Tévedés ne essék, nem a halak táplálékáról kívánok értekezni, mert ahhoz egyáltalán nem értek. Gasztronómus lévén azonban az ember táplálkozását jobban ismerem, és ebben a hal előkelő helyet foglal el. Nagyon kevéske azon földterületek aránya, ahol nem ismernék ezt a táplálékot, de sokkal jelentősebb azon vidékeké, ahol akár 70-80%-ban halat esznek az ott élők.

A menyhal a rendszerváltás igazi hala.
A Legvidámabb Barakkidők utáni horgásztavi pénzmosodák, elműanyagtavasosdott horgászkultúrájából kiszakadni vágyú szűk réteg zsákmánya. Olyanoké, akik 3-4-5 halász KFT által birtokolt természetes vízi szakaszra sem átallanak megvenni a területi engedélyt, hogy a természet szétkúrt, lerabolt romjain (értsd: folyóink) télvíz idején este, a siker biztos tudatában, teljes szakrális kelléktárukkal megjelenve hódoljanak pacnipontymentes szenvedélyüknek - a menyhal horgászatnak.

Csapó sügér - (Perca fluviatilis) - A vizek farkasa
Ha lehet ilyet mondani, a leggyönyörűbb ragadozó halunk a sügér.
Kitűnő álca számára a csíkos külső a hínarasok és nádasok vidékén. Horgászata élvezetes és szórakoztató.

Jellemzők :
Teste aránylag magas, oldalról lapos. Pikkelyei kicsik és erősek. Szájában elöl tüskék, hátul fogak vannak. A süllőtől eltérően a sügérnek ebfogai nincsenek. Hátúszója tüskés és nagy. Színezete zöldes, sárgás. Oldalán 5-9 sötét sáv található. Úszói lekerekítetek.

Elterjedése :

További képek

Európa egyik leggazdagabb aranymosó helye az őskortól napjainkig a Kárpát-medence volt, legfőképpen Erdély, a Kisalföld és a Muraköz. A Duna kisalföldi szakaszán, a csallóközi parton Gúta, Naszvad, Bős, Szap, Csicsó, Füss, Kolozsnéma, Aranyos, Vajka, Medve, Doborgaz lakói éltek aranymosásból. A Szigetközben pedig Ásvány, Lipót, Nagybajos voltak a leghíresebb aranymosó helyek. A Duna mentén egyéb fontos aranymosó helyek voltak még : Győr és Gönyű között. Ezenkívül a Vág, Garam, Ipoly partjain is mostak aranyat.

További képek

Előszó

A kilencvenes évek elején készült a Balaton akadóiról – elsősorban horgászok részére – ez a hasznos kiadvány.
Az itt felsorolt akadók még ma is léteznek, de nem biztos, hogy mind jó, vagy megfelelő állapotban van, hiszen az elmúlt években jelentősen megváltozott a Balaton vízjárása és a tartós alacsony vízszint biztosan hatással volt az akadók minőségére is.

Volt itt nálunk a Ferencz-csatornában évek előtt egy a régi időkből visszamaradt „harcsika", - amint őt az én kedves halászom nevezte, ismerte minden sváb gyerek is félelemmel vegyes bámulattal adózott neki. E harcsikának állandó tanyája a zsilipünk falában épített, de nem használt falazott csatorna volt. Innen indult őkelme esténkint rabló hadjárataira. Legtöbbnyire a zsilip alatti mély vízben tartózkodott, néha farkával csapkodott, vagy magát felvetve, oly zajt okozott, mintha egy ló esett volna a vízbe.

Mindent a halakért !