A moszat csodái
Először a hatvanas években olvastam arról, hogy Párizsban a keszegezők Új csodacsalit használnak: a parti kövekről tépnek a hosszú szálú zöld moszatból, és bodorkákat fognak vele. (Szabó Tamás, a méltatlanul agyonhallgatott kitűnő horgászíró írta le, személyes tapasztalatai alapján.) Később néha láttam például Százhalombattán, a Bentán, hogy a parti kövekről a moszatot reggel cuppogva eszik a paducok. De még mindig nem jutott eszembe, hogy kipróbáljam a módszert. Csak töprengtem rajta: vajon magát a növényi anyagot eszi-e a hal, vagy inkább a benne lévő miniférgeket, rákocskákat ? (Az utóbbi időben egyre inkább a második változatot hiszem el,) 1975 végén hallottam először arról, hogy élelmes battai pecások a csúnyán elszaporodott amurokat fogdossák vele. És amikor 1976 februárjában azaz évi hatodik igen gyenge horgásznap után voltam már, se ponty nem jött a meleg vizű tavakon, se balin a Bentán, se keszeg a Dunán, hát 17-én délben, kétórányi kapástalanság után úgy döntöttem: kipróbálom a csodaötletet, amiben mellesleg magam sem hittem…
A szerelés: balsafa úszó, elég erős, hogy elbírja a Benta sebes sodrását, valamint az aránylag nagy cseppólmot is, amely hivatott víz alá húzni az egyébként felszínre törekvő moszatcsalit; 25-Ös zsinór, az esetleges gorombább amurokra is gondolva erős teleszkópbot; továbbá az ólom alatt 25 centivel 4-es méretű kristályhorog. Az ereszték 50—70 centi, mert sekély volt éppen a Benta, téli kisvíz lévén. A csalit eleinte én is a kövekről téptem, majd rájöttem, hogy vízben lévő faágon, csónak szélén hosszú szálú, Vastag moszatkötegek is lógnak, lebegnek. Ezt meg kell tisztítani a kagylótörmeléktől, az esetleges keményebb szárú vízinövényektől (hinárdarabka satöbbi), majd letépni egy centiméternyi vastagságú, úgy 10 centi hosszú szálat, középen kettéhajtani, a közepébe tűzni a horgot. Így kétoldalt lóg a moszat, mint a fecskefarok. Ha már a vízben úszik, csepp alakú, 5—7 centis képződmény lesz belőle, a túl hosszú szálakat le kell csípni, mert ha azt harapdálja halunk, bizony üresre vágunk be, nem is egyszer.
Szóval azon a napsütéses február 17- én először úsztattam e fura csalival. És harmadszorra már kapásom is volt. Két gyors ütés, majd rézsút elmeríti az úszót és adj neki. Kilós amur volt, akkoriban ilyenből akadt ott a legtöbb. Délután négyig 14(’) darabot fogtam, a három legnagyobbat tartottam meg, 2 kiló 62 dekás volt a legszebb. Fogtam ugyanígy egy harmincdekás ezüstkárászt is.
Nagyon rákaptam az új játékra, évzáráskor saját naplómban 57 darab így fogott amur szerepelt, februártól júniusig, majd októbertől decemberig. 5 kiló 80 dekás volt a legnagyobb. A viszonylag finom szerelés miatt május végén, egy kisebb áradáskor 5 nap alatt megtépett 4 hatalmas amur, és a part mellett lemaradt egy legalább tízes tőponty is. Azzal vigasztaltam magamat, hogy Úgyis pontytilalom volt…
Csakhogy a moszat nemcsak az amur számára bizonyult hasznos csalinak. Sok minden egyéb is jött közben. Nézegetem az 1976-os naplómat: február 22-én 3 amur, 2 domolykó. 28-án egy amur, egy domolykó. Március 13-án 2 amur és egy 60 dekás paduc(!). Áprlis 3-án ismét egy 40 dekás ezüstkárász az amurok között. Május elsején 70 dekás domolykó, 60 dekás paduc és 30 dekás bodorka is tarkítja a zsákmányt. Május 1-én egy kiló 19 dekás domolykó és még egy társa a három amur mellé. Május 19-én a domolykó mellett 60 dekás jász(!) is! A domolykó szinte egész évben állandó vendég, de november 29-én megakad az első márna is, igaz csak retur, viszont a következő év májusában már méretes is van, kár, hogy tilalomban.
Mások is egyre furcsább fogásokat meséltek: harcsa vette lel az úsztatott moszatot, balin vágott rá, amikor meghúzták. Tény, hogy az első év tele volt meglepetésekkel. Aztán 1977. május 24-én, megint csak tilalomban, de megvan az első, moszattal ki is fogott pontyom, szintén a Bentán, 34 centis… Később
Szász Imre meséli, akit ugyanezen évben‚ kapattam rá az amurozás gyönyöreire, hogy egy döglött meleg napon Dinnyésen, a Kajtor csatorna egyik mellékágában azt hitte, amur cupfolgatja a nádról a moszatot. Nosza, odadobott neki és fogott is egy Óra alatt két pontyot. Állóvízen. Tehát ott is használt a csodacsali, nemcsak sodortatva.
A Bentát aztán lassan el is felejtettük, mert a torkolatba épített gáttal felduzzasztották a vizét, a parton végig nagy bokrok kerültek víz alá, emiatt hosszabb távon úsztatni már jó néhány éve nem lehetett rajta. (Márpedig az óvatos amur miatt nem ártott sokszor 15-20 méterre magam elé leereszteni az úszót, és csak ott volt a rávágás.) A Benta felső részén, az erőművi kifolyó alatt azonban még mindig sokan csinálják, és néha 8—10 kilós példányokat is fognak igy. Egy időben, amikor a Benta torkolatában még nem tették tönkre a szép lassú folyást a gáttal és a zuhogóval, ott is igen komoly, néha 10 kilót is verő amurokat fogtak a moszattal, persze ott már 30—35-ös zsinór és nagy hungarocell úszó volt divatban, részben a teherbíró képesség, részben a gyorsabb folyás okán…
Már-már a nosztalgia birodalmába utalták az igy fogott amurokat, amikor a paksi atomerőmű-kifolyónál 1986 októberében panaszkodni kezdtek a helybeliek: jött eddig az amur fenekezve, kis zöld paradicsomra(!!!), de most már nem eszik, pedig itt van… Tamás barátommal jártunk arra, összenéztünk, aztán a beton falán lévő moszatszálakra, ás felszereltünk. Az első próbálkozás mindjárt nagyon is bevált, ketten fogtunk 4 amurt, a legnagyobb hatos volt (az enyém 4,90-es), plusz Tamás kiaggatott még hat jászt 70 dekásig, és lemaradt neki a sodrás szélében, a part mellett egy legalább kettes jász is.. Egy hét múlva már nem ment úgy, de egy három és feles példány bizonyította, hogy nem volt véletlen a fogás.
A következő helyszín, ahol a csodacsalit kipróbáltuk, a Kunsági-csatorna tassi induló szakasza volt. Balint kerestem a zsilip alatt 1987. június 9-én, hajnali négykor, csak éppen nem vágott rá a légyre. Fordult viszont az amur egyre-másra. Mit veszthetek? Kipróbáltam a szokott módszert. A két és feles moszatevő öt perc múlva szákban volt. Azóta is rendszeresen kipróbálom minden meleg nyári napon a módszert, és mindig meg is fogom az amurt. Öt és felesig legalábbis, mert annál nagyobb tépett már meg, de olyan hat-heteseket a példámon felbuzduló kollégák néha kiemelgetnek (igaz, Ők 30-as zsinórral). És nem csupán a zsilip körül, de lejjebb is, a stégeknél 10—20 métert bedobva és úgy úsztatva.
Természetesen itt is akad kísérő hal, elsősorban 30 és 70 deka(!) közötti bodorkák, de félkilóig néha a veresszárnyú is el-elkapkodja a kisebb moszatcsomót, főleg ha vékonyabb a zsinór. Egy furcsa csalira is itt Jöttünk rá, amikor az űrhajós Magyari Bélával próbáltuk az amurt megfogni, de sikertelenül, mert május lévén nem volt jó moszat a partszélben. Viccből mondta Béla: miért nem tűzzük fel a tízóraihoz pucolt retek levelét? Feltűztük. És egy óra alatt fogtunk vagy tíz, ottani méret szerint retur, amúgy másfél kilós amurt (vajon miért 50 centi a méret?)
Tudok ezenkívül moszatos amur fogásról Oroszlányból, a Bánhidai-tóról is, egyszóval szinte mindenhonnan, ahol amur ás moszat együtt fordul elő. És ajánlom mindenkinek kipróbálásra, mert érdekesebb, szórakoztatóbb és főleg több a kapás, mint ha a fenekező mellett ülve várjuk a szerencsét napokig hiába.
Szatmári Jenő István
Blinker – 1990
