Cikkek

Valamelyik régi bölcs mondta, hogy mindenki találkozik legalább egyszer életében a szerencséjével, de sokszor nem is tudja. Sokszor megragadja, sokszor meg elengedi. A vadász és horgásznak életében mindig akad ilyesmi. Hadd mondjam el az én esetemet. Persze nagy sora van ennek, de kezdjük az elején.

Kilenc évvel ezelőtt késő ősszel, kora hajnalban érkeztem a partjára. Nagy köd volt 0 fok körüli hideg. Halőrünket nem találtam, szerszámaimhoz nem tudtam hozzáférni, elzárta azokat. Volt a hátizsákomban egy másfél méter hosszú, alul négy, botvégnél kér milliméter vastag, háromrészes acélbotom, egy Quick orsóm 150 m egészen új selyemzsinórral, 6-9 font teherbírással.A víz szélén találtam egy jókora szélhajtó küszt. Felfűztem egy 3 nullás, igen hosszúnyelű, erős norvég horogra, jól meggörbítve. Forgókapocs, ólom volt nálam, hamar kész voltam.

Vannak horgászok, akik csökönyösen ragaszkodnak egy bizonyos horgászhelyhez; akár fognak ott halat, akár nem, ők bizony kitartanak a mellett a hely mellett. És vannak, akik egy megszokott csalétektől el nem térnének, várnak csendben, majd csak jön egy hal, amelyik meggondolja magát és elkapja a csalit.
De vannak aztán olyan horgászok is, akik mély vonzódással viseltetnek egyes halfajták iránt. Ilyenek a pontyhorgászok is.

A süllő a tokfélék mellett sík vidéki vizeink legértékesebb hala, úgy ízletes húsa mint mesterséges szaporíthatósága folytán. Kivált a balatoni "fogas" világhírű eledel. Nálunk mindkét faja honos, úgy a fogassüllő (Lucioperca sandra) mint a kősüllő, (tótsüllő, Bandár. Luc. volgensis) melyeket könnyű egymástól megkülönböztetni, mivel a fogas süllő karcsúbb, feje hegyesebb és pásztái halványak, míg kősüllőé sötétebbek. A fogassüllő jobban és aránylag gyorsabban fejlődik, emiatt csakis ezt szaporítják mesterségesen, kizárólag peték útján. Húsa is keményebb és ízesebb mint a kősüllőé.

Bereg vármegyében, a mai „Kárpátalján”, éltem legszebb ifjú- s gyermekéveim. Boldogult apám, az akkori Nagy-Magyarország egyik itteni, főúri nagybirtokosának a gazdasági s ménesintézője volt.
A mai fiatalok el sem tudják képzelni azt a nagy szabadságot, amellyel én — atyám jóváhagyó helyeslése mellett — kedvteléseimnek élhettem.

Nem értem, hogy lehet oly türelmesen egy helyben ülni és várni a jószerencsét! De sokszor hallom horgászó utaimon ezt a csodálkozó, sokszor gúnyos kérdést felcsendülni hátam mögött azok szájából akik egy ideig figyelik a vízbe vetett úszóm mozgását és rövidesen megunva a várakozást, továbbállanak.

A halászat nehéz munka. Józan életet, sok tapasztalatot és pompás érzéket igényel. A halászok erős, edzett emberek. Egész nap, sőt éjjel is a vizet járják, sárban taposnak, nagy fáradságot állanak ki. Ruházatukban nagyon egyszerűek, táplálékuk is egyszerű, de nagyon kiadós. Nem hallal élnek ők, sőt talán ők esznek meg legkevesebb halat. Hanem az ősi magyar eleséget : kenyeret, szalonnát esznek. Lebbencstésztát főznek levesnek.