Horgászorsóm története • Horgaszat.hu

Horgászorsóm története



Egy közös balatoni horgászatunk alkalmával kérdezte meg öreg barátom, - hol vásároltam a már több évtizede magammal hordott horgászorsómat ? Mert elég muzeálisnak tűnik. Büszkén vallottam be, bizony nem Magyarországon. És ez egy régi történet... és elmesélem a gyűjtő szenvedélyű pecások okulására is.

Még az átkos rendszerben (1978-írunk) kezdődött a egész...
Igényes horgászfelszerelést, egyszerűen nem lehetett itthon kapni, legyen szó : damilról, horgászbotról vagy orsóról. A népgazdaság szerény valutakészletét nem ilyen marhaságokra pazarolták az illetékesek, úgyhogy mi csak csodálói voltunk a hazánkba látogató Német sporthorgászok, balatoni horgászfelszerelés bemutatójának. (Nem mintha Hokévvel, Germinával, Tokozzal, nem lehetett volna halat fogni....de azért...)

Egy külföldi kiküldetés kapcsán (Olaszország) határoztam el, jó lenne már egy márkás horgászorsóra szert tenni, gondolván nagyobb eséllyel pályázhatok a Balaton öreg nádi pontyaira. A rendelkezésre álló líra készletemből és a hazulról kicsempészett dollárból talán futná rá? A gyönyörű tengerparti városában, Genovába volt a cég ahol munkámból kifolyólag tartózkodtam. Az üzleti ügyeket letudván a napok hamar teltek. Tolmácsra nem volt szükség mivel az olasszal elég jól elboldogultam, 2 napos kiküldetésem végéhez közeledett. Sikerült a tengerben is többször megfürödnöm, az óvárost is bebarangoltam, gyönyörködtem a tengerparti naplementében és irigykedve nézhettem a mólóról horgászó "taljánokat".

Elérkezett az indulás napja, gondoltam reggeli után teszek még egy sétát búcsúzóul az óváros egyik kávézója felé, hisz a busz is csak 12-kor indul. Sétám egy kis tengerparti utcán vitt át, ahol sok régi, hangulatos bolt volt található. Az egyik üzletben tengeri halászathoz szükséges felszereléseket árultak. Már nyitva volt, beléptem. Érdeklődve figyeltem a hálókat, bójákat, köteleket, súlyokat - mikor a kirakat sarkában egy fadobozban megpillantottam egy csodálatos Penn Senator No.16 multiplikátoros orsót.

Torkom összeszorult, még életemben nem láttam ilyen szépséget, képzeletben már erős bambuszbotomra volt felszerelve és 10 kilós tőpontyokat fárasztottam vele a kenesei-nádasban.... mikor a tulajdonos megszólított - segíthetek? Nagyon megörült mikor kiderült, hogy igen jól beszélek olaszul, így hamar megértette mit szeretnék. Kiszolgált még egy vásárlót, azután becsukta az ajtót, - majd kivette az orsót a kirakatból és a kezembe adta. Azonnal beleszerettem ebbe az Amerikai mesterműbe. Elmesélte, hogy egy Francia horgász turistától vásárolta, akinek pénzre volt szüksége a haza útra.

A horgászorsó ára felől érdeklődtem, mire közölte, hogy ennyi és ennyi líra. Próbáltam fejben is kiszámolni, az mennyi dollár lehet ? 200 dollár, jött a válasz. Sajnos ennyi pénzem nem volt, próba képen felajánlottam az összeg felét, mire az orsót udvariasan visszarakta a kirakatba és helyi dialektusban az édesanyám egészségügyi állapota felől érdeklődött, majd azt mondta 180 dollár, de csak nekem. Ez az ár, még nem az az ár volt amit szerettem volna hallani, de éreztem itt lehet még ütni a vasat.

Most, arra hivatkoztam, ha nem veszek buszjegyet, és gyalog megyek hazáig akkor 110 dollárt tudok adni érte. Legyintett és szomorúan leült. 150 az utolsó ár, de ne is említsem, hogy nála vettem, mert szégyenli, hogy ennyiért elkótyavetyélte. 140 dollárral a zsebemben levegőhöz jutottam és elkezdtem dicsérni a Genovaiak vendégszeretetét és hogy milyen szép ez az üzlet, majd letettem a pultra minden vagyonom - 140 dollárt. Az árus elmosolyodott, majd tenyerébe köpött és az üzlet megköttetett. Nagyszerűen becsomagolta az orsót, sőt adott hozzá ajándékba 200 méter erős tengeri (100-as) köplizett zsinórt, amit fregolim javítására használok még így 30 év múltán is, mert a hazai halakhoz túl erősnek bizonyult. Még egy kávéra beültünk kedvenc törzshelyére, majd búcsúnk után kerülőúton elsomfordáltam a pályaudvar felé.

A hazafelé vezető úton többször elővette és nézegettem ezt a kincset. Egyébként itthon tudatosult csak bennem, hogy orsómat alsó állásban szerelve, a hajtókart fordítva kell tekernem, nem úgy, mint a megszokott peremfutó orsóknál, de ezt egy nyár alatt megszoktam. De sok nagy pontyot segített partra az elmúlt 30 évben ez a műszer.

Szóval ez volt az első külhoni horgászszerzeményem, majd ezt sok további követte. Következő külföldi kiküldetéseim során, már szinte vadásztam a bolhapiacokat és horgászboltokat, hogy hol csíphetnék el valami különleges horgászfelszerelést, még ha korosat is. Így lettem a későbbiekben az antik horgászfelszerelések megszállottja.

Horgászorsóm története


Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......

style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">