Cikkek

Gondoltam, megnézem az én nagy pontyomat. Az ember legyen gondos, törődjön ügyeivel, mert a Balaton szeszélyes. Holnapra délnyugatira fordulhat a szél, idever a hullám, s az öreg, „békés természetű”-nek osztályozott ismerősöm akár örökre is eltűnhet erről a környékről. Egyébként is, amit ma megfoghatok, minek halasszam holnapra? Így társalogván önmagammal, leakasztottam az eresz alól a viharvert nádi szerszámot, kukoricát tettem a halaskannába és leballagtam a szerpentinen.

Finom, könnyű szerszám kell a sporthorgászáshoz. könnyű hajlékony bot, jól működő, gyorsan és könnyen perdülő orsó, telített vékony angol zsinór, érzékeny sastollpedző, japán féregbélre gondosan felkötött éles horgok. Dorongra kötött s hajlított kampóval, vagy kenderrostra kötött, görbe vasszeggel is lehetett valamikor horgászni. Ilyen durva szerszámmal fogott halat az ősember. Ma már halat fogni, ilyen őskori szerszámokkal nem lehet. A halak az elmúlt sokszáz, sőt ezer esztendő óta civilizálódtak intelligensebbek, óvatosabbak lettek.

Ezekkel a szavakkal vezette be tanítását első horgászmesterem, Gyula bácsi, amikor a dunai horgászat titkaiba beavatott.
Jó régen volt. Már legalább három évtizede múlt. Azóta Ő is, másik horgásztársam, János is, már az "örök" vizeken horgásznak.

Bereg vármegyében, a mai „Kárpátalján”, éltem legszebb ifjú- s gyermekéveim. Boldogult apám, az akkori Nagy-Magyarország egyik itteni, főúri nagybirtokosának a gazdasági s ménesintézője volt.
A mai fiatalok el sem tudják képzelni azt a nagy szabadságot, amellyel én — atyám jóváhagyó helyeslése mellett — kedvteléseimnek élhettem.

A ponty félénk, óvatos, gyanakvó természetű, és különböző olyan tulajdonsága van, amelyet a lillafüredi Hámori-tavon közvetlenül is megfigyelhettem. Ismeretes, hogy hálóval nem könnyű megfogni. A nagyobb ponty a varsát csodálatos biztonsággal elkerüli, inkább csak a kisebbek esnek zsákmányul. Ha észreveszi a kerítőhálót, ijedten menekül a hálóval alig megközelíthető búvóhelyekre, a víz legmélyén levő tuskók, kövek és egyéb akadályok alá, vagy csapatostól beveszi magát legsűrűbb part menti növényzet közé, ahol a kerítőháló nem éri el. Ha mégis körülkerítenék, lefekszik a fenékre, befúrja magát a mély iszapba, végső esetben pedig átugrik a kerítőháló fölött. Hálóval csak a téli hónapokban ejthető tömegesen zsákmányul, amikor ráakadnak a vermelő helyekre. Kíváncsiskodó természetű.

Ismeretségünk onnan eredt, hogy Andris bá’ megmentette az életemet. Pontosabban kifejezve, merítőhálójának segítségével kihalászott a dühöngő Balaton vizéből, amikor harmadmagammal igyekeztem vissza a Zala folyótól, s nem messze a parttól viharba jutottunk, csónakunk hamarosan cserbenhagyott, pillanatok alatt elmerült, mi pedig hárman ott bukdácsoltunk a hatalmas hullámok karjaiban. Olyan sűrű tömegben zúdult alá az eső, hogy alig láttunk pár méterre s amikor valamivel alábbhagyott az eső, egy csónakot vettünk észre, amint a part felől közeledett. Nemsokára felénk nyúlt a csónakból Andris bá’ merítőhálójának nyelével s egymásután másztunk be a hatalmas csónakba.

A Karaszi fok.
Az 1920-as években Budapest környékén a Dunában már erősen érezhető volt a halállomány apadása. Ezért én is vándorlásra kényszerültem. Először felfelé próbálkoztam, később lefelé. Szob, Visegrád, Kismaros, Tétény, Háros, Batla, Ercsi, Adony, Apostag. Földvár, Harta — gyönyörű emlékek. Lassan—lassan azonban itt is mindinkább érezhető volt a halfogyatkozás.

Vannak horgászok, akik csökönyösen ragaszkodnak egy bizonyos horgászhelyhez; akár fognak ott halat, akár nem, ők bizony kitartanak a mellett a hely mellett. És vannak, akik egy megszokott csalétektől el nem térnének, várnak csendben, majd csak jön egy hal, amelyik meggondolja magát és elkapja a csalit.
De vannak aztán olyan horgászok is, akik mély vonzódással viseltetnek egyes halfajták iránt. Ilyenek a pontyhorgászok is.