A pangasius-átverés
Mintha két malomban őrölnénk. A pangasiushívők szerint a vietnami cápaharcsa húsa „tömör, omlós és hófehér”, szinte szálkamentes, és „nincs az a kellemetlen halszaga, mint általában a hazai halaknak”. A Mindmegette.hu receptportál „mesterszakácsai” szerint a pangasius „fehérhúsú csodahal”, ami „gyerekeknek is ideális”.
Szerintem meg büdös, vizenyős ragacs. Nem hal, hanem halipari termék. Annak pedig, aki gyerekeknek ajánlja, büntetésből százszor végig kellene néznie a két hamburgi újságíró (Michael Höft és Christian Jentzsch) A pangasiushazugság (Die Pangasius-Lüge) című horrorfilmjét.
A Mekong-delta partvidékén folyó „tenyésztés” minden képzeletet felülmúl. A szűk halketrecekben (állati és emberi ürülékek között) hatvan-nyolcvan cápaharcsa vergődik egy négyzetméteren. Az állatokat döghússal, dél-amerikai csontliszttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, szerves szeméttel etetik. Egy pangasiushoz képest a tápos csirke fejedelmi ínyenc. A halakat antibiotikummal tömik, nehogy elpusztuljanak a fertőzött vízben, és kínai injekciókkal kezelik.
Felfedezték, hogy ha az ivarérett példányokat terhes nők vizeletéből kivont hormonnal oltják be, akkor a hal négyszer gyorsabban növekszik, mint természetes környezetében. Az olcsó hal mohó vámszedőinek ez sem elég: a feldolgozás előtt foszfáttal etetik az állatokat, a foszfát ugyanis megköti a vizet, így húszszázalékos súlynövekedés is elérhető fagyasztáskor. Nem árt tehát észben tartani, hogy olcsó halnak híg a leve: ha 1200 forintért vesszük a fagyasztott filé kilóját, akkor 240 forintért vizet vettünk.
Igaz, vietnami vizet. A délkelet-ázsiaiország 2010-ben másfél millió tonna pangasiust exportált. (A kivitel tíz év alatt a hetvenszeresére növekedett.) Mivel a hal az Egyesült Államokban már 2003-ban tiltólistára került – igaz, azonnal elkezdték catfish néven exportálni -, s 2007-ben a WWF, vagyis a Természetvédelmi Világalap is bojkottálta, az új csapásirány Közép-Európa lett. Három éve még azt sem tudtuk, mi az, ma már a balatoni hekksütők is ezt árulják, hiszen olcsóbb, mint a csacsihal.
Ráadásul a pangasius „ásványi-anyag-„és baktériumtartalma sokkal magasabb, mint gondolnánk. Gyerekeknek nem, de kalandvágyóknak melegen ajánljuk. Míg egy balatoni fogas legfeljebb omega-3 zsírsavat, zsírban és vízben oldódó vitaminokat tartalmaz, addig a vietnami cápaharcsában jó eséllyel találhatunk arzént, nehézfémeket, klórvegyületeket, hexaklórbenzolt, poliklórozott bifenileket és más csemegéket.
Aki allergiára vágyik, megkaphatja a trifluralin nevű vegyszert vagy a klóramfenikol antibiotikumot, aki liszteriózisra (bár ez halálos is lehet), annak javasolhatjuk a jól csengő listeria monocytogenes baktériumot. Elvégre a Mekong mégiscsak a bolygó legfertőzöttebb folyója volna, károsanyag-tartalma senkiben sem hagyhat hiányérzetet. Én az ivermectin nevű rovarölő szerrel tálalt pangasiusfilét választanám, praktikusnak tűnik, hiszen nemcsak „hófehér, szálkamentes és olcsó”, de egyből kiirtaná a tetveimet is.
Akinek ez a választék sem meggyőző, kattintson rá a Kétes Áruk.hu nevű honlapra, ott 165, pangasiusra vonatkozó élelmiszer-riasztást talál (többnyire laboratóriumi vizsgálatokkal alátámasztva). Aki pedig ezek után is fagyasztott vietnami cápaharcsát vesz, annak csak annyit mondhatunk: jó étvágyat! Bátorsága előtt megemeljük a kalapunkat.
Forrás: hetivalasz.hu – Vinkó József írása
