni vagy darálni, mivel a halak az előkészített tápanyagot jobban értékesítik. Sokmennyiségű takarmányt, azonban nem ajánlott használni, ugyanis a vízben gyorsabban bomlásnak indul, mely oxigénhiányt eredményezhet, így a halak elkerülik az etetőhelyet. A horgásznak rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a halak felvették-e a táplálékot, ezzel elkerülhető az oxigénhiány kialakulása, valamint a vízszennyezést is megakadályozhatjuk. Abból a szempontból is hátrányos lehet a túletetés, hogyha a halak eltelnek az etetőanyaggal, a horog érintése nélkül fognak távozni.

Az etetés megkezdése előtt figyelembe kell vennünk, hogy álló vagy folyóvízben horgászunk-e. Folyóvízben mindig olyan etetőanyagot használjunk, amelynek erősebb az ellenálló képessége, lassabban oldódik, ugyanis a sodrással minden esetben számolni kell. Állóvíznél ilyen veszély nem fenyeget.

A sikeres horgászat érdekében a meder adottságait is mérjük fel, kár lenne olyan helyekre táplálékot szórni, ahol a horgunk folyamatosan ellenállásba ütközik.

Az etetési módszerek kapcsán, sok vitakérdés merül fel, amelyekre nem lehet konkrét választ adni, hiszen minden tóban, folyóvízben más-más halak élnek, melyek eltérő módszereket igényelnek. Egy azonban mindegyikre igaz, egy jól népesített vízben az éhes hal a természetes táplálékon kívül mindent elfogyaszt, amihez hozzájut, egy halszegény vízben azonban sok türelemre van szükség, még akkor is, ha az egyik legkedveltebb etetőanyag vagy csali csüng a horgászbotunk végén.

A jégolvadás után, ahogy a víz melegszik, kezdjük a fekete, piros, majd folytassuk a sötétbarna, barna és sárga etetőanyagokkal. A sárga színekkel a vízhőfok szerint már elérkeztünk a beállt, meleg hőmérsékletű vizekhez – június, július, augusztus. Az év második felében az etetőanyag-színekkel ugyanúgy próbálkozhatunk visszafelé, a sárgától indulva a barna, sötétbarna, piros és fekete etetőanyagokkal. Ez a színskála a víz hőmérsékletéhez igazodik.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy hideg, felmelegedő vagy lehűlő vizekben jó a meder színével megegyező, vagy attól kis mértékben eltérő színű etetőanyag. Beállt hőmérsékletű vizeken a halak érdeklődését kelthetjük fel a meder színétől eltérő színű étellel. Alapigazság, hogy a meleg vizekben az apró testű halak a sötétebb (sötétbarna), míg a nagyobb halak a világosabb (világosbarna, sárga) színeket kedvelik. Nagyobb testű halakra, lehűlő vagy felmelegedő vizekben a víz hőfoka miatt eredményesen próbálkozhatunk a megszokottól eltérő színű (fekete, piros, sötétbarna) etetőanyagokkal, míg meleg hőmérsékletű vizekben az etetőanyag színének a meder színétől való eltérését fordíthatjuk saját javunkra.

Forrás: szatmar.ro