Van esze a Balinnak - Vígh József • Horgaszat.hu

Van esze a Balinnak - Vígh József



Károly bácsi, a kukoricacsősz a megmondhatója, hogy kezdetben semmi szerencsém sem volt a Latorcán. Igaz, az idő sem volt a legalkalmasabb. Esős május volt, olyan amit könnyen áprilisnak néz az ember. Az egyik órában száz ágra sütött a nap, szinte pörkölte meztelen hátamat, a másikban meg már a hirtelen jött zápor elől iramodtam a csőszkunyhó felé...

Mindez még nem lett volna baj, ha a folyó nem érezte volna a változékony időjárást. Csakhogy az is hol felduzzasztotta hátát és szürkés-barna irháján sebesen hurcolt mindenféle gallyat, hordalékot, hol meg visszakuporodott medrébe, és csendes-álmatagon ballagott lefelé, mintha mi sem történt volna. Ilyen körülmények között törhette a fejét a horgász, hogy mihez is kezdjen. Mire berendezkedik valamiféle módszerre, halfajtára, már kezdheti is elölről, pláne, ha nem áll melléje a szerencse. Árad, zavarosodik a víz. Lótetűt, piócát elő, felszerelni a fenekezőt, és lesni a harcsát! Ezt tettem én is. Csakhogy mindjárt az elején egy víz alatt úszó, korhadt fatörzs húzta el a zsinóromat. El is szakadt a damyl. Amikor meg harcsa akadt, túl nagynak bizonyult. Nem bírtam tartani és tönk alá vitte a horgot. Egy olyan öt-hatkilós példány meg - pedig már verve volt - leszakadt. Igaz viszont, hogy gilisztára minden időben és minden vízállásnál kitűnően kapott a - paptetű. Ez pedig a legbosszantóbb dolog a világon, és semmi féle jó kilátással nem kecsegtet. Mondogattam is Károly bácsinak, hogy íme, egy heteim már odavan, s a második már sokkal drágább, semhogy itt elfecséreljem. Inkább átteszem székhelyem a Tiszára.

Tán el is mentem volna, hiszen az öreg sem látta bátorságosnak a marasztalást. Nem is ő tartott vissza, hanem a balinok.
A balinok, meg a cserebogarak. Hogy miből lesz a cserebogár, azt még most sem tudom teljes bizonyossággal, de hogy mi lehet a cserebogárból, azt megtanultam a Latorcán. Azon a májuson rengeteg volt a cserebogár. Ügy surrogtak az ember feje körül, hogy elég volt csapkodni őket. Ellepték és rágták a bokrok fiatal leveleit, s gyakorta potyogtak a folyóba is. No, és a balinok! Balin volt bőven, de se blinkerre, se kishalra nem kapott, legfeljebb műlégyre, az apraja. Ellenben a cserebogarakat nagyon kedvelték. Mihelyt a parti bokrokról a vízbe pottyant egy, máris rávágott valamelyik fürge vízitolvaj. Azért senki se higgye, hogy a cserebogár csodacsalinak bizonyult, s a Latorca balin-kánaánná változott. Legalábbis eleinte nem. A balin eszes lény, hogy mennyire az, azt hamarosan tapasztalhattam.

Először ólom nélküli szereléken a part közelében úsztattam a horogra tűzött cserebogarat. A balinok a közelébe se jöttek. Aztán súlyt tettem Fel, és megpróbáltam "spinnelni" cserebogárral. Semmi hatás. Végül a közismert balinlegyező felszereléshez folyamodtam, műlégy helyett cserebogarat tűzve a horogra - hasonló eredménytelenséggel. Nemcsak a kapás maradt el, de a balinok Is eltűntek a környékről. Ezek után beláttam, hogy ügyesebb haditervet kelt készítenem.
Elindultam a következő kanyar felé, s gyaloglás közben pontos stratégiát agyaltam ki, mégpedig kétfélét.

A balinok nem hagyják zavarni magukat: ha az ember sokáig dobál, megunják a provokációt, és odébb állnak. Ez történt az imént. Tehát nem dobálok, sőt, nem is mutatom magam. Amikor elértem a kanyart, óvatosan behúzódtam a fűzbokrok mögé, s onnan figyeltem a vizet. Jókora balinok csapkodtak a forgó szélén, de előttem is, a fűzfabokrokon túl. Így tehát kipróbáltam az első számú tervet. A harmincas damylra súly nélkül horgot kötöttem, s rászúrtam egy cserebogarat. Csalimat átemeltem a bokrokon, és leengedtem a víz színéig. Éppen csak annyira, hogy a bogár a víztükröt markolássza lábaival. Én magam az ágak fedezéséből lestem a történendőket. Nem sokáig rostkoltam. Hirtelen akkora rávágásom volt hogy majd elejtettem a botot. A cserebogár visszacsapódott a botvég felé, a balin pedig eltűnt. Persze, a rablások gusztálása helyett jobban kellett volna figyelnem saját horgomra.

A következő kapást figyelmesebben vártam, de a balin most is becsapott. A cserebogár mellé vágott, én meg önkéntelenül bevágtam a semminek. A harmadik rabló ismét a csali mellé kapott, mintha csak próbálná, vajon menekül-e a zsákmány. Ekkor kissé leengedtem a bot végét, és a cserebogár úszni kezdett a víz színén. De csak egy pillanatig! Újabb rávágás, s már görbült is az érzékeny bot. Szép, kétkilós balint fárasztottam, és a bokor-sor végén belevezettem szákomba. Túljártam a ravasz tolvaj nép eszén! Sötétedésig jól kitanultam fortélyaikat. Nyolc balint fogtam, a legnagyobb elérte a három kilót. Mindvégig gyakori volt a mellévágás, s ha utána mozdulatlanul tartottam csalimat, a kapás nem ismétlődött meg. Ha a rablás pillanatában leengedtem a bot végét, a balin rendszerint újra támadott, s többnyire horogra is került. De miért vágott majdnem mindig a csali mellé? Játékból vagy ravaszságból - ki tudná megmondani?

Mindenesetre az első számú stratégia elgondolás némi, menetközbeni módosítással bevált. Este a nyárson sült balinvacsora után közöltem Károly bácsival, hogy maradok, s kora hajnalban már ismét a folyóparton szorgoskodtam, hogy kipróbáljam a második számú tervet. Úgy gondoltam, hogy a forgó és a sodor szélén szépen beengedem a cserebogaras horgot vagy harminc-negyven méterre. Nem dobálok, nem mászkálok a part tetején, s így talán nem szöknek meg ellenfeleim. A balinok a hideg hajnalon sem pihentek. Ott csapdostak pontosan azon a vonalon, ahol a csendes forgó és a vízsodrás találkozott. Kinyitottam peremfutóm felkapókarját, s engedtem leperegni a damylt. Cserebogaram hol nagyokat lódulva, hol meg pörögve az apró örvényeken, gyorsan haladt befelé a sodor szélén. Csakhogy a zsinór ellenállása és a horog súlya hamarosan víz alá húzta. Hiába emelgettem, süllyesztettem a botomat, a balinok semmiféle érdeklődést sem tanúsítottak a víz alatti cserebogár iránt. Kihúztam hát a szerencsétlent, és levágtam a damyl végét.

Zsákvarrótű segítségével öt vagy hat apró parafát fűztem a zsinórra, egymástól 30-30 centiméterre. A horog szárára is húztam egyet. Aztán ismét útnak engedtem a felcsalizott készséget. Most már nem merült el a cserebogár, s a balinok is hamarosan akceptálták leleményességemet. A bogarat messze beengedtem a vízre, aztán visszahúztam a sodrásból a csöndes forgóba. Ott úszkált, kapálózott, amíg rá nem vágott a balin. Az pedig nagy örömömre gyakran megtörtént. Nem mindegyik akadt, de tíz kapás közül hatot, hetet megfogtam. Ha a balinok megorrolták a csalafintaságot, és megsokallva garázdálkodásomat, odébbálltak, én is szedtem a sátorfámat, s elballagtam a legközelebbi kanyarig. Sajátságos és élvezetes horgászat volt ez a balinozás. De nem tartott sokáig. Két nap alatt annyi balint fogtam, hogy nem tudtam, mit csináljak velük. Károly bácsi ugyan szorgalmasan hordta a rokonainak is, de végre ő is beleunt a szálka-köpködésbe és az örökös jövés-menésbe.

- Hallja, most mán megpróbálhatná a harcsázást - mondta szemrehányóan. Hajlottam a jó szóra. Annál is inkább, mert a balinok, úgy látszik, felismerték, hogy végveszély fenyegeti őket, s egyre inkább eltünedeztek a környékről. Van esze a balinnak! No és a csodák is ritkán tartanak tovább három napnál.

(Vígh József - 1962)

Van esze a Balinnak - Vígh József


Nagyon így van, Balatoni

Nagyon így van, Balatoni balinozásaim, folyamán jöttem rá, hogy hamar kiismerik a villantókat ezek a furmányos jószágok. Valószínű folyón nincs annyira idejük szemügyre venni a műcsalit.

ebben teljesen igazad van

ebben teljesen igazad van

Lassan 25 éve kergetem a

Lassan 25 éve kergetem a balinokat, megjegyzem, nem eszem meg őket.Évi százas nagyságban fogom őket, de biztosra sosem lehet menni. Az apraja, úgy egy kilóig még csak csak, de a nagyok...Balaton, Tihany alatt .egy reggel úgy ment, hogy egyszerre kettő vágott az ólom légy klasszikus cuccra. Másnap reggel, ugyanott,inkább elhúzódtak előlem, mintha tanultak volna az előző napi esetből.Duna magányos nagy hal. Jobb nem is dobálni, ha balra van, átmegy jobbra, ha oda dobok, vissza az előzőre, azután megunja, otthagy.Tényleg van esze a balinnak, ezért csodálatos, ravasz ellenfél, ezért is érdemli meg a nagy puszit, mielőtt visszaengeded G

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......

style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">