Cikkek

Fiatalabb éveimben én voltam hivatalnoktársaim „kommencziós” halásza: én láttam el Őket karácsony, húsvét és újév napjain hallal. Halászbérlőnktől ebbéli nemes hivatásom betőltesére korlátlan engedélyem volt. 1881 deczember 30-án mondom halászbokrom embereinek: Emberek, gyerünk halat fogni Szilveszter-estére! Az ilyen dologra Ők mindig örömmel vállalkoztak. Állt pedig halászbokrom irnokomból, kit a rövidség okáért Istókovits Sztipanidecznek hívtunk, noha volt még rövidebb neve is. Ő volt a kormányos.

Valamelyik régi bölcs mondta, hogy mindenki találkozik legalább egyszer életében a szerencséjével, de sokszor nem is tudja. Sokszor megragadja, sokszor meg elengedi. A vadász és horgásznak életében mindig akad ilyesmi. Hadd mondjam el az én esetemet. Persze nagy sora van ennek, de kezdjük az elején.

Kétféle horgász van a természetben, de rokonságban nem állanak egymással. Az egyik, aki azt hiszi, hogy kitűnő sportoló, de sohase fog semmit, a másik, aki keveset beszél, de annál több saját fogta halat eszik. Olvastam egy könyvet, ugyancsak sporthorgászat volt a címe. Ebben a horgásznak a következő dolgokkal kell bírnia: Zöld ruha, hogy a hal észre ne vegye, zöld kalap, combig érő gumicsizma, esőköpeny, - magával kell vinnie 1 drb. reszelőt, 1 drb.

A Karaszi fok.
Az 1920-as években Budapest környékén a Dunában már erősen érezhető volt a halállomány apadása. Ezért én is vándorlásra kényszerültem. Először felfelé próbálkoztam, később lefelé. Szob, Visegrád, Kismaros, Tétény, Háros, Batla, Ercsi, Adony, Apostag. Földvár, Harta — gyönyörű emlékek. Lassan—lassan azonban itt is mindinkább érezhető volt a halfogyatkozás.

A csupán Budapesten vagy környékén horgászó sporttársak el sem tudják képzelni, mi a tiszai horgászás. A szőke Tisza középszakasza kanyargós, szeszélyes folyásával magában véve nem szép, de kettészelt kanyarulataiból már vadregényes, haldús mellékágak, ú.n. „Dögtiszák” alakultak, amelyek részben közvetlenül, részben zsilipek révén érintkeznek a szabályozott „Új Tiszával”.

Finom, könnyű szerszám kell a sporthorgászáshoz. könnyű hajlékony bot, jól működő, gyorsan és könnyen perdülő orsó, telített vékony angol zsinór, érzékeny sastollpedző, japán féregbélre gondosan felkötött éles horgok. Dorongra kötött s hajlított kampóval, vagy kenderrostra kötött, görbe vasszeggel is lehetett valamikor horgászni. Ilyen durva szerszámmal fogott halat az ősember. Ma már halat fogni, ilyen őskori szerszámokkal nem lehet. A halak az elmúlt sokszáz, sőt ezer esztendő óta civilizálódtak intelligensebbek, óvatosabbak lettek.