Sült csuka naranccsal - Matula Gy. Oszkár • Horgaszat.hu

Sült csuka naranccsal - Matula Gy. Oszkár



Kár hogy nem vagyok álomfejtő, különben tudnám ,miért visszatérő álmom a pocakos Kardanecker Vili, a sváb fűszeres, akit ötven éve láttam utoljára, amikor kivándorolt Amerikába.

Vili boltja a Templom-téren volt,amibe úgy torkolót bele a Fuvaros, a Kertész ,a Sváb meg a Zsidó utca ,mint négy patak egy tavacskába. Ezek az utcák más néven szerepeltek a közigazgatási térképen, a környékbeliek önkényesen adták a nevüket, aszerint ,hogy melyik utcában kik laktak, milyen náció. A Fuvaros utcában magyar stráf és homokos kocsisok, konflisok ,a Kertész utcában bolgár kertészek ,a Sváb utca a tehetős sváb gazdák fészke volt, s a Zsidó sikátorban a córesz hitsorsosak húzták meg magukat, akik tollal, ronggyal sefteltek.

A környék egyetlen kuriózuma is ezek közül került ki ,a flúgos Móric. Ő abból élt ,hogy szórakoztatta a népeket egy sajátságos hangszerrel. Fluszpapírba csomagolt fésűvel muzsikált ,s ehhez a nyakába akasztott dobon verte a taktust. Tette ezt reggeltől estig, télen és nyáron ,olyan hangerővel ,ami okkal bosszantotta a Szent Izabella templom plébánosát ,mégsem tett panaszt a hitközségnél. Mert ez a náció konglomerátum időtlen idők óta élt a legnagyobb egyetértésben ,amit még az egymást követő zsidó törvények sem tudtak megbolygatni ,s az 1944 tavaszán elkezdődő deportálás általános nemtetszést váltott ki a keresztény lakosságból.Az elsők közt Móric került fel egy Auschwitzba induló marhavagonba ,s ezt nem más ,mint Kardanecker Vili tette szóvá keresetlen szavakkal ,az a Kardanecker,aki árjának számított ,a dédapja Bajor földről települt Magyarországra.

A deportáltak közt volt egy keresztény is ,aki önként vállalt sorsközösséget a zsidókkal, Szabó Sanyi, a Retek-garázs szerelője. Sanyi fittyet hányt a vegyes házasságot tiltó törvényre, eljegyezte Rosenfeld Rahelt s vele együtt ő is felvarrta a sárga csillagot , majd mikor ütött az indulás órája ,beállt a Rosenfeld család közé. Egyedül ő úszta meg ,Rosenfeldék közül nem jött vissza senki.
Apám ,Sanyi és Vili egyívásúak voltak ,együtt gyerekeskedtek ,de a kamasz évek nagy csatangolásaiból Vili kimaradt, az apja korán befogta inasnak. Sanyit apám vitte bele a horgászásba, amit sokáig csak kedvtelésből csináltak. Ám a háború előre haladtával már konkrét célja lett :hallal pótolták a jegyre porciózott húst. Ez a kényszer helyzet átöröklődött a háború utáni időkre is ,a mészárszékek kongtak az ürességtől .Hal viszont bőven volt a Körösben ,csak ki kellet fogni.

Kardaneckerrel gyakran volt találkozásom, anyám hozzá szalajtott sóért ,ecetért ,petróleumért, élesztőért, jelesebb ünnepek előtt pedig diót ,mákot darálni a bolt darálóján. Egy ilyen utamon ,1947 nagypéntekén szembesültem egy szokatlan látvánnyal ,Kardanecker kirakatában narancsból rakott piramis pompázott egy valódi kristálytálon. A naranccsal eleddig csak egy háború előtti gyarmatárúkat reklámozó füzetben találkoztam. Tudtam ,hogy gömbölyded és sötét sárga ,de az ízét és illatát tekintve nem voltak tapasztalataim.De nemcsak nekem ,a többi srácnak sem ,akik orrukat a kirakatüvegnek nyomva bámulták a csábító látványt.
Talán még az este is ott ért volna ,ha valaki rám nem szól hátulról.
-Szeretnél belőle egyet?

Szabó Sanyi állt mögöttem ,ő kérdezett. Miután hazajött Auschwitzból, velünk együtt a Klein-házban lakott ,így nap mint nap találkoztunk .Néha ,ha olyan kedve volt ,magával vitt a Tivoli moziba vagy horgászni, ez utóbbi nagy kegynek számított, mert különben mindenüvé egyedül járt ,kerülte az emberek társaságát. A régebben életvidám fickót az átélt borzalmak gyökeresen megváltoztatták.

A kérdésre vonakodva azt válaszoltam, hogy szeretnék. Anyám arra nevelt ,hogy ilyen nehéz időkben ne fogadjak el senkitől semmit
Nem tudom ,mennyibe kerülhetett az az egy szem narancs ,amit Sanyi a markomba nyomott .Zizegő selyempapírba volt csomagolva ,amire az volt írva: JAFFA .Számomra kincs volt ,életem első naranccsa. Napokig félve őrizgettem ,szagolgattam ,tapogattam ,éjjel vele aludtam.Órák alatt kitettem magam elé a padra ,míg nem Závodszky tanító úr megsokalta ,hogy a fél osztály figyelmét elvonom a matek órákon .Ultimátumot kaptam,vagy megeszem ,vagy elkobozza.

Ez egy hétvégén történt ,szombaton, amikor Sanyi három csukával állított haza ,amiket átadott anyámnak mondván ,készítsen belőle ebédet másnap .Közben elmondta apámnak hogy hol fogta a csukákat.
-Nem fogod elhinni ! A Pece patakban.

Apámnak valóban lett volna oka a kételkedésre.A Pecéből ember emlékezet óta senki nem fogott csukát.Ez a patak a városhoz közeli Püspök-fürdő termálvizét vezette a Körösbe .Még télen is langyos volt ,kemény hidegekben sem fagyott be.A víz kéntartalma olyan magas volt ,amit nem minden halfajta bírt el. A keszeg, kárász, ponty, domolykó még csak elviselte .Sanyi az utóbbira horgászott azon a szombaton.

-Reggel a Rollinger malomhoz küldtek mert lerobbant a Fordjuk. A malomárok fölött felfigyeltem a domikra ,csapatosan bandáztak, hajszolták a kishalat Dolgom végeztével begyűjtöttem néhány öklét s a bokrok alatt úsztatva azzal horgásztam. Ez lett az eredmény –mutatott Sanyi a vájdlingba helyezett csukákra.- Szerintem hóolvadáskor a gátőr nem engedte le a zsilipet ,a Körös vize visszafolyt a Pecébe,, s vele együtt a csukák is.
Apám a hír hallatán lázba jött ,összekészítette a cuccait a másnapi portyára ,s közölte ,ha van kedvem vele mehetek.
A Pecéhez gyalog lehetett eljutni egy rém hosszú és ronda úton ,ami öröké magán viselte az erre elhaladó tehéncsorda és disznókonda nyomait. Ám a malomnál egy merőben más világ kezdődött. A Pece errefelé még hamisítatlan vadvíz volt akkor. Gyakran és szeszélyeseket kanyargott ,s emiatt lelassult a folyása. A könyököknél ,ahol nekiszaladt a partnak, a víz mély gödröket, padmalyt ásott. Ezek voltak a legjobb halfészkek. Csakhogy nehéz volt őket megközelíteni. A magaspart oldalon a talaj laza volt, a mart könnyen leomlott ha valaki ráállt . Átellenben ,a laposon meg a sűrű csalitos jelentett akadályt ,a kökénybokrok leszedték a göncöt az emberről ha betévedt közéjük .Bár Sanyi nem itt fogta a csukákat, apám egy ilyen nehezen megközelíthető helyet célzott meg , gondolván, hogy a csukák nagyja ide húzódott , mert a kanyarok forgóiban több volt az ökle. Átküzdöttük magunkat a bozóton ,elől ő, mögötte én ,s amikor végre elértük a vizet ,mind ketten fellélegeztünk. Apám sejtését, hogy itt dekkolnak a csukák ,egy jókora vetődés igazolta ,szemben a túlparti bokrok alatt nagyot csapott egy kacsacsőrű rabló ,a megcélzott kishal barázdát húzva maga után riadtan menekült.
-Nó ,Gazsi ,ha ma nem fogunk csukát ,akkor soha –mondta apám vidáman. Ha jókedvű volt, Gazsinak becézett és teli szájjal nevetett, később ,amikor már elsodródtunk egymástól és ritkán láttam, gondolatban ilyennek idéztem meg ,derűs tekintetűnek, nevetve.

A Rollinger malom kereke alatt fogott öklékkel csaliztunk. A nászruhába öltözött hímek csillogva, villogva merültek el a tündérfátyol közti tükrökben ,s a parafa úszók élénk mozgása jelezte, hogy virgoncan keletik magukat a lesben álló csukáknak.
Ami elmúlt ,mindég szebb ,mint a jelen valósága, mert az idő mindent megszépít.Akkor ,ott a Pece partján méz színe volt a ránk ömlő napfénynek ,s az ég valószínűtlenül kék ,mint a mögöttünk húzódó búzatábla szélén kéklő szarkalábaké. Sokkal később ,férfi korom delén ,Firenzében ,az Uffizi képtárban láttam ilyen kék szint egy Raffaeló képen .Volt ott egy másik festmény is ,amin madarak röpködtek egy tó fölött .Ez meg a Pece körül suhanó fecskéket idézte ,amiknek a csivitelése olyan volt ,mint egy kora nyári prelúdium megannyi hangjegye.

Ki gondol egy ilyen derűs júniusi napon a hétköznapok gondjaira? A vásott ,agyon talpalt cipőre ,a foltos nadrágra ,hogy kevés a jegyre kapott hús ,kenyér ,s a külvárosi srácok csak felnőttként ízlelik meg először a banánt és narancsot.
Délután öt csukával állítottunk haza ,amiből a legnagyobbat anyám átvitte Karaneckeréknek. Barátnők voltak az asszonnyal ,Arankával, aki nekünk nem egyszer többet mért a jegyre járó porciónál.
Aranka örült a csukának és azt mondta ,naranccsal körítve fogja megsütni ,Vili úgy szereti ,de már az idejét sem tudja ,mikor járhatott kedvében ilyen csemegével. Amikor ezt anyám elújságolta otthon, rövid tusakodás után azt mondtam ,csinálja a mi csukánkat is naranccsal. Az én narancsommal.
Hétfőn a tanító úr megkérdezte ,megettem –e a narancsot. Mondtam,hogy igen és milyen formában.Arról hallgattam, hogy a naranccsal kombinált csuka egyáltalán nem ízlett.

Krumplileveshez, babfőzelékhez ,kelkáposztához szokott ízlelő szerveim nem tudtak ráhangolódni a sós és édes-savanyú íz kombinációjára. Nem sokkal a pecei csukázás után Sanyi nyomtalanul eltűnt. Csak hónapok múlva kaptunk egy szűkszavú értesítést Afrikából ,ott telepedett le. Kardaneckerék boltjában sem kínáltak soha többé narancsot, már csak azért sem ,mert a boltokat államosították ,a Templom-téri boltocskát végleg bezárták, szükséglakás lett belőle. De Kardaneckerék ezt már nem várták meg, követték Sanyi példáját, kivándoroltak.

Szabó Sanyi még kétszer bukkant fel az életemben. Előszőr egy levél formájában ,amit Kenyából küldött,ott talált munkát ,egy szafariparkban dolgozott szerelő-soförként.Apám helyet én válaszoltam, megírtam neki ,mi minden történt velünk ,amióta elment.Nem sokkal később felhívott ,karácsonykor, de nem ezért.Arra kért ,mondjam már meg annak a vármögötti utcácskának a nevét ,ahol először randizott Rachellel.

Nálunk akkor mínusz húsz fok volt odakint ,jégcsapok lógtak az ereszről. Ő a Tana folyópartjáról hívott ,egy virágzó akáciafa árnyékából, tilopia halra horgászott negyven fokos hőségben.
Hogy ez a s Sanyi mekkora marha! -dohogtam magamban –Ahelyett ,hogy örülne az örök nyárnak ,a korlátlan szabadságnak, őt egy elfelejtett utcanév izgatja.

Ma már, hetvenévesen ,én is tudom ,milyen fájó tud lenni , ha egy személy vagy utcanév kipereg az emlékezetünk rostáján .Egy sikátor neve, ahol hajdan szívrepesve vártunk egy kislányra ,de már egyik név sem jut eszünkbe.
Matula Gy.Oszkár
<strong>(Az írás, a szerző engedélyével jelent meg a horgaszt.hu oldalán)</strong>

MATULA GY.OSZKÁR író, újságíró, a Matula Press Lap és Könyvkiadó Bt.
ügyvezető főszerkesztője. Telefonon elérhető: (1) 282-4515 vagy 30/218-9748.

Horgász témájú novellás kötetei és regényei:
Zúg a nádas (1996)
Hajdani pontycsobbanások (1998)
Szúnyogpusztai lidércfény (2000)
Eltűnt csukák nyomában (2001)
Harcsanász (2002)
Szellemjárás a zöldhatáron (2003 )
Májusi szivárvány (2004)
Álmomban pisztrángot fogtam (2006)
Vérrel írt testamentum (2007)
Halak az üveghegyen túlról (2009)
<strong>Ez utóbbi megrendelhető telefonon és faxon, ára 145o Ft. áfa-val ,postaköltséggel</strong>

Sült csuka naranccsal - Matula Gy. Oszkár


Szép történet. A mézszínű

Szép történet. A mézszínű napfény az én életemben a kodak sárga ragyogás és az orwo zöld fű fa bokor a hetvenes évekből, amikor jó ebédhez szólt a nóta délidőben és lovaskocsin hozták a dinnyét. A mai kor semmit sem ér ahhoz képest :)

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......

style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">