Valamikor az ősz kedvenc évszakom volt. A mai napig is örömmel emlékszem azokra a semmihez sem hasonlítható október végi alibi pecázásokra. Az ezerszínű Mosztonga-parti fák igaz hogy nesztelenül búcsúztak minden egyes levelüktől, de megsiratták őket az ágaikról könnyként hulló hajnali harmatcseppekkel. Ott ültem naphosszat egy-egy virgonc sügér kifogása ürügyén, pedig igazából csak még egy napot akartam otthon lenni.

Igen különös a balsors játéka, amelyet vadásszal, horgásszal űz kedvelt sportjának gyakorlása közben. Tarkább és sokoldalúbb a horgászatnál, amint még látni fogjuk, mert százszorta nagyobb terjedelmű az a felület, melyen a «pech» szinte minden pillanatban megkörnyékezi. Sőt mondhatjuk, hogy talán nincs olyan emberi tevékenység, amelynél a balsors csak megközelítőleg is oly kegyetlen tudna lenni, mint épp a horgászatnál. A vadász ha pl. - este őzbakra megy cserkelni, egy pillanat alatt megállapítja, hogy puskája, néhány tölténye, csöve rendben van-e és indulhat a legjobb reménységgel útjára.

Egy közös balatoni horgászatunk alkalmával kérdezte meg öreg barátom, - hol vásároltam a már több évtizede magammal hordott horgászorsómat ? Mert elég muzeálisnak tűnik. Büszkén vallottam be, bizony nem Magyarországon. És ez egy régi történet... és elmesélem a gyűjtő szenvedélyű pecások okulására is.

Még az átkos rendszerben (1978-írunk) kezdődött a egész...

Elöljáróban, a módszer sikerességéhez egy-két dolog szükségeltetik.

1. Amurok legyenek az aktuális horgászvízben.
2. Viszonylag csendesebb, nyugodtabb partszakasz, ahol szívesebben tartózkodhatnak az Amurok.
3. Legalább 2-5 nap türelem (a kenyeres szoktató etetés miatt).
4. Kevés kacsa, hattyú mert a későbbiekben sok bosszúságot okoznak, hozzáteszem, csak minket zavarnak a halakat nem.
5. Nyár és jó idő. (minimum 22-30 fok körüli víz hőmérséklet)
6. A módszer állóvizeken működik. (Tavak, holtágak, csatornák)

Az alant olvasható írás témáját a képzelet alkotta, ha mégis ismerős, az csak véletlen műve.

Hűha...már ilyen világos van, elaludtam volna? Gyerünk, gyerünk, ma különösen nem lehet késni,"verseny" van. Gyorsan felvenni ami a kezem ügyébe kerül, nem számít, a parton ki figyel oda. Miért is kellett nekem ebbe belemenni? Nem szoktam rivalizálni, de az Okoska ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy kisfiam, ( én volnék 65, ő 70 ) holnap hárman, én, te, meg Kibic (a harmadik horgász szomszéd ) versenyt rendezek és szeretném ill. muszáj ezen részt vennetek, mert az nem járja, hogy egyik nap te fogsz, másik nap Kibic fog és ez ismétlődik. MOST mutassátok meg, hogy egy napon, amit én kijelölök, ki a menő. Ja, és súlyra megyünk, nem "gyufaszál" számolásra, s ú l y r a.

Már rég óta foglalkoztat, vajon mekkora halak élhetnek vizeinkben. Ezt, valószínű csak az orvhorgászok a halászok és a "szerencsés horgászok" tudnák csak elmesélni.

Csak hogy, ők nem hülyék, hiszen másnapra már leülnék a tuti helyüket vagy elzavarnák őket az Ígéretes horgászhelyről.

Két adatom azért van, mindkét rekord, szavahihető ismerős horgászok elbeszéléséből ismert.

1. Tiszai süllő 2004-ből. Tokaj alatt fogták : 17.2 kg.
2. Jászkeszeg 1998-ból. a Dunából, Budapesten : 5.4 kg.

Kopács ősi, kora Árpádkori magyar halászfalu a Dráva Dunába torkollásánál. Írott forrásokban először 1212-ben említik Kopach néven. Valószínűleg személynévi eredetű, magyar névadású. Az egykori római út mentén települt falu határait évente akár többször is elöntötték az árvizek, az itteniek közel ezer éven át jól megéltek a halászatból. A mocsaraknak köszönhetően lakói tűrhetően átvészelték a török hódoltságot is, s őrizték magyarságukat is.