A ponty étvágyával kapcsolatos tudnivalók (Dobó Ferenc, Sporthorgászat, 1931)
Minden évszaknak megvannak a maga horgászai. Vannak, akik alig várják az első őszi deret, hogy az oly sok élvezetet nyújtó süllőzést, csukázást megkezdhessék, – mások a zivataros, minél vadabb téli éjszakák után vágynak, hogy az egész embert kívánó galócázás, márnázás sportjának áldozhassanak, sokan megelégszenek az április végéig igen sok mulatságot, jóllehet annál kisebb falatokat nyújtó sügér- és keszegfogással, míg a horgásztábor zöme különösen azóta, hogy a felső sebes folyású vizeinket elvették – az év leghosszabb és legkellemesebb szakában, április utolsó harmadától, nem sokszor az októberi meleg napok megszűntéig, a mondhatni legnagyobb türelmet és legtöbb elméleti és gyakorlati felkészültséget igénylő pontyozásnak hódol, mely amellett, hogy a legkényelmesebb horgászati ág, megfelelő felkészültséggel gyakorolva, nem csak az élvezetek legkiválóbbjában, hanem a halhúsok egyik legízletesebbében is részesít.
Mi sem érthetőbb, minthogy az igazi pontyozó, már februári szabadidejében szükségét érzi, hogy a legjobb esetben csak április utolsó harmadában megkezdhető pontyozáshoz szükséges, oly sok szép emléket felidéz horogfelszerelései felett hadiszemlét tartson s a zsinórokon és selyembeleken a minden évad megkezdése előtti okvetlen megteendő szakítási próbákat elvégezze, a horgokat megélezze, s a hiányos felszerelés idejében való pótlásáról gondoskodjon.
Legtöbben nem is tudják az annyira óhajtott időt kivárni, hanem elibe mennek, siettetik. Március első napjaiban, amikor még legfeljebb csak egykét korán érkező gémet látunk csak őrt állani, ők már ezekhez is társul szegődnek, hogy ha mással nem, a le nem kicsinyelhető élvezetet nyújtó sügér és keszegfogással tegyék a már annyira vágyott kirándulásukat kellemesebbé. A nap már ebben az időben napról-napra magasabbra emelkedik az égbolton. A napsugarak hatásának állandóan kitett hideg víztömeg felülete kezd lassanként lanyhulni. A vízi növényzet is kezdi jelét adni megmozdulásának és észrevehetően siet, hogy az újraéledést mielőbb hirdethesse. A hőmérséklet emelkedéséről a mélység lakói is tudomást vesznek. Ők is megmozdulnak, hogy az élethez megkívánt tevékenykedést kifejthessék. A meder fenekének legmélyebb részén eddig összeverődve tömegben szunnyadó ponty is rászánja magát az elég hosszú időn át lakott téli szállása elhagyására, mert az újraébredő szervezete kezdi a hőmérséklet emelkedésének és az ezzel kapcsolatban fokozódó ide-oda úszkálással növekvő fizikai munkának arányában a táplálkozás szükségét érezni, éppen ezért kisebb- nagyobb rajban, a víz különböző hőmérsékletű rétegeihez lehető fokozatos, átmenetszerű alkalmazkodással, szánalomra méltó, igazi lábadozó tempóra való lassúsággal, kezd a hamarább felmelegedő és a táplálékát is életrehívó part menti sekélyebb vízrétegben tartani. Új életre kelnek a táplálékukat szolgáló apró rákfélék, csigák, rovarok, véglények, moszatok megszámlálhatatlan fajai is és ami a legfontosabb, a csuka is lerakta petéit, hogy ez is, mind-mind, csemegéül szolgálhasson. Ezek után mi sem szükséges, mint annak a minimális melegnek az elérkezése, ami a mi éghajlatunk alatt + 12 c körül mozog, hogy a ponty az első – szabad szemmel alig látható – falatra ráfanyalodjék. Ez a lábadozási napok alatti étvágy azonban még koránt sem akkora, hogy a ponty a horogra tett giliszta vagy galacsin beszopására is vállalkozna. Ez a hőmérséklet még várat magára. Ennek nem tudunk elibe menni. Jóllehet évről – évre akadnak olyan szerencsések, akik az első pontyot már március végén megfogják, sőt ha kell, már március közepén is. Vannak mindenesetre olyan kellemes fekvésű vizek, ahol a víz felmelegedése aránytalanul korán megtörténik, de a meg-megismétlődő erősebb éjjeli lehülésektől ezek sem mentesek s éppen ezért állandó eredményre még ilyenkor nem számíthatunk. Ha a víz már annyira felmelegszik, hogy annak még az éjjeli hidegek után is marad a ponty meghúzód¬hatására olyan alkalmas rétege, amelynek a hőmérséklete a 14 c-on már majdnem állandóan felül van, csak akkor remélhetünk eredményt. Minthogy ez a megkívánt, Lehető legalacsonyabb hőfok, előbb vagy később elérkezik teljesen, – ez időjárás szeszélyétől függ. Ezért lehetetlen a pontyozás eredményes megindulásának kezdőpontját naptár szerűleg meghatározni. Egy hódmezővásárhelyi exportmalom szabadban, de mindamellett védett helyen lévő óriási ártézi víz medencéjéből, melynek hőfoka állandóan 18 c körül van, egy nyugdíjas pénzügyi tanácsos horgásztársam egész éven át, a téli évszakban is, horgássza a benne tenyésztett, átlagban 1-2 kg súlyú pontyokat. Érdeklődésemre elmondta, hogy majdnem mindig van kapása, legfeljebb olyankor panaszkodhatik, ha a több méter mélységben horogra akadt pontyot nem sikerül a társai közül azonnal, feltűnés nélkül kivenni, mert a vergődéstől a többiek megijedtek és 1-2 napig nem kapnak rendesen.
Azt hiszem ezek után megtehetem azt a megállapítást, hogy egy a ponty étvágyát előmozdító,- legalábbis 18 c fokúra, élelemben szegény vízben, ha ezt a hőfok ingadozást a minimumra csökkentjük, akkor egész évben számíthatunk a ponyt kapásra. Szabadvízen, mivel túl nagy a hőingadozás csak az említett hőfok állandósulása után számíthat a horgász a folyamatos kapásra. Próbáljuk meg ennek az állításnak alátámasztását és a ponty étvágyára befolyást gyakorló körülménynek a megismerése végett, a már korábban a pontyra vonatkozólag tett is helyesnek tartott megfigyeléseimnek eredményét is felsorakoztatni. A pontynak, mint hidegvérű állatnak, a hőmérséklete szoros kapcsolatban van a víz hőfokával, s így könnyen érthető, hogy az átmenet nélküli hőváltozást, mely föltétlen pusztulását okozza, s ettől mindennél jobban óvakodik. Minthogy mindig a környezetének a hőmérsékletét veszi fel, 10 c-on aluli környezetben képesítve van 4-5 hónapi, 14 c közötti hőmérsékletben 1-2 heti annál magasabb hőmérsékleten 1-2 napi koplalásra is. Ha téli vermében alacsony, 10 c-on aluli hőfokú környezetben van, úgy a súly¬vesztesége alig több a testsúlya 5-10%-náL. Ha azonban már legalább 14 c-ú hőmérsékletű környezetben vállalkozik a koplalásra, úgy 1-2 heti, 16 c-nál 1-2 napi, 20–25 c között már 5-6 órai emésztés után vágyik az élelem után, mert az ez idők előtt elfogyasztott élelmet ekkorára elemésztette. Hogy az itt elmondottak valódiságát tisztán lássuk, azt hiszem elég ha rámutatunk, hogy a július-augusztusi meleg, a horgászatra is alkalmas napokon, a napfölkeltétől délelőtt 8 óráik tartó kapást csak úgy délelőtt 11-12 óráig követi a szünet, majd ezt délután 3 óráig, míg ezt ismét délután 7 óráig, amely szünet alatt az emésztés végbe megy s az újabb táplálkozásnak esetleg szükségét érzi.
A délután 7 órakor elfogyasztott vacsorával már különösen akkor, ha az éjjelek hűvösödni kezdenek és az emésztés is hanyatlik, napföljöttéig beéri. A meleg környezetben beálló gyors emésztés mellett tanúskodik az is, hogy-a kerítőháló elől a sulyommal borított sekély, erősen felmelegedő vízben nagy tömegben összeszorult pontyok 1-2 napi fogság után minden valamirevaló eleséget felfalnak s a bedobott csalit éhes farkas módjára kapják. A pontynak a minél melegebb víz az éltető eleme. A hőmérséklet emelkedésével arányban az étvágya is egyre javul, amely 25 c-ú vízrétegben éri csak el tetőfokát. A 14 c-on aluli hőmérséletű vízrétegben nem számíthatunk szóra érdemes eredményre 14 c – 18 c közötti hőmérsékű vízrétegben azonban már jó, még 18 c – 25 c közötti vízrétegben a lehető legjobb eredményt várhatjuk. A mi éghajlatunk alatt a legkorábban felmelegedő zártvízek, holtágak átlagos hőmérséklete14 c többnyire csak április utolsó harmadában, a birsalmafa virágzásának kezdetén szokta elérni. Ha azt az élelemmennyiséget amit a ponty téli vermének az elhagyásától az új téli szállás elfoglalásáig elfogyaszt, százalékban kifejeznénk – úgy a következű megállapításra jutnánk:
Áprilisban 4%, májusban 8%, júniusban 59%, júliusban 25%, augusztusban 40%, szeptemberben 8%, októberben 2%. Mi sem természetesebb, minthogy az időjárás alakulásához képest ezek a százalékszámok is változnak. Tudva azt, így a ponty a hirtelen, átmenet nélküli időváltozás iránt, amely a víz hőmérsékletét igen kellemetlenül befolyásolja, nagyon érzékeny, könnyen megérthetjük, hogy ha módjában áll, úgy olyan vízrétegbe menekül, ahol az időváltozás okozta kellemetlenséget minél kevésbé érzi, és ha erre képtelen, úgy az emésztés csappanásával és az ezzel járó étvágytalansággal kell számolnunk. Azt hiszem az elmondott sok-sok megfigyelésen alapuló tapasztalatom sorozata, nemcsak a ponty étvágyára befolyást gyakorló körülményekkel ismertetett meg, hanem megállapításom helyességét is alátámasztotta. Ha pedig igaz az állításom, – és mindazt a ponty étvágyára vonatkozólag előadtam, helytálló, úgy önként kínálkozik a felelet, amely után jómagam is évtizedek óta kutattam és amelyet a külföldi szakírók is jobbnak láttak érintetlenül hagyni, hogy a pontyra a víz melyik rétegébe állítsak be horgot? A 14 c-on fölüli legmelegebb vízrétegbe ? A legmelegebb vízrétegtől legfeljebb kivételesen, az erős éjjeli lehűléssel és erős nappali felmelegedéssel váltakozó kánikulában, akkor is csak a közvetlen napkelte utáni és a napnyugta előtti idők közé eső napszak alatt tekinthetünk el, mert a pontyok nagyjai ebben a napszakban a part menti sekély vizek erősen felmelegedő és különösen alsó, vízalatti növényzet hiányában, a szükséges oxigén termelésre alkalmatlan vízrétegből kényszerítve vannak legtöbbször minél mélyebb és így minél több oxigént tartalmazó vízrétegbe menekülni.
Amint azonban a part menti sekély vizek lehűlése estefelé észrevehető lesz, az élelemben aránytalanul szegényebb mélységből felsorakoznak a terített asztalhoz. Minél kisebb hőmérsékletű volt a ponty nappali tartózkodási helye a mélységben, annál erősebbnek kell a part menti sekély vizek lehűlésének is lenni, hogy hőfoka a ponty nappali tartózkodási helyének hőfokáig leszállhasson.
A hőmérsék különbözet iránt annyira érzékeny ponty ugyanis csak akkor és csak olyan távolságra közeledik a parthoz, amikor és ahol a megszokott hőfokon, legfeljebb csak kisebb eltérést mutató vízrétegben mozoghat. Ennek tudom be, hogy néha már a késő délutáni órákban egész a part legszéléig kijönnek, míg másszor az 1-2 méteres mélységben már megállanak. Ha akár az este a sekélyebb vagy napközt a mélyebb vízben fogott ponty tartózkodási helyének hőmérsékletét összehasonlítjuk, igen kis hőkülönbséget találunk, ami a megfigyelésem helyessége mellett szól. Ezeknek a hőmérséki méréseknek az eredményét felhasználhatjuk a napközi és viszont az esti és korareggeli horogállításnál, amikor is a már ismert hőfoknak megfelelő vízréteget a horog mellé, a horog zsinórhoz kötött hőmérő segítségével kikeressük. Egyedül csak a ponty tartózkodási helyének és megfelelő hőmérsékű vízréteg helyes megválasztásának – vagy véletlen eltalálásának – tudható be az is, hogy ha a menedékes partnál nagyobb eltérésű mélységekre állított horgok közül egy rövidebb vagy hosszabb időközökben, de következetesen fog, míg a többit legfeljebb az apróság piszkálja. Állításom alátámasztása céljából arra is rámutatok, hogy addig, amíg jó kapás idején a kora esti és kora reggeli órákban a legjobb eredményt a part menti 25-200 centiméter mélységű vízrétegben érjük el, már akkor, ha a nap mintegy 45 fokig emelkedik, a mélyebb rétegben érünk el nagyobb eredményt és estefelé, amikor a nap a 45 fokhajlás felé közeledik, úgy megint a part menti sekélyebb vízrétegben jelentkeznek jobban a kapások. Talán mondani is felesleges, hogy a pontyoknak egy lehetőleg állandó hőmérsékben való mozgását a kapásokról a most ismertetettek alapján legjobban olyankor állapíthatjuk meg, amikor az éjjelek és nappalok hőmérséke között nagy különbségek vannak, amikor a nappali erős felmelegedésre erős éjjeli lehűlés következik.
Tiszta, átlátszó víznél úgyis meggyőződhetik a figyelmes szemlélő állításaim helyességéről, hogy olyan helyen, ahol a part mentén hirtelen mély vízbe beomlások is vannak, az úszkáló pontyokat megfigyeli. Tapasztalni fogja, hogy annál szétszórtabban és szélesebb rétegben úszkálnak, minél kellemesebb és annál összébb tömörült és keskenyebb vízrétegben, minél kellemetlenebb idő van. Ha a teljesen víz alatt lévő akadályok útvonalukba esnek, úgy kellemes időben legtöbbször föléjük emelkedve folytatják útjukat, míg kellemet időben a legterjedelmesebb akadályt is megkerülik, hogy a megfelelő hőmérsékű rétegből ki ne mozduljanak. Az is megfigyelhető, hogy az időjáráshoz képest hol a legfelsőbb, hol pedig a legalsóbb rétegekben választják ki a megfelelő hőmérsékletű tartózkodási helyüket.
Ezen kitérés után a ponty oxigén szükségletét illetőleg rá kell mutatnom, hogy az korántsem akkora, hogy a holtágaknak néha 100-200 holdnyi terjedelmű és összefüggő sulyommal, moszatokkal és más vízalatti növénnyel benőtt, sokhelyt 20-30 cm-nél nem is mélyebb vizében a legnagyobb kánikulai melegben is meg ne lehetnének, mert tudnunk kell, hogy a vízalatti növények sok oxigént termelnek. A pontyok ezekben a vizekben még akkor is, ha módjukban állana a mellettük elterülő vizek mély rétegeibe átköltözni, egész nyáron át kitartanak, sőt még a növénymentes vizek mélyebb rétegeiből is ide tömörül a legtöbbje. A ponty ugyanis itt mindazt megtalálja, amire szüksége van, – az állandó hőmérsékletet – amit dacára a víz átlag sekély voltának, a növényzet éjjel-nappal nagyon kis ingadozással majdnem azonos hőfokon tart , – a szükséges oxigént, a védelmet, az élelem elképzelhetetlen sok faját és menyiségét, a szükséghez képest napfényt vagy árnyékot és a minden életnek és tenyészetnek az egyedüli forrását a meleget, amelyből a pontynak hidegvérűsége dacára is igen sok kell.
A pontyra nézve ennyire alkalmas helyen azonban már a horgásznak is a legtapasztaltabbak közül valónak kell lennie, hogy a pontyot kapásra bírja. Az élelemben szegény mélységbe menekült pontyot, ha a megfelelő hőfokú vízréteget eltaláltuk, különösen egy-két sikerült feletetés után minden nehézség nélkül kifoghatjuk. Ha pedig a kora tavaszon, április utolsó harmadában próbálkozunk az erősebb éjjeli lehűlés és az ugyancsak kellemetlen nappali idő miatt, a még ilyenkor majd¬nem teljesen élelem nélküli mélységbe menekült pontyra horgászni, amely időben a ponty többnyire víz közt, a talaj felett is szívesen tartózkodik, egy meleg, a már megszokott hőmérsékletű vízrétegben még előetetés nélkül is számíthatunk kapásra.
Hogy a pontyok ebben az időben milyen előszeretettel tartózkodnak a magas vízoszlop legállandóbb és legmelegebb, többnyire talaj feletti vízrétegében, különösen akkor tapasztalhatjuk, ha a meleg április végi, május elejei napokat minden átmenet nélküli borús, hideg, szeles napok váltják fel, avagy még az éjjeli fagyok is jelentkeznek. Én harmadmagammal egy korán felmelegedő zárt vízben április 28-án és 29-én egy-két napi szokatlan melegről váratlan gyorsasággal hideg, szeles, borultra vált időben két napon át horgásztam.
Első nap a part menti keskeny nádszegélyen belül 0.5 -1 méteres mélységben a talajra eresztett, részint gilisztával, részint pépfélével csalizott horoggal dolgoztam, míg a horgászathoz mit sem értő szomszédunk találomra 4-5 méter messze eresztett, talaj felett úszó gilisztával – valami lehetetlen módon csalizott horoggal, amelyet egy hosszú rúd segítségével mindannyiszor, ahányszor csak a feléje szembefúja szél a tutajt kiverte, mintegy 10-15 m távolságra újra meg újra behajította, Hogy ezt a műveletet rövid időközökben megismételhesse. Mi, akik reggeltől délig ugyancsak úgy, mint ő, semmit sem fogtunk, abban voltunk előnyösebb helyzetben, hogy a karunkat nem rángattuk össze-vissza a meglehetősen nehéz rúd állandó emelgetésével és belendítésével. Akadt is közülünk, aki csupán a tréfa kedvéért megkérdezte, hogy mire horgászik? Jót nevettünk, amikor elárulta, hogy pontyra. Erre egy fél óra múlva mégis lefőzött mindnyájunkat. Megfogta az idei első pontyot.
Délután két órára, amikorra a nehéz rúd folytonos kiemelésével és belendítésével végkép kimerült, megvolt a hatodik, átlagban 0.5 – 1.5 kilós pontya. Mi hárman semmit, még keszeget sem fogtunk. Egy nyugtalanul eltöltött éjszaka után alig vártuk, hogy a látottak alapján másnap mi is szerencsét próbálhassunk. Mindhárman értünk el kisebb-nagyobb eredményt a talaj felett, melegebb vízrétegben úsztatott – a szél által állandó mozgásban tartott horoggal, míg próbaképen a tegnapihoz hasonlóan a part menti sekélyebb vízrétegekben talajra eresztett horgokkal mi sem fogtunk semmit. Miután a ponty étvágyát előmozdító okokkal megismerkedtünk és azt is tudjuk, hogy mikor és hol, milyen hőmérséklet és időjárás mellett eszik, még arra a kérdésre kell megfelelni, hagy milyen eleséget tegyünk a horogra, hogy arra is étvágyat kapjon? Egy-két rendkívüli esettől eltekintve, ( amikor a talaj fölött, vízközt, vagy pedig helyünk folytonos váltogatásával horgászunk,) ott horgásszunk pontyokra – ahol azt már, azokat a rendszeres etetésre ráneveltük.
Hódmezővásárhely, 1931.
Budapest, 1931 április 15
Sporthorgászat
A Budapesti Sporthorgászok Egyesületének hivatalos közlönye
