A dévérkeszeg fejen áll ?
Azt olvastam valahol, hogy a dévérek táplálkozás közben fejen állnak. Tehát a ponttyal ellentétben nem a melluszonyukkal kavarják fel a medret, hogy a fenék fölött lebegő masszából kiválaszthassák maguknak, ami fogyasztható….
A dévérkeszeg táplálékfelvétel közben valóban fejen áll a fenéken. Mint ismeretes, a dévér szája a pontyéhoz hasonlóan harmonika szerűen mozog. A táplálkozó dévér fejjel lefelé, szinte függőlegesen áll, és iszapot szürcsöl be. Szájüregében öblögetve kívállogatja az ehető falatokat, a többit kiköpi miközben túr, akkor keletkeznek a fenéken a jól ismert lyukak és a vízben az iszapfelhők. Egyébként, úszós horgászata közben szinte csak feltolós kapásokat produkál, amennyiben hosszú antennás, érzékeny, feltolós úszóval horgászunk rá.
Annak a téves feltevésnek, mi szerint a dévér táplálékkeresés közben melluszonyaival felkavarja az iszapot, s ebből szűri ki az ennivalót, rengeteg tény mond ellent, mindenekelőtt azonban a közvetlen megfigyelések. A dévérkeszeg csücsörítő, félig alsó állású szája minden olyan halfajra jellemző, amely a táplálékot a fenékről szedi fel. Ezenkívül a halak táplálkozási szokása veleszületett tulajdonság, amely jellemző a fajra ás még átmenetileg sem nagyon változik.
A dévérkeszegek nem válogatósak a táplálékban. Sokféle csalival jól foghatók: szívesen fogadják a kukoricát, gilisztát, csontit, bojlit, rovarokat és a kenyeret. Általában vízfenéken táplálkoznak, de ritkán vízközt is megtalálhatóak. A nagyobbak és idősebbek gyakran vadásznak éjszaka apró halivadékra. A hazai rekord 1998-ban született : 5,7 kilóval!
