Elöljáróban, a módszer sikerességéhez egy-két dolog szükségeltetik.

1. Amurok legyenek az aktuális horgászvízben.
2. Viszonylag csendesebb, nyugodtabb partszakasz, ahol szívesebben tartózkodhatnak az Amurok.
3. Legalább 2-5 nap türelem (a kenyeres szoktató etetés miatt).
4. Kevés kacsa, hattyú mert a későbbiekben sok bosszúságot okoznak, hozzáteszem, csak minket zavarnak a halakat nem.
5. Nyár és jó idő. (minimum 22-30 fok körüli víz hőmérséklet)
6. A módszer állóvizeken működik. (Tavak, holtágak, csatornák)

Az alant olvasható írás témáját a képzelet alkotta, ha mégis ismerős, az csak véletlen műve.

Hűha...már ilyen világos van, elaludtam volna? Gyerünk, gyerünk, ma különösen nem lehet késni,"verseny" van. Gyorsan felvenni ami a kezem ügyébe kerül, nem számít, a parton ki figyel oda. Miért is kellett nekem ebbe belemenni? Nem szoktam rivalizálni, de az Okoska ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy kisfiam, ( én volnék 65, ő 70 ) holnap hárman, én, te, meg Kibic (a harmadik horgász szomszéd ) versenyt rendezek és szeretném ill. muszáj ezen részt vennetek, mert az nem járja, hogy egyik nap te fogsz, másik nap Kibic fog és ez ismétlődik. MOST mutassátok meg, hogy egy napon, amit én kijelölök, ki a menő. Ja, és súlyra megyünk, nem "gyufaszál" számolásra, s ú l y r a.

Már rég óta foglalkoztat, vajon mekkora halak élhetnek vizeinkben. Ezt, valószínű csak az orvhorgászok a halászok és a "szerencsés horgászok" tudnák csak elmesélni.

Csak hogy, ők nem hülyék, hiszen másnapra már leülnék a tuti helyüket vagy elzavarnák őket az Ígéretes horgászhelyről.

Két adatom azért van, mindkét rekord, szavahihető ismerős horgászok elbeszéléséből ismert.

1. Tiszai süllő 2004-ből. Tokaj alatt fogták : 17.2 kg.
2. Jászkeszeg 1998-ból. a Dunából, Budapesten : 5.4 kg.

Kopács ősi, kora Árpádkori magyar halászfalu a Dráva Dunába torkollásánál. Írott forrásokban először 1212-ben említik Kopach néven. Valószínűleg személynévi eredetű, magyar névadású. Az egykori római út mentén települt falu határait évente akár többször is elöntötték az árvizek, az itteniek közel ezer éven át jól megéltek a halászatból. A mocsaraknak köszönhetően lakói tűrhetően átvészelték a török hódoltságot is, s őrizték magyarságukat is.

Matula Gy.Oszkár

Író ,újságíró ,a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja. Nagyváradon született 1938 november 16-án. Eredeti foglalkozása vasesztergályos. A technikum elvégzése után főmunkaidőben művezetőként és szakmunkás oktatóként dolgozott .Közép és felsőfokú tanulmányait esti illetve látogatás nélküli tagozaton végezte. Első írása 1955-ben a váradi Fáklyában jelent meg ,ettől kezdve folyamatosan publikált romániai magyar lapokban. Magyarországi áttelepedése után a budapesti Hírlapkiadó Vállalat alkalmazta, üzemi lapoknál, a Pest Megyei Hírlapnál majd a Népszabadságnál dolgozott főmunkatársi státuszban. Alapítója és főszerkesztője a Matula Press Lap és Könyvkiadó Bt-nek.

Az egyik kedvenc receptem adom most közre. Tulajdonképpen úgy készül mint a hagyományos brassói, csak halból !

A szálkamentesített halfilét kockázzuk fel. Ne túl apróra, mert akkor sütés közben nagyon széttöredezik! Keverjük össze a tört fokhagymával, majd sózzuk borsozzuk és hűtőbe tesszük. A megtisztított burgonyát felkockázzuk nagyjából a harcsakockákkal egyenlő méretűre, majd bő olajban megsütjük. Ezután pár evőkanálnyi étolajon megpirítjuk a paradicsompürét és a fűszeres harcsahúst gyorsan átsütjük rajta. Nagy, széles fenekű edényt válasszunk, mert különben a hal levet enged és nem sül, hanem párolódik, akkor viszont menthetetlenül szétesik kicsi halhús-szálakra! A harcsát kavarjuk össze a burgonyával és azonnal tálaljuk.

Hozzávalók:

60 dkg harcsafilé
80 dkg burgonya
Fokhagyma
Só
Fehér bors
Étolaj
2 evőkanál paradicsompüré

Jó étvágyat !

Augusztus 3.
Éppen szembevág a napfény. A kavargó, gyors iramú víz fölött alig látom a horgászbotok végét. Jobbfelől, vagy ötszáz méterre, sebes zúgó morajlik, fehér tajték csillog a barna kavicsok fölött. Máskülönben csend van, sehol egy ember. .