A cincálásról
A szakirodalmak nem, vagy csak érintőlegesen említik ezt a technikát. A mártogatáshoz és a tapogatáshoz hasonlítanám, ami sok horgász által sikeresen alkalmazott technika. A célhal süllő, kősüllő, sügér, csuka vagy akár kisebb harcsa. (Nyári hónapokban a békés halak is értékelik ezt a módszert, ha gilisztát, csontit,vagy esetleg kukoricát teszünk a horogra.)
A szerelék lényegében megegyezik az előző technikáknál használtakkal, azonban ennél a módszernél a horog szárára egy lebegtető anyagot teszek. Ez lehet a kínai piacokon kapható strandpapucs talpából vágott darabka, hungarocell darabka, vagy az általam használt Technopufi.
A szerelék összeállítása:
Személy szerint több féle szerelési módot alkalmazok. Az első, a feeder horgászatból jól ismert „nagy hurkos módszer. A hurkot ¼, ¾ arányban elvágom, a rövidebbik szárra kötöm az ólmot, a hosszabbikra a horgot. Ezt a szereléket általában lustaságból szoktam használni, de ha komolyan eszik a hal, akkor ez is tökéletes tud lenni.
A második módszer egy kicsit bonyolultabb. A főzsinórra egy dekorboltokban is kapható gyöngyfűzésre használt nagyobb méretű gyöngyöt fűzök, ebbe hurkolom az ólomelőke zsinórját, majd egy kicsi gumigyöngy, ezután egy forgó. A forgóba kerül a horog előke, amit 50-100cm-esre szoktam vágni.
A harmadik módszer igen egyszerű. A mostanában hazánkban teret hódító carolina rig-re hasonlít. A főzsinór végére kötöm a horgot, és ez fölé kb. 20-50cm-re 2-3db SSG méretű sörétólmot nyomok. Ezt akkor használom, ha közvetlenül a part előtt, vagy partközelben vannak a kiszemelt halak. A horog kiválasztásánál számomra fontos, hogy olyan süllőző horgot válasszak, amelyiknek az öble kerekített. (A horog méretét 1-es és 6-os méret közül szoktam kiválasztani.) Ez a technopufi feltűzésénél fontos, így nem hasad szét. Az ólmot midig a mederfenék adottságaihoz kell igazítani, de szerintem legjobb erre a pálcaólom. Ha már pálcaólom, akkor megemlíteném, hogy az ólom, fül felől nézve az egyharmadánál kb 60°-ban meghajlítom, így nem akad el olyan könnyen a kövek között.
Tehát készen is van a szerelék. Mit tegyek a horogra? A válasz nagyon egyszerű. Csalihalat, gilisztát vagy akár twisztert, gumihalat illetve egyéb gumicsodát.
Kész a szerelékünk, csalink is van, most már horgászni is kéne, de hogyan kell vezetni a csalit? Csalihal és gilisztával való horgászatkor inkább a lassan vezetve, rövid húzás után szünet, újabb kis húzás, majd megint szünet. Alkalmanként egy-egy gyorsabb belepöccintéssel is lehet változatosabbá tenni a csali mozgását. A kapás zömmel a megállítás után jelentkezik. Csalihalnál szükséges lehet a nyeletés, viszont gilisztánál nem annyira fontos.
Twiszter esetén a csalit kicsit hosszabban kell húzni, hogy valóban mozogjon. Kis megállítás után ismételten egy hosszabb húzás és így tovább. A bevontatást lehet tarkítani néhány ugrásszerű mozdulattal. A kapás ennél a módszernél szinte mindig a húzás fázisában jelentkezik elnehezedéssel, kopogtatással, vagy hirtelen ráfordulással.
Sok sikert hozzá, és görbüljön!
