Írások • Horgaszat.hu

Írások



A "Szedetlen" - Berta László

A "Szedetlen" - Berta László

Valódi vadvízország közepén, haldokló bokrokkal határolt focipályányi víztükör, egykori tőzegbánya tavak rendszerében. A vízszint emelkedése miatt hatalmas, összefüggő labirintus keletkezett. Az elöntött berek fái és bokrai eszményi haltartó helyekké váltak. Csak horgász legyen a csónak-ülőkéjén, aki 3-4 méter mélyről, a rekettyés ágszövevényei közül kibányászik egy 8-10 kilós pontyot, vagy 4-5 kilós csukát. Mert van belőlük szépen, bár az utóbbiak meg. fogyatkoztak a különböző tilalmi intézkedések ellenére is.





Szivárvány - Berta László

Szivárvány - Berta László

Néha agyad képernyőjén leperegnek régi történetek - idegrendszered húrjai megfeszülnek elfelejtett izgalmak újra átélt emlékeitől - szemedbe csillan elhervadt virágok szirmán a hajnali harmat - orrodat csiklandozza elporladt szénaboglyák illata, mintha most kaszáltak volna - csizmád alatt halkan ropog a hó, ami vízzé olvadva elpárolgott és köddé vált egykoron - karodban érzed a horgászbot és zsinór közvetítette eleven mozgást és erőt, mely ugyan elcsendesedett már, de nem szűnt meg, mert örökkévaló.





Sült csuka naranccsal - Matula Gy. Oszkár

Sült csuka naranccsal - Matula Gy. Oszkár

Kár hogy nem vagyok álomfejtő, különben tudnám ,miért visszatérő álmom a pocakos Kardanecker Vili, a sváb fűszeres, akit ötven éve láttam utoljára, amikor kivándorolt Amerikába.





A nádasban

A nádasban

Hajnalodik...
Friss szellő jár a hegyek közül a Velencei-tó fölé. Vizére fátyolszerű pára ereszkedik. Alig látni a zöld nádrengeteget, inkább csak hangját hallani: szaporán sóhajtozik, mintha a korai ébredést panaszolná. A Víz mozdulatlanul pihen medrében. Sima felületét csak gyengén rebbenti meg a hajnali szellő szelíd érintése. A nádasok világa még csendes. Lakói várják a napot, a természet nagy rendezőjét. Várják a fényt, a meleget, mely kicsalja a víg madárhangot és mozgalmas életre serkenti a nádasok apraját-nagyját.





A Duna védelmében

A Duna védelmében

Szeptember van, közeleg a hideg, rideg ősz. Az Óbudai Duna-szakaszon nem a legjobb a helyzet. A víz visszavonulóban, csak imitt-amott lehet halat fogni, meglehet, véletlenül. Régi megfigyelés, hogy ha a víz feljő, illetve lemegy, a megállapodásáig művészet a halfogás és a horgászat kevés sikerrel kecsegtet. Áradás után viszont kitűnően horgászhatóak a kiöntések - ez több kiló halat jelent naponta. A víz ingadozása iszonyatosan nagy. Van úgy (mi állandóan itt horgászók tapasztaljuk), hogy egyik napról a másikra 1-1,5 métert is képes áradni vagy apadni a vízszint.





Horgászom, tehát gondolkodom

Horgászom, tehát gondolkodom

A kőgáton ülök valahol Fűzfő és Kenese között és a kapásjelzőt figyelem. Tőlem jobbra is ül egy ember, kék mackónadrágban és jambósapkában, bár az idő meleg, itt az első nyári hőhullám. Ő valamivel előbb érkezett, amikor ideértem. épp akkor keresett valami téglát, aztán leült és most figyel ő is. Enyhe nyugati szél fodroz, olykor meg-meglódul egy-egy kisebb hullám, néha egymásra nézünk, bár ha jól emlékszem, még csak nem is igen köszöntünk. A vizet nézzük, a Balaton kékesszürke acélját, amint fölfeszül, amíg a szem ellát, majd belevész a páraködbe, de az már Tihany magassága lehet.





Az én helyemben

Az én helyemben

Füvet nyírni járunk. Havonta egy meccs, ledúrjuk a pályát Miklóssal. Miklós beül mellém a terepjáróba, elmeséli, ki kinek a kicsodája Szarvason. Tudod, Csabi, a Janurik Pali öccse volt az, aki ott dolgozott a Szirénben. Tudom, hogyne tudnám. Mindent tudok Janurik Pali öccséről, de már pont elfelejteném, mire Miklós emlékeztet. Ezért is jó kettesben kimenni a Nyúlzugba. Enyém a part. A tíz éve kiirtott akácok surjánjai már meredeznek. Metszőolló, fűrész. Nekiesem a „dzsumbelnek", ahogy Miklós mondja. Ő addig a régi ház körül tologatja a fűnyírót, ahol virágzik minden. Főleg a gyomok.



style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">