Az első dunai bajszos

Az első dunai bajszos
Este kilenc óra múlt, mikor a fővárosi tömegközlekedés egyik csodálatos szerelvényén zötyögtem a Corvin plázába, hátamon az ólmokkal, horgokkal és csalival pakolt táskámmal, kezemben két feeder bottal. Elég abszurdnak tűnhet így elsőre a történetem, hol és mit akarok fogni egy bevásárlóközpontban az éj leple alatt? Na, lássuk a csavart a sztoriban!

Rafi (szül. neve Zsolt) és Tibi voltak ott, mert salsa órát tartottak tízig, majd terveink szerint onnan indulva vetjük bele magunkat a város éjszakai életébe. Aha, de akkor miért írom ide, egy horgász blogra a soraim? Azért, mert nem egy szórakozóhelyen akartuk eltölteni kevéske szabadidőnk, hanem a csodálatos, kiszámíthatatlan és kihívásokkal teli Öreg hölgy partján. Igen, horgászni indultunk. Két barátom nem igazán nevezhető folyóvízi pecásnak, de ez mit sem von le az est hangulatából. Rafi és az én éves engedélyem bőven elég lesz a ma estére, mert Tibi csak a bandázás és a „vérszívás” kedvéért tartott velünk. Két botra állítottam össze gyorsan egy-egy szereléket, melyet a tavi horgász haverjaim csak pislogva néztek, bár tudjuk, hogy nem egy nagy durranás a “nagyhurkos” végszerelék.
Az egyik horogra csonticsokor került, míg a másikra két kicsi sajtkocka. Míg e falatok a meder fenekén várták az éhező halakat, addig gyorsan egy kis “magyarázkodás” következett, mert barátaim a gyakori kapásokhoz és eredményes pecákhoz vannak szokva. Ezzel szemben a Duna nem ilyen bőkezű és nagyvonalú, sőt mi több, gyakorta igen fukar és szeszélyes. Talán ezért is annyira izgalmas és szép ez a folyóvízi horgászat. Soha nem lehet tudni, hogy mit ad (ha egyáltalán ad) nekünk a folyó, illetve soha nincs két ugyanolyan nap.

Talán már el is könyvelték, hogy itt az ég egy adta világon semmit sem fogunk fogni, mire a spiccem erős mozgásba kezdett. A kapást és a botom vízbe esését a határozott bevágásom szakította meg. Oh, ez jó hal lehet! Nem is hezitáltam tovább, átadtam botom Rafinak, hogy bármi is legyen a cájgon, az legyen az ő érdeme (és persze volt ebben némi marketing is). Rafi is érezte, ennek most a fele se tréfa. Fárasztás közben többször is kirohant hala, majd mikor már azt érezte, hogy a felszerelés nem mozdul, csak egyhelyben áll, elkönyvelte, hogy a pikkelyes kifogott rajta. Alkalmi botjával kicsit közelebb ment a folyóhoz, majd a zsinórt kicsit megtekerte. Ennek hatására a felszerelés ismét visszanyerte szabadságát, mi pedig a jó hangulatunkat.

Nem véletlen az öröm, hisz barátom ismét érezte a ficánkolást a sodrásban. Határozottabbra vette a fárasztást, örvendezve, hogy most végre nem vacak géb van a horgán, mint a hetekkel ezelőtti alkalommal. Közel nyolc perc is eltelt, mire partra terelte élete első komolyabb folyóvízi halát. Csillogó ruházata és hosszúkás teste jól festett a parton, majd Rafi kezében. Barátom, soha rosszabb kezdésed ne legyen, mint egy szép, sérülésektől mentes dunai bajszos! Fotózás után már úszhatott is tovább a barbus, majd gyorsan újra csaliztunk, mert friss csontikat akartunk a horgunk szárára húzni, hátha van még ott hal, ahonnan ez jött. 🙂 Örültem barátom sikerének, mert így élőben láthatta, van itt hal, nem is akármilyen! Persze, nem a gébekre gondolok!

Beszélgetés közben a bot spicce ismét táncba invitálta pillantásom. Apám! Ez már döfi! Gyors reakciómnak köszönhetően már éreztem is botomon az ellenfelem menekülését. Most is át akartam adni a lehetőséget Rafinak, de mondta, hogy ezt most én “oldjam” meg. Oké! Akkor tovább figyelek vízi partneremre, mert úgy tűnt, van meg benne kraft. Nem adta könnyen magát, így csak arra koncentráltam, nehogy most is a mélybe ússzon, és elakadjon a felszerelésem. Izgalmas percek végén partra tessékeltem őkelmét, majd “nyakon” ragadtam. Fényképezés végén ő is visszanyerte szabadságát, tovább úszhatott a márna.

Még egy búcsúdobás fért bele az időnkbe, mert már hajnali egy óra volt. Több kapás ugyan nem jött, mégis boldogan pakoltam össze motyómat, mert tudtam, barátomnak is nagy élmény volt ebből a nagy és titokzatos vízből kifognia márnáját. Egy rossz szavunk sem lehetett, mert másfél óra alatt fogtunk két szép dunai torpedót, jó társaságban és kiváló helyen.

Figura horgásztársunk írása : http://figurahorgaszblogja.blogspot.com