Aligátor csuka (Atractosteus spatula) – egy különleges ragadozó hal
Atractosteus spatula, Garpike, Aligátor csuka, Alligator Gar, Gator Gar – és még ki tudja hány néven illetik a horgászok. Ez a hal egy őskori kövület, már ami a formáját illeti. Az U.S.A. déli államaiban és Közép-Amerikában honos halfajta. Főként lassú folyású vizekben (holtágak, csatornák, tavak) érzi jól magát. Kifejlett példányai, akár a 100 kg. testsúlyt is elérhetik.
Testét hatalmas, pajzs szerű pikkelyek borítják. Fogazata rendkívül különleges, mivel fogai 2 sorban állnak. Nevét az aligátorról kapta, fejformája és fogazata miatt. Színe a hátán olajzöld, a hasi felülete általában világosabb színű.
Elterjedése : főként a Mississippi és vízgyűjtőrendszere. Amerikában főleg :Oklahoma, Louisiana, Mississippi, North Carolina, South Carolina, Alabama, Tennessee, Kentucky, Arkansas, Missouri, Florida, Georgia, és Maryland államokban honos.
Kitűnő alkalmazkodó képessége miatt – megtalálható a folyódelták mentén a tengerben is. Agresszív külseje ellenére, embert ért támadást még nem jegyeztek fel. Természetes ellensége csak az ember és az aligátor. Horgászok már videóra vették, amikor az aligátor megtámadta az aligátor csukát. Táplálékát főként más halak, vízimadarak, és teknősbékák alkotják. Tojásai erős mérget tartalmaznak, húsa ehető. Texas és Louisiana államokban az étlapon szerepel. Horgászati szempontból kitűnő sporthal, hevesen védekezik és nagyon erős.
Sajnos Amerikában, egy nem túl sportszerű horgászati módszert alkalmaznak a helyi „horgászok” – a vízfelszínen napozó állatokat – íjjal lövik meg. Állománya sajnos jelentősen megfogyatkozott. Hajdanán legendás tömegben élt a Black és White folyókban ez a különleges hal, sajnos a helyi horgászokat is elkapta egy olyasfajta szenvedély, – mint idehaza a „harcsaláz”, ez jelentősen meggyérítette az állományt. Hamarosan védetté válhat.